Általános

Cím

Rend a dolgozószobában

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum tulajdonában lévő ex librisen lugaskeretben könyvtárszobában, íróasztalnál ülő férfit láthatunk.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Zalaapáti törött fejű, funkcionálisan díszített sárgaréz buzogány (XIX. század) - I.

Leírás

„Miután kardot leginkább csak nemesember és értelemszerűen katona hordhatott Magyarországon, az alsóbb osztályok fegyvere évszázadokon keresztül a fokos volt. Most a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményéből, a 3D-ben digitalizált 26 fokosfejből választottunk egyet, amin keresztül bemutathatjuk a szegény ember fegyverét. Fokosfejet a honfoglaló magyarság sírleletei között is szép számmal találtak már a régészek, tehát valahonnan a keleti pusztákról hoztuk magunkkal ezt a fegyvert. Amit kiválóan lehetett használni a kor sisakjai ellen, amik jórészt megvédték viselőjüket a szablyák vágásaival szemben, de fokosok ellen nem sokat értek. Az eszköz a későbbiekben is a sisakok ellen jutott szerephez, az egyre jobban kidolgozott fejvédőkhöz viszont már „csákányfokosokat” használtak. Ezeknél a fokos „foka” enyhén ívelt, általában négyszögletű hegyben végződött, ami egy erőteljes csapással képes volt a sisak vasának, és vele együtt a koponyacsontnak az átlyukasztására is. Ezeket még a török háborúkban is használták, egy Thököly Imrét ábrázoló festményen a fejedelem ilyen csákányfokost tart a kezében. Aztán a páncélokat a lovagtermekbe, nemesi ebédlőkbe száműző tűzfegyverek a fokosokat is háttérbe szorították, hiszen a golyók ellen nem sokra lehetett menni a fokos vitéz forgatásával. Mert aztán idővel kialakultak a fokos-fokos elleni harc mozdulatsorai is, amik jórészt megőrződtek a botolókban, vagy fokostáncokban. A változó formájú, a falusi kovácsok által vasból, rézből, bronzból öntött, vasból kikalapált fokosfejekhez általában somból vagy kecskerágó fából készültek a 60-100 centiméteres nyelek, mert ezek a fajták nem hasadnak. A fokosfejnek van éle, ami leginkább egy baltára emlékeztet, és van foka, ami egészen változatos formájú lehet, de ahogy a Balatoni Múzeum 19. századi darabokat tartalmazó gyűjteményéből is kiderül, leggyakrabban szögletes „gombban” végződik. A fegyver a reneszánszát is az említett században éli, amellett, hogy a pásztorkodó emberek nélkülözhetetlen szerszáma, az éjjeli bátrak, a betyárok és az őket üldözők fegyvere is. Aztán a betyárok ideje is lejár, a fokos pedig a 20. században többek között a vőfélyek és a ballagó diákok elmaradhatatlan kelléke lesz, még ha teljesen fából is van előállítva. A kiválasztott darabot is Darnay Kálmán gyűjtötte, de inkább azért érdekes, mert a „köpű”, a nyél foglalata szokatlanul meg van nyújtva. Ennek oka az lehet, hogy a nyél és a fej találkozásának környékén van a fokosok leggyengébb pontja. Itt törik el a nyél leggyakrabban, ezért is szokták régebben fémlemezekkel megerősíteni ezt a nyélszakaszt, mint az az említett festményen is látható.” (Pálffy Lajos: Szegény ember fegyvere) http://mandarchiv.hu/cikk/3524/Szegeny_ember_fegyvere

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Őskori szalacskai gránitkő golyó

Leírás

„A Balatoni Múzeum szakemberei őskorinak tartják ezt a 3D-ben is „gurítható” kőgolyót, ami a sümegi Darnay múzeumból került Keszthelyre. Az amatőr régész és gyűjtő vaskereskedőről már többször írtunk, de azt is megtudhatjuk, hogy ő miért is helyezte el a gyűjteményében ezt a követ. Ami nyilván több, mint egy hegyi patakok által gömbölyűre koptatott kavics, mivel ezen esetben nem is került volna be a jó szemű Darnay kincsei közé. Már csak alapanyaga, a gránit is elképzelhetetlenné teszi ezt a patakos történetet, hiszen a folyóvizek által görgetett kavicsok általában kvarc és a kvarcit alapú üledékes kőzetből vannak. A gránit pedig a gyémánt után a legkeményebb kő, a megszilárdult magmából álló gránitból van a földkéreg java. Három fő összetevője a kvarc, a plagioklász és a káliföldpát. Ez utóbbi adja a gránit színét, a csillámok pedig a különlegességét. Magyarországon a Mecsek (Mórágy) – Sárköz (Bátaszék) – Szekszárd vonalban van belőle a legtöbb. Bátaapátiban ebbe a kőzetbe fúrták bele az atomhulladék tárolót, amúgy pedig leginkább a sírkövesek használják manapság. De nem is ez a lényeg, hanem a golyóbis lelőhelye, a Somogy megyei Nagyberkitől 3 kilométerre lévő Szalacska hegy, ahová a kelták építettek egy remek, két szintes földvárat. (Ezekből jócskán találunk a Dunántúlon a Pécs melletti Jakab-hegytől Balatonföldváron ás egészen a Sopron környéki magaslatokig.) A szalacskaiban fémöntő és pénzverő műhely is működött úgy Krisztus előtt 500 körül. A környék halomsírjairól is nevezetes, a lelőhely híre eljutott Sümegre, Darnay Kálmánhoz is, aki nem volt rest, 120 kilométert utazott és meg is ásatta a várhegyet. Itt bukkant erre a nem igazán szabályos golyóra is, ami talán egy parittyával felfegyverkezett harcos muníciós bőrzsákjában helyezkedett el valamikor. Az amatőr régész Darnay minden esetre magával vitte, amikor hazaindult a kellemes vakációról. Ami azért is lehetett kellemes, mert a környék lakossága szőlőhegyként hasznosította a területet, amin a mai napig kiváló olaszrizlingek és kékfrankosok teremnek. Hogy a zöld veltelinikről és zweigeltekről már ne is beszéljek.” (Pálffy Lajos: Mire volt jó ez a golyó?) http://mandarchiv.hu/cikk/5421/Mire_volt_jo_ez_a_golyo

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Sárgarézből készült súlykészlet fadobozban

Leírás

A debreceni Déri Múzeum tulajdonát képezi az a vélhetően utólagosan türkiszkékre színezett keményfából készült dobozka, melynek alját és fedelét két vas sarokpánt köti össze, s egy elforgatható kallantyúval zárható. A doboz alsó részében nyolc henger alakú furatot képeztek, melyek közül a három legkisebb átmérőjű és mélységű megegyezik, s ugyancsak egyforma a két nagyobb véset. E furatokba pontosan illeszkednek a különböző tömeg etalonok: egy db 20 dkg, két darab 10 dkg, egy db 5 dkg, vélhetően egy darab 3 dkg és 3 db (egy hiányzik) 2 dkg tömegű egységek. Habár logikusabb volna, ha az 5 dkg-os etalont egy db 4 dkg, egy db 3 dkg, egy db 2 dkg és egy db 1 dkg egység követné. Mivel e leírás készítőjének nincs módjában az eszközt a maga tárgyi valóságában megszemlélnie, ezért kénytelen logikus feltételezéseire hagyatkozni. A doboz zárható fedelében szintén henger alakú furatokat képeztek a tömeg etalonok gomb (lencseszferoid) alakú fogója számára. (kobzosBBL)

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Várvölgyi késő bronzkori kés (Nagy-Lázhegy, Kr .e. IX. század)

Leírás

„9-10 évszázaddal Krisztus születése előtt használta ezt a MaNDA adatbázisában 3D-ben is körbejárható kést a gazdája. Pengéjének a hosszából (8,25 centiméter) arra következtethetünk, hogy nem a közelharc eszköze volt. Inkább lehetett az étkezések szereplője, esetleg egy asszony övén lóghatott tokban, mint napi használati eszköz. A kések őse is az úgynevezett marokkő volt, ez az univerzális, és meglehetősen kezdetleges eszköz. Amivel lehetett állatbőrt hasítani, húsokat szabdalni, de a koponyák betörésére is alkalomadtán kiválóan megfelelt. A kövek pattintásának fejlődése, finomodása, az obszidián használata és a csiszolási technikák aztán sokat javítottak az ősi kések hatásfokán. Szép lassan kialakult a funkcióhoz a forma, a késpenge alakja, ami aztán nem sokat változott már a gyorsan röpülő évezredek alatt. Ha jobban megnézzük a keszthelyi Balatoni Múzeumban őrzött bronz késünk formáját, némi hasonlóságot azért találunk a ma is használatos magyar és spanyol bicskák pengéje és eme ősi eszköz között. A penge alakjánál különösen az él ívelésének volt szerepe, ettől függött a vágás hatékonysága. Ami azért is volt fontos, mert általános használati eszközként, békés célokat szolgálva leginkább darabolásra használta a gazdája. Aki ezen esetben – már csak a penge és a markolat díszítettsége okán is – nem a legszegényebb ember lehetett ott a Nagy-Lázárhegyen, Várvölgy határában. A díszítésül szolgáló, a penge fokán, tehát a tetején lévő pontsort és pikkely alakú íveket valamilyen kemény fémeszközzel ütötték bele meglehetősen pontosan a bronzöntvénybe. Ami nyilván többletmunkával, és így a kés árának emelkedésével is járt. Aztán az is valószínű, hogy tulajdonosa „megette vele a kenyere javát”, mert a penge indulásánál megmaradt, kezdődő ívből arra következtethetünk, hogy az él valamikor jóval íveltebb volt, csak aztán szépen elfogyott, a sok köszörülés hatására. Késünk így biztosan megbirkózott a szalonna szeletelésével is, és persze minden hasonló feladattal, amire egy ilyen eszköz való.” (Pálffy Lajos: Rég látott már szalonnát) http://mandarchiv.hu/cikk/6203/Reg_latott_mar_szalonnat

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Matematikai kompetencia