Az erszényesek az emlősök osztályának ; azon belül az elevenszülő emlősök alosztályának egyik alosztályágát alkotják. A kengurufélék (régies nevén ugróerszényes-félék), az erszényesek közé tartozó „kevésfogú erszényesek” rendjének egy családja. (A rend tudományos neve Diprotodontia rend.) Az újszülöttek igen fejletlenül, úgynevezett „praktikusan embrionális” állapotban jönnek a világra. Egyedfejlődésük a születés után az anyaállat testén kívül, gyakran az emlőket körülvevő bőrredőben, az erszényben folytatódik. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény.
A fogfájós oroszlán című cikk egy képzelt interjú egy fájós fogú oroszlánnal
Leírás
Szteacsinnak (a Debreceni Állatkert hímoroszlánjának) fáj a foga. A cikk egy interjú Szteacsinnal, a debreceni állatkert fogfájós hímoroszlánjával abból az alkalomból, hogy rövidesen kihúzzák a fogát. Egy képzeletbeli párbeszédet olvashatunk az író és az oroszlán között. A képzeletbeli interjú 1959-ben készült a Debreceni Nagyerdei Kultúrpark hím oroszlánjával.
Ady Endre 1877-ben Érmindszenten született, melyet ma Adyfalvának neveznek. Öntudatos, kálvinista kisnemesi családból származik. Az érettségi után a debreceni jogakadémiára iratkozott be, de nem fejezte be a jogi tanulmányait. 1899 áprilisában a függetlenségi párti Debrecen című lap munkatársa lett. Itt jelentette meg első verseskötetét 1899 -ben, majd nem sokkal később Nagyváradra szerződött. Új verseskötete 1903 szeptemberében jelent meg, amely majdnem olyan visszhangtalan marad, mint a korábbi kötete. 1903 augusztusában megismerkedett a Váradra hazalátogató Brüll Adéllal, akit utóbb - nevét megfordítva - Lédának nevezett verseiben. Találkozásuk fordulópontot jelentett Ady életében. Majd Budapestre költözött és a Nyugat folyóirat első munkatársa lett. Nemsokára a magánélete Lédával válságba jutott. 1914-ben megismerte Csinszkát, akivel 1915-ben összeházasodott, de hamarosan, hosszú betegség után 1919. január 27-én meghalt. A nemzet halottjaként temették el._x005F_x000D_ _x005F_x000D_ _x005F_x000D_ bronze_x005F_x000D_ létrehozó/szerzőBokros Birman Dezső tárgyműtárgy tárgyplasztika tárgybronz időbeli vonatkozásXX. sz.
A kép az 1838-as nagy árvíz során az emberek mentését mutatja be. Budapest legnagyobb árvizének az előzményei már előre mutatták a katasztrófát. Januárban nagy mennyiségű eső, majd hó esett, február elején gyorsan melegedett az idő. A Duna felső szakaszán olvadni kezdett a hó, és a nagy mennyiségű víz és jég nem tudott gyorsan levonulni. Az árvíz először a pesti oldalt öntötte el. A mentés csak a második napon kezdődött, és nagy volt a fejetlenség. A pesti oldalon több, mint 2000, míg a budai oldalon csak 204 ház pusztult el a korabeli feljegyzések szerint. Az árvíz miatt 50-60 ezer lakos vált hajléktalanná.
Kecskeméti Szemlében jelent meg a riport, melyet Leskowsky Albert készített Buda Ádámmal, aki koboz hangszeren tanult játszani, valamint Palotás Józseffel, a kecskeméti zeneiskola igazgatójával. A koboz manapság népi fesztiválok, táncházak kedvelt hangszere. A lanttal közeli rokonságban van, rövid nyakú 4 húrpáros, pengetős hangszer. A népdalok, a históriás énekek jól kísérhetőek vele.
