B. Éva nagyapjáról emlékezik meg írásában, ötven évvel a történtek után. Gyerekként a templomban látta őt utoljára, ahová összegyűjtötték az embereket. Éva az Abonyi utcai Zsidó Gimnáziumról beszél. Éva a Csehszlovákiában, Hollandiában történt nácik által elkövetettekről hallott. A nagyapa törődött a hitközséggel. Lembergből jött Budapestre családjával: feleségével, és véglegesen öt gyermekével, még a Monarchia idején. Az első világháborúban katonának hívták be, Galíciába került ki a frontra, Przemysl-be. 1920-21-ben már a családdal lehetett. Fia aranyműves szakmát szerzett, majd Amerikába ment. Egyik lánya húsz évesen tüdőbajban meghalt. Éva a negyvenes évek zsidósággal kapcsolatos negatív államintézkedéseit említi (KEOH, zsidótörvények, stb.). A nagyapát 1941-ben ölték meg a nácik, amikor társaival a szabadságért próbált tenni. A szövegben a családtagok megnevezése, sorsuk is szerepel.
Beszélgetés F. János gödöllői holokauszt túlélővel.
Leírás
F. János F. János néven született a visszaemlékező, az interjú a Gödöllői Városi Múzeumban készült, a szöveget 2008. szeptember 17-én jegyezték le. A család 1938-ban költözött Budapestre, itt vészelték át az ostromot. A visszaemlékező részletesen bemutatja családját. Kereskedésből, vagy egyéb vállalkozásszerűen fenntartott üzletből éltek meg a rokonok. János cipészmesteri szakvégzettséget szerzett, Budapesten a gettóban éltek, majd Hatvanba vitték őket vagonokon. A családot a hatvani gyűjtőtáborból vitték el, János 1944. június 14-én került ki Auschwitz-Birkenauba. F. Jánosnál voltak dokumentumok a gödöllői zsidóságról, melyek a múzeum számára értékes archív anyagként szolgáltak.
.jpg)
.jpg)
