Az Ezredéves Kiállítás ideiglenes korhű épületei közé tartozik a képen látható főbejárat, a régi bástyakapu, mely a budai vár nyugati oldalán állt. A Fehérvár-kapu hű utánzata is látható, ahogy a török hódoltság idején állt, felidézve a 300 év ezelőtti régi Budai Vár képét. A nagyszabású Ezredéves Kiállítást, melyet a honfoglalás 1000. évfordulójára készítettek, 1895-ben szerették volna megnyitni, de csak 1896-ban adták át. Az épületeket a kiállítás után le kellett bontani, csak a mai Vajdahunyad vára rész maradhatott fent.
A népszerű Erzsébet Habsburg királynéről (Sissi)elnevezett híd volt az egyetlen olyan budapesti híd, melyet nem lehetett rekonstruálni a II. világháborút követően. A régi híd helyén 1960-ban egy új kábelhíd épült, melynek neve szintén Erzsébet híd lett.
Takáts Gyula fekete-fehér fotóján egy régi, nádfedeles juhhodály látható. A kép Nagyberekben készült 1960-ban és a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum néprajzi gyűjteményében található.
A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum tulajdonában lévő gyűjtemény egy darabja. A múzeum anyagait 1877-ben kezdték gyűjteni az akkor még Somogyvár megyei Régészeti és Történeti Társulat tagjai. A gyűjteményt Gönczi Ferenc néprajzkutató alakította múzeumi anyaggá 1909-ben. Később ide került az 1355 darabból álló Rippl-Rónai hagyaték. A múzeum 1951-ben vette fel Rippl-Rónai József nevét.
Fekete István 1900-ban Göllén született. Budapesten a Farkasréti temetőbe temették el, de 2004-ben újratemették, és végső sírhelye szülőfaluja, Gölle lett. Regényeit, tudományos írásait, filmjeit, színdarabjait átjárja a természet szeretete. Különösen népszerűek voltak az ifjúság körében állatregényei: Vuk, Csí, Kele, Lutra, Hú, Bogáncs.
