1942. július 25-én kezdődik a napló, ekkor kapta meg H. András munkaszolgálatos behívóját. Százada első állomása Monor volt, ahol közterület-rendezési feladatokat végeztek a tagok. (Öntözés, utcaseprés. A munka nem volt nehéz, de az egység vezetője előszeretettel kegyetlenkedett munkaszolgálatosaival, pl.: nem engedte őket inni, bukfenceztette őket az utcaköveken.) Innen az egység Szolnok, Debrecen, Máramaros-sziget útirányon át a Kárpátok lábánál, Észak-Erdélyben fekvő Borsa község melletti Prislap-tetőre ment. (A II. bécsi döntés után mindennapos román-magyar határsúrlódások miatt kellett megerősíteni a Kárpátok védhető pontjait.) Majd onnan a hegyoldalban fekvő Rotunda községre, (mely nevét rotundájáról kapta.) A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
A szerző mátészalkai ortodox zsidó családba született. Szülei köztiszteletnek örvendtek a településen. Nem csupán a vallásos zsidó, de a keresztény helyi lakosok is gyakran látogatták a házukat, szerették, tisztelték a családfőt. A szerző népszerű lány volt a faluban. Számos zsidó és keresztény barátnője is volt. Fordulópontként az 1944. tavaszi sárgacsillag-rendeletet említi a memoár. Mintha innentől változott volna meg egy csapásra minden. Barátai nem köszöntek neki többé az utcán, volt ismerősei elfordultak tőle. A gettóból Birkenauba került. Majd innen a front közeledtével Bergen-Belsenbe. Számos viszontagság után itt szabadították fel az amerikai katonák 1945. április 15-én. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
Az interjú a houstoni Holocaust Museum számára készült, 1997. július 7-én. A kérdező a Rice University munkatársa. Al M. beszámol a negyvenes években történtekről, az antiszemitizmus elterjedéséről Magyarországon. Al édesapja a vasútnál dolgozott, Budapesten, szegényes körülmények között éltek. Al beszámol a Csehszlovákiából érkezett menekültekről. Említi továbbá Horthy hatalomátvételét, majd a nyilasokét. Budapesten élt a legnagyobb zsidó közösség, Al megemlíti a sárga csillag viselését, a védett házakat, Wallenberg jelenlétét, a házasodási feltételeket, stb. A család Hatvanba került internáló táborba. Itt vagonírozták be őket és indították Auschwitzba. Al tizennégy éves volt, amikor deportálták őket. Visszaemlékszik Mengele válogatására, a családtagok szétválasztására, a barakkrendszerre, valamint a különböző színű háromszögekre, melyeket kápók és egyéb speciális feladattal megbízott foglyok viseltek. Al Melkben volt, egy altáborban, amikor 1944. július 8-án az amerikaiak légitámadást indítottak. Al tüdeje sérült meg ekkor, melyet a háború után tudott csak megfelelően kivizsgáltatni. Al három sikertelen szökési kísérletről számol be, melynek résztvevői közül kettőt Al szeme láttára végeztek ki. Al említi Julius L. hadnagyot, akit később Ludwigsbergben akasztottak fel. L. arról beszélt, hogy ha a németek visszaverték az oroszokat, a foglyok biztonságban lesznek, és egy másik táborba kerülnek át. Melkből Linzbe és onnan Ebensee-be irányították át a foglyokat. Al a felszabadulás után New Yorkba utazott, Bronxban lakott. Ausztriában Alnak a Simon Wiesenthal által működtetett szervezet segített, Weilheimbe került, és ott mérnöki tanulmányokat folytatott az amerikai hadsereg tagjaként, melyet a HIAS finanszírozott számára. Ezután került ki New Yorkba. Houstont véletlenszerűen választotta ki. Al rokonai közül édesanyja, egy nővére és két fivére maradt életben. Ők Budapesten élnek. Al visszalátogatott Ebensee-be, amely a háború idején elpusztultak számára létrehozott egy köztemetőt. Alnak három gyermeke van.
A zsidó legénység a II. világháború alatti munkaszolgálatban vállán fegyver helyett lapátot és gyalogsági ásót „hordott”. A képen látható lapát méretei: szélessége: 28 cm, hosszúsága: 100 cm. A tárgy a Holokauszt Emlékközpontban található.
Munkaszolgálatban faragott bot, amely a díszítéseken túl fontos információkat is tartalmaz. Készítője állomáshelyét megnevező „Turda Polana”, az unokahúgára utaló „Évi” szövegű vésetekkel, valamint 1940. október 9-i keltezéssel látta el. A sakktáblát idéző minta mellett még egy szent koronát felelevenítő ábrázolást is találhatunk rajta. A bot méretei: hosszúság: 46,5 cm, átmérő: 2,2 cm. A tárgy a Holokauszt Emlékközpontban található.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
