F. L.-né levele férjének F. L. munkaszolgálatosnak. Tartalma: talán valaki elviszi ezt a levelet. A svájci védlevel nem volt jó, mert a német gumibélyegzős pecsétek egyike sem volt jó, a svédet mutatta, azt is elvették. Ha van összeköttetése, szerezzen svédet, svájcit, pápait, de lehetőleg ne hamisat. A Tátra u. 20/a-ban vannak 13-an egy kis szobában, senkit sem enged be a rendőr a házba, két napja nincs kenyerük, mindent az előző lakásban hagytak. Leírja, kik jöttek velük el. Nyugtalan, mert rég óta nem kapott hírt felőle. "Nem tudom, hogy hogyan fogunk mi innen szabadulni. Ha tudnám, hogy itt bevárhatnánk a végét, nem volnék kétségbe esve, még ha nélkülözni kell sokat, de így fogalmam sincs, mit akarnak tőlünk." Ide csak az öregeket és a gyerekeket hozták az anyukákkal együtt, ha volna nyilas ismerősük, az tudna valamit csinálni. Nem mehetnek ki, anyjáék már nincsenek a Pozsonyi úton, nekik volt igazuk. Mariska visszajött siralmas állapotban, miután tudta, hogy náluk felülvizsgálás lesz, nem maradt ott. Legfontosabb, hogy azonnal írjon, kitartásuk legyen a végéig. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
F. L. munkaszolgálatos zsoldkönyve a Magyar Királyi I. Közérdekű Munkaszolgálatos Zászlóalj Pótkeretétől. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
F. L. bizonyítványa a Reich Adolf fiai Zsinór-Gomb-, Szalag és Paszomány-Gyártól, mely szerint 1928 májusától cégüknél textiltechnikusként dolgozott. "Ezen 16 év alatt F. úr egyik leghűségesebb, legszorgalmasabb, legbecsületesebb és nagyon tehetséges munkatárssá fejlődött." "Most, midőn kormányintézkedés következtében kénytelenek vagyunk ezen kedves emberünktől megválni, csak kötelességünket teljesítjük, ha F. úrnak munkásságáért köszönetet mondunk és további pályafutásához sok szerencsét kívánunk." A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
Kiss László Auschwitzot megjárt Holokauszt-túlélő visszaemlékezése, melynek nagy részét közvetlenül hazatérése után vetett papírra. A szerző a Fejér megyei Seregélyesen született és élt családjával 1944 tavaszáig, mikor Székesfehérvár téglagyárába toloncolták, ahonnan a május 15-i transzporttal indult az auschwitzi munka-és megsemmisítő-táborba. A válogatási sorban ikertestvére mögött állt – még ruhájuk is egyforma volt. A szerző ikertestvére eltűnt a menekülés során. Az elbeszélő Krakkó, Przemysl, Homonna Budapest útirányon keresztül jutott haza. A napló a Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található.
Sarah Udi (Weiszberger Erzsébet) Munkácson született. Az Auschwitzba deportált rokonok közül senki nem maradt életben. Sarah 1933-ban kezdett tanítani egy nagyon szegénysorú faluban, Kisrákócon. Sarah segített a nélkülöző gyerekeknek, amiben csak tudott. Sarah-t és kolléganőjét még 1936-ban elbocsátották az iskolából, származásukra hivatkozva. Ezt a kolléganőt 1945-ben gyalogos transzporttal indították el. A kolléganőt SS katonák lőtték le, mert az nővérének próbált segíteni az úton továbbhaladni. 1938-ban a németek bevonultak Ausztriába, és ekkor kezdték Magyarországon is a zsidóellenes törvényeket bevezetni. 1941-ben a nem magyar állampolgárságú zsidókat összegyűjtötték és később kivégezték Kamenyec-Podolszk környékén. A deportálások idején Sarah önként kereste meg szüleit, és került ezáltal abba a gettóba, ahol ők is voltak. Auschwitzba kerültek mindannyian. Sarah-t innen később Gelsenkirchebe vitték, majd tovább szállították őket Sömmerdába, a Rheinmetall-Borsig muníciógyárba. 1945-ben a gyárat bezárták, a foglyokat valamint a lakosságot evakuálták. 1945. április 13-án Glauchaunál gépfegyverrel kezdték lőni az utat repülőgépekből, az amerikai Vöröskereszthez kerültek, és a JOINT irodáin keresztül Sarah próbált rokonokra bukkanni. Vonattal tért haza Budapestre, ahol megtalálta testvérét. Sarah férje aktív cionista és a Betar cionista mozgalom vezetője volt. Később Sarah-ék Ausztriába utaztak át. Sarah unokaöccse Palesztinában lett az Irgun Zwai Leumi tagja. Később Olaszországba kerültek. Itt Sarah kapcsolatba került Renzo Levivel, a római zsidó hitközség vezetőjével. Ő segített megtalálni Sarah férjét, és egyéb ügyintézésekben is közreműködött Sarah javára. Cipruson végül az angol csapatok gyakorlatilag foglyul ejtették a hajóval megérkezőket. Most újra „politikai fogoly” lett. Innen 1948-ban jutottak át a tel-avivi kikötőbe. Ebben az évben a palesztin-izraeli konfliktus kiéleződött, Sarah a fegyveres összeütközések sorozatába csöppent. 1948-ban végleg Tel-Avivba költöztek férjével, ahol mindketten munkát vállaltak. Sarah férje 1967-ben halt meg, két unokája van. A visszaemlékezést 2004 júniusában jegyezte le, Kfar Saba város megjelölésével. A dokumentum Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban található.
.jpg)
.jpg)
