Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található az Árpád-emlékmű, az Árpád kútja, a Nemzeti Összetartozás Emlékműve. Kedvelt része az emlékparknak a skanzen a parasztházakkal, iskolával, pékműhellyel, szélmalommal és egyéb épületekkel. A park egyik legjelentősebb alkotása "A magyarok bejövetele" című körképfestmény, mely az 1896-os millenniumi ünnepségek egyik legfőbb attrakciója volt. Ma is rengeteg látogatót vonz.
A gyöngybagoly minden földrészen előfordul. Brehm “Az állatok világa” című művének Madarak kötetében olvasható a gyöngybagolyról: „Színezete nagyon változó. Némely példányok felső testének alapszíne sötét hamuszürke, alsó testüké majdnem rozsdavörös, másoké meg világos rozsdasárga, sőt fehér, hátuké ellenben halványabb hamuszürke.” „Ültükben egyéb baglyokhoz hasonlítanak ugyan, csakhogy karcsúbbak, magasabb termetűek, nem annyira köpcösek, ábrázatuk pedig irgalmatlanul vénasszonyias" „A fiókák – egyéb más baglyokhoz hasonlóan – kezdetben fölöttébb rútak, ám azért szülőik melegségesen ragaszkodnak ocsmány apróságukhoz, s bőségesen hordják számukra az egeret.” A preparátum a Rippl-Rónai Múzeum tulajdona.
Brehm: Az állatok világa című könyvében írja : "A vándorsólyom nagyon is rászolgál a nevére, mert majdnem az egész világot bejárja. Rendkívül széleskörű elterjedését megmagyarázza az a körülmény, hogy nem csupán az északi mérsékelt, hanem az északi hideg övet is lakja, sőt a sarkkörüli tundrán a leggyakoribb sólyomfaj, de telente kénytelen elhagyni ezt a költőterületét, és délre vándorol." A felnőtt madarak feje, nyakszirtje és pofája szürkésfekete,a hátuk hamvas palaszürke. A farktollak vége fehér. A torok és a begy fehér, néha krémszínű árnyalattal. A mell sűrűn vagy kevésbé sűrűn mintázott apró pettyekkel. A hasoldal a hímeken finomabban, a tojókon durvábban harántsávozott. A legfőbb táplálékát a középméretű madarak alkotják, kisebb emlősökre, hüllőkre, rovarokra is vadászik. A felnőttek egész életre párosodnak, addig hűek egymáshoz, amíg egyikük el nem pusztul. Tojásaikat a sziklák szélére, de mostanában már a városok tömbházaira is rakják. Az a képessége, hogy 300 km/órát meghaladó sebességgel zuhanjon a zsákmányra, egyedülálló a sólymok között. A preparátum a Rippl-Rónai Múzeum tulajdona.
Gyors, ügyes, okos, ravasz, mozgékony,és Magyarországon a legkisebb ragadozó emlős állat. A menyét legfontosabb táplálékállata a mezei pocok. Vadászik azonban nála jóval nagyobb állatokra is, ezek közé tartozik az üregi nyúl, patkány, vakondok, de még a madarak is. A madártojásokat is megeszi. A menyét kitűnően úszik. Azokon a vidékeken, ahol sok a mezei és vízi pocok, mindig sok menyét él. Testének hossza: 15-26 cm, a hím testtömege maximum 250 g, a nőstényé max. 110 g . Évente egyszer egy alomban 3-8 kicsinye születik. A menyét preparátuma egy korhadt, zuzmós és mohás kéregdarabon látható. Mellette egy csigaház mutatja a kisemlős nagyságát. A Rippl-Rónai Múzeum természettudományi gyűjteményének a tulajdona.
A görény magányosan élő éjszakai vadász. Közép-Európa számos vidékén ma már rtika állat. Elsősorban vizenyős területek közelében található meg. Szárnyas vadra is vadászik, de kártékony rágcsálókat is elejt. Patkányokra, egerekre, üregi nyulakra, madarakra, varangyokra, békákra, gyíkokra és kígyókra vadászik. Megeszi azonban még a gilisztákat és a rovarlárvákat is. A görény besurran a baromfiólba, és gyakran sok tyúkot megöl csak azért, mert az ijedten kotkodácsoló tyúkok látványa zsákmányszerzésre ingerli. A görény általában éjjel tevékeny, magányos vadász. Körzeteiket szagukkal jelölik meg, a mirigyváladék olajszerű, sárga, és nagyon intenzív szagú, ezért akár ,,fegyverként" is bevethető. A Rippl-Rónai Múzeum természettudományi gyűjteményében található ez a kitömött görény.
