Szirtes Tibor: A székesfővárosi autóbuszüzemben, 1944-45
Leírás
Szirtes Tibor és családja elköltöztek Pestszentlőrincről. A családnak egy Vida István nevű személy segített, és vitte őket busszal az autóbuszüzembe. A Kossuth Lajos tér 4-6-ban működött a nyilasok lakáshivatala. Ők adtak a családnak két lakáscímet, ahová az üzemből tovább tudtak költözni. 1944 decemberében újabb robbanás miatt ismét a pincébe kellett levonulni, és itt kellett tartózkodniuk kilenc héten át. Egy másik családdal kellett megosztozni a pince helyiségén. Villany, víz, főzési, valamint ruházkodási lehetőség volt. A nyilasok eközben az üzemből a buszokat elkobozták, amelyek a menekülésükhöz kellettek. A Hollán Ernő utcánál géppisztolyos katonák tereltek egy nagy csoportot a gettó felé. A vizet elzárták. A gépházat kézigránátokkal hordták tele. A környéken fegyvereket, kisebb pisztolyokat lehetett találni, majd megjelentek a visszavonuló németek is. Tankok álltak az utcákban. A német katonák fosztogattak. Ezalatt az orosz támadások is elkezdődtek. A gumigyár égett, sok volt a halott. A Keleti-pályaudvar közelében a németek lőszerraktárat létesítettek. 1945. január 15-étől az oroszok felszabadító tevékenysége, a németek felkutatása gyakoribbá vált. Szirtes megmutatta az orosz katonáknak, hová rejtette el a megtalált pisztolyokat. Február 13-a után Budapestet teljesen elfoglalták az oroszok, majd parancsba adták, hogy a sérült, műszakilag használhatatlan buszokat meg kell javítani. Lassan kialakult az 1945 utáni helyzet, az új rendszer megalapozásával. Szirtesék továbbköltöztek az autóbuszüzemből. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
1940 októberétől 1941 decemberéig jugoszláv majd orosz frontra került Koltai Károly, a lejegyzett szöveg feltételezett írója. Koltai Károly a bori rézbányánál eltöltött munkaszolgálat történetét foglalja össze. Koltai folytonosan szökési terven gondolkodott. A történetben több személy segítő cselekményeit említi meg, valamint kiemelendő Koltai bátorsága, hogyan próbált valamilyen összetartó szerepet vállalni és gyakorolni a bajtársak érdekében. Jagodin, Csupria a fontosabb tartózkodási állomások. Koltai megemlíti a Cservenkán történő közel 4000 zsidó kivégzésének eseményét. Dunapentelénél 300 ember lelte halálát menekülés közben, ahol túlterhelés következtében a jég beszakadt. Koltai az egyik szovjet csapattal tudott Budapestre jönni 1945 tavaszán, partizánigazolvánnyal. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
Dora Sorel az 1945 májusában történteket foglalja össze. A zsidó lakosság templomba terelését, a gettósítás alkalmával, ekkor 50 kg-ra maximalizált csomag lehetett mindenkinél. A gettóból vagonokkal indították el őket Auschwitz-Birkenau felé. Birkenauba deportálták szüleivel, és néhány rokonával együtt. A felszabadulás eseményét részletezi, az amerikai és angol csapatok lágerbe érkezését, a magára hagyott, már csak foglyokkal teli táborban zajló utolsó napok történetét. Az élelmiszerraktárakat szabadon feltörhették, az ellenőrzés megszűnt. Francia foglyokkal tartott szorosabb kapcsolatot. Schuldbergből Birkenauba kerültek, ahonnan Dora és néhányan a csoportból együtt indultak el a felszabaduláskor. Dora az ott töltött időszakból az odaérkezés körülményeit és a legutolsó napok eseményeit foglalja össze. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
Zádor Ede 1924-ben született. Jolsván volt munkaszolgálatos 1944 májusától. Jolsván a 107/304. számú munkásszázadba került, majd Salgótarjánba vezényelték őket. Itt került sor a század bevagonírozására 1944 júniusában. Több helyszín után Mosonmagyaróvárra kerültek, és Hegyeshalomnál átadták őket a németeknek. Gyalogosan kellett ezt az utat megtenni a fővárostól idáig. Tovább gyalogoltak Nickelsdorfig, itt kellett a táborba induló vagonokba beszállniuk. Innen Türkheimbe, Dachau egyik altáborába kerültek. A táborban építkezéseken dolgoztak. Zádorékat Dachauból Leonbergbe szállították, repülőgépalkatrészek gyártásához. Itt oltóanyagokat próbáltak ki rajta, kísérletképpen, melytől nagyon rosszul lett, több súlyos betegség tünetei jelentkeztek nála, de javulni kezdett később. 1945 áprilisában, az amerikai csapatok közeledtével a Lager Revierből vagonokban Landsbergbe szállították őket, Zádor visszaemlékezése szerint az odaút öt-hat napja volt a legborzalmasabb. 1945 áprilisában a landsbergi lágert is kezdték kiüríteni. Zádor tudomására jutott, hogy az SS-őrség eltűnt a lágerből, a hely szabadon elhagyható. Az amerikaiaktól élelmiszert kaptak. 1945 augusztusában Münchenbe kerültek, immár abba a Nemzetközi Elosztótáborba, ahol a hazautaztatást szervezték meg. Ide közel volt Dachau, ott igazolást kértek a táborban tartózkodásról. Szeptember 21-én Zádor Ede Budapestre érkezett, Pozsonyon át. Zádor édesapját Újpestről deportálták Auschwitzba, ahonnan nem tudott már visszatérni. Két nővérét és édesanyját Mauthausenbe majd Gunskirchenbe. A felszabadulás után édesanyja és egyik nővére hazatért, a másik nővére férjhez ment, és Olaszországba utazott, majd onnan Izraelbe költöztek. Zádor Ede 2008. április 26-i keltezéssel, Budapesten fogalmazta meg visszaemlékezését. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
Brenners Abraham gyerekként élte meg az 1942 januárjában történteket. A mindössze három oldalnyi visszaemlékezésből kiderül, hogy a család Újvidéken élt. A kijárási tilalom január 22-én lépett érvénybe. Másnap csendőrök jelentek meg a lakásnál, és a családot felszólították, hogy menjenek velük. Az egyetlen hasznosítandó tárgy a rádió volt, melyet Abraham édesapjának kellett magával vinnie. A dómhoz kísérték őket a csendőrök, ahol a család tagjait névsor alapján ellenőrizték és azonosították. Abraham a nővérével, édesanyjával és édesapjával érkezett meg a dómba. Kivizsgálásra hivatkozva, tovább terelték az embereket innen. Abraham beszámolója szerint más csoportokat is párhuzamosan tereltek, kiket gyalogosan, kiket szekereken vagy teherautókon. Abraham a menet alatt lövések hangjait hallotta. Feltételezése szerint a csoportokban lévők közül lőttek agyon néhány embert. A menet közben a csendőrök és a kísérő katonák egymással kommunikáltak. Egy küldeményben szereplő utasítás hatására a csoportot visszaterelték a dómhoz, ahol a „kivizsgálást” folytatni szándékozták. Végül valóban hazaengedték őket, gyalog mentek innen haza. Egy utolsó ellenőrizetlen vonattal sikerült Budapestre utazniuk. A visszaemlékezés itt véget ér. Abraham családja az eseményt túlélte. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)