Általános

Cím

Pátyi római kori agyonfoltozott bronz pohár (Páty 9. lelőhely, Kr. u. I-IV. század) - I.

Leírás

„Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek. Az 5,2 centiméter magas, a tetején 9 centi átmérőjű edényt méreteinél fogva leginkább pohárként használhatta gazdája. Alapanyaga Római Birodalomban is igen csak kedvelt bronz, ami arra is utal, hogy tartós használatra volt szánva. Üvegből, cserépből készült társaival ellentétben ugyanis simán túlélt több kőpadlón történő landolást is. Így aztán gondolhatnánk arra is, hogy valami vendéglőben, tavernában teljesített szolgálhatott előbb, és csak onnan, a „közszolgálatból″ nyugdíjaztatván került a gazdájához, azzal együtt pedig a sírba. Végül mindenképp érdekes ez a szögecsekkel való foltozás, a 3D-s technikát alkalmazva legalább hét ilyen beavatkozást látunk az edénykén. Ami vagy egy fukar, vagy pedig egy anyagilag kevésbé jól eleresztett tulajdonosra utal. Aki vette a fáradtságot és az egymás mellett újra meg újra kialakuló lyukakat a pohár anyagával egyező kis szegecsekkel igyekezett megszüntetni. Ahelyett, hogy a használhatatlan holmiját egyszerűen kihajította volna a szemétdombra, pontosabban a szemetes gödörbe. Ezek a közösség által használt, általában a települések, utcák szélén található gödrök a római korból sok érdekes és értékes leletet rejtenek. Valóságos kincsesbányák a régész számára.” (Pálffy Lajos: Agyonfoltozott pohár) http://mandarchiv.hu/cikk/7212/Agyonfoltozott_pohar

Kompetencia

Évfolyam

Digitális kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Írókával díszített hímes tojás

Leírás

„Ha a magyar kultúrkincset tágabban értelmezzük, akkor a pásztorfaragványok mellett bizony a hímes tojás is a „csapathoz” tartozik. Már csak azért is, mert jellegzetesen magyar produktumnak mondható, előállításában és motívumkincsében is találunk speciálisan magyar megoldásokat. A keszthelyi Balatoni Múzeum is gyűjtésre érdemesnek tartotta és 3D-ben digitalizálta is a hímes tojásokat, amelyek közül most egy viaszos eljárással díszített darabot tanulmányozhatunk. A hímes, írott vagy piros tojás valami miatt a közép- és kelet-európai, leginkább katolikus kultúrkörben (a sírjából feltámadó Krisztust jelképezve) terjedt el, a néprajzi lexikon szerint ugyan Európa boldogabbik, nyugati részén is előfordul szigetszerűen, de csak színezetten, díszítések nélkül. A főtt vagy kifújt tojások befestése nem valami bonyolult dolog, a növényi eredetű festékeket sem nehéz előállítani. A mai napig legelterjedtebb festékanyag a téglavörös színt produkáló hagymahéj, pontosabban a vöröshagymának az elszáradt, külső részei. A bordós piros színt meg a berzseny (Phytolacca americana) terméséből lehet kinyerni, de a magokkal vigyázni kell, hasmenést és hányást is okozhatnak. Hazánkban a tojás „hímezésének” két, talán egyenrangú módszere, az „írás” és a karcolás terjedt el és él a mai napig. A most vizsgált darab az írott tojások közé tartozik. A módszer lényege, hogy olvasztott méhviasszal felvisszük a tojásra a mintákat, majd pedig festékbe áztatjuk. A viaszos részt értelemszerűen nem fogja meg a festék, készen is van a hímes tojásunk. Vannak, akik még leolvasztják vagy ecettel lemossák a viaszt a tojásról, de ennek már nincs jelentősége. A pálcikára rögzített kis fémtölcsérből vagy csőből álló „íróka” otthon is elkészíthető mondjuk egy golyóstoll fém betétéből, de élelmes emberek már boltokban is árulják. Ezt mártjuk be az olvasztott viaszba, majd ügyesen (és gyorsan, mert a viasz hamar megszilárdul) „felcsorgatjuk” tojásunkra a mintákat. Amik meglehetősen változatosak, és amik között ősi mágikus jeleket, reneszánsz hímzéseket is fel tudnak fedezni a szakemberek. A díszítésnél talán a tojás tökéletes formája is szimmetriára készteti az alkotót. Aki először az esetek többségében nyolcadolja, nyolc részre osztja a munkadarabot, majd pedig következik a minták felvitele. Ezek közül talán a legegyszerűbb a fenyőfás dísz, amit változatos formátumokban szoktak alkalmazni a tojásfestők. Akik, legalábbis a profibbja, általában idős falusi asszonyok. Becsüljük meg és ne hagyjuk elveszni tudományukat! (Pálffy Lajos: Tikmony reneszánsz mintákkal)

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Hímes tojás

Leírás

„Ha a magyar kultúrkincset tágabban értelmezzük, akkor a pásztorfaragványok mellett bizony a hímes tojás is a „csapathoz” tartozik. Már csak azért is, mert jellegzetesen magyar produktumnak mondható, előállításában és motívumkincsében is találunk speciálisan magyar megoldásokat. A keszthelyi Balatoni Múzeum is gyűjtésre érdemesnek tartotta és 3D-ben digitalizálta is a hímes tojásokat, amelyek közül most egy viaszos eljárással díszített darabot tanulmányozhatunk. A hímes, írott vagy piros tojás valami miatt a közép- és kelet-európai, leginkább katolikus kultúrkörben (a sírjából feltámadó Krisztust jelképezve) terjedt el, a néprajzi lexikon szerint ugyan Európa boldogabbik, nyugati részén is előfordul szigetszerűen, de csak színezetten, díszítések nélkül. A főtt vagy kifújt tojások befestése nem valami bonyolult dolog, a növényi eredetű festékeket sem nehéz előállítani. A mai napig legelterjedtebb festékanyag a téglavörös színt produkáló hagymahéj, pontosabban a vöröshagymának az elszáradt, külső részei. A bordós piros színt meg a berzseny (Phytolacca americana) terméséből lehet kinyerni, de a magokkal vigyázni kell, hasmenést és hányást is okozhatnak. Hazánkban a tojás „hímezésének” két, talán egyenrangú módszere, az „írás” és a karcolás terjedt el és él a mai napig. A most vizsgált darab az írott tojások közé tartozik. A módszer lényege, hogy olvasztott méhviasszal felvisszük a tojásra a mintákat, majd pedig festékbe áztatjuk. A viaszos részt értelemszerűen nem fogja meg a festék, készen is van a hímes tojásunk. Vannak, akik még leolvasztják vagy ecettel lemossák a viaszt a tojásról, de ennek már nincs jelentősége. A pálcikára rögzített kis fémtölcsérből vagy csőből álló „íróka” otthon is elkészíthető mondjuk egy golyóstoll fém betétéből, de élelmes emberek már boltokban is árulják. Ezt mártjuk be az olvasztott viaszba, majd ügyesen (és gyorsan, mert a viasz hamar megszilárdul) „felcsorgatjuk” tojásunkra a mintákat. Amik meglehetősen változatosak, és amik között ősi mágikus jeleket, reneszánsz hímzéseket is fel tudnak fedezni a szakemberek. A díszítésnél talán a tojás tökéletes formája is szimmetriára készteti az alkotót. Aki először az esetek többségében nyolcadolja, nyolc részre osztja a munkadarabot, majd pedig következik a minták felvitele. Ezek közül talán a legegyszerűbb a fenyőfás dísz, amit változatos formátumokban szoktak alkalmazni a tojásfestők. Akik, legalábbis a profibbja, általában idős falusi asszonyok. Becsüljük meg és ne hagyjuk elveszni tudományukat! (Pálffy Lajos: Tikmony reneszánsz mintákkal)

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Somogytúri gyermektemetés

Leírás

Az 1906–1907-ben készült olajfestmény Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész fő műve. „A nagyméretű életképet számos tanulmány és vázlat előzte meg. A zsúpfedeles parasztház udvarán felállított ravatal körül, az erős napfényben álló, lehajtott fejű, gyászoló emberek szemébe a tűz a Nap. A festő koncepciója értelmében a napfény hatalma erősebb a gyásznál. A valóságból merített téma a forró nyári aratás idején történik. A halasztást nem tűrő munka miatt kevés a kép szereplője. A kép jobb és bal oldalára széthúzva egy-egy kis csoport áll. A közöttük lévő fehér fal és a ráeső árnyék mediterrán hevülettel hat. Alatta van a ravatal. A kicsiny, felvirágzott koporsóra gyászruhás anya borul. Balra a család az apával és a testvérekkel, jobbra a szertartást végző pap és a kántor karakterizált alakja egy kék napernyő alatt. Az apa körüli csoportot az ernyő alakjával rokon forma, a tornác félköríves bejárata foglalja egybe, amely sötét keretbe zárja a szemlesütve ábrázolt arcokat. A zsoltárból éneklő kántor tömör, súlyos hatású, sötétruhás, sziluettszerű alakja jelenti formailag a drámai felkiáltást. Az aranymetszés tengelyében áll. Az ő árnyéka vezet a kis koporsóra hajló, gyászkendővel eltakart arcú anya irányába.” Az alkotás a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Szőlészeti és borászati eszközök

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeum felvételén szőlészeti és borászati eszközökkel berendezett szoba, a múzeum egyik kiállításának részlete látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia