Adatok az ún. „délvidéki közérdekű munkaszolgálat (kényszermunka) történetéhez.
Leírás
Az egység tíz dokumentumot tartalmaz. A két feltüntetett szerző, F. László és B. Miklós, a dokumentumok összeállításában vett részt, több visszaemlékező neve szerepel az egyes dokumentumok utolsó oldalának alján. Említésre kerül a 105/5. számú munkásszázad, a 105/6. tábori munkaszolgálatos század története, a 114 „VEP” (vasútépítő parancsnokság, volt 105/6 munkaszázad) története, mely a Csengeren zajlott eseményekről szól; a 105/7-es munkásszázad története, a 108/84 (105/8) bori munkaszázad története, mely század összesen 6200 főből állt, valamint a 105/14 munkaszázad története. Az utolsó egységben a munkaszolgálatosok névsorait közlik a szerzők: 105/5. század I-II-III-IV. szakasz; 105/6 közérdekű munkaszázad I-II-III. szakasz; 705/1 század; 105/7. század; 105/8. század; Imenik – a szerb származású és magyar bajtársak névsora. A századokat Ukrajnába vagy valamelyik koncentrációs táborba vezényelték át, Fossenburgba, Bergen-Belsenbe, Buchenwaldba, Schachendorfba, sokakat főként Mauthausenbe. Főként gyalogmenetben indították el a századokat, csoportokat a munkaszolgálat helyszíneiről a határig. A helyszínek közül Zombor, Csenger, Cservenka, Szabadka, Bor és más, főként a Vajdaság területén lévő és egyéb jelentősebb szerbiai települések. A dokumentumcsoport az áldozatok, túlélők és a keret osztagok tagjainak nevét tartalmazza, szövegbe ágyazva, vagy névsorban listázva a személyeket és a hozzájuk tartozó helységeket.
M. Imréné az VI. Szív u. 33. alatti házat említi, mely elmondása szerint csillagos ház volt, és ő maga is benne élt 1944 novemberéig. Említ egy H. nevű személyt, akinek férje rendszeres kapcsolatban állt SS katonákkal. H. elvitette a zsidó férfiakat, M. Imrénének és édesanyjának azonban segített később, az Erzsébet krt. 26. szám alatt talált számukra menedéket. M. Imréné gyermekként élte meg az eseményeket, visszaemlékezése itt ér véget.
L. László Németországban vagy Ausztriában volt, konkrét helységnevet nem említ írásában. A kéziratos visszaemlékezés első felében L. László részletesen jegyzi a napi élelmezést, mikor mit ettek. A Naplójában rögzíti az 1945 májusától történteket, röviden összegzi a felszabadulás körülményeit. Egy Wells nevű falut említ, ahová társával elindult a lágerből. Egy barátjuk a táborban maradt, az élelemszerzést követően röviddel meghalt. László-ék útközben egy angol katonával találkoztak, akinek elmagyarázták, kik és honnan jönnek. A táborba visszatérve élelmet osztottak az ott lévőknek, László súlyosabb gyomorrontásról számol be. A visszaemlékezés ezt a rövid időszakot meséli el. Egy külön kis papíron a L. család tagjainak neve, valószínűleg fényképen szerepelnek, ennek alapján írták fel a képen látható személyeket.
A visszaemlékezés az orvosi szakmai élet bemutatásáról szól, e köré épül fel Sz. Klára szövege, melyet 1989 júliusában jegyzett le. Sz. Klára Budapesten, a Visegrádi utcában lakott családjával. H.Tibort gyerekként ismerte, majd házastársak lettek. Tibor Orvosi egyetemre jelentkezett, az egyetem elvégzése után a budapesti Zsidó Kórházban dolgozott. Több vidéki városban megfordult, szakmai kihelyezések által. Klára titkárnőként dolgozott Budapesten, személyes eseményekről számol be, sokszor humoros stílusban, a későbbiekben már komoly hangnemben. A második világháború idején is Magyarországon maradtak, H. továbbra is praktizált. Klára leírása szerint H. elhivatott, lelkiismeretes orvos volt. Legjobb barátja M. Béla, szintén orvos. 1951 júniusában kislányuk született, később ő maga is orvos lett. Műgyűjtéssel is foglalkoztak. H. 1956-ban is aktívan részt vett a forradalomban megsebesültek ápolásában, gyógyításában. Sok időt töltöttek külföldön: Bécsben, Baselben, Londonban, Izraelben. H. közben kandidátusi címet szerzett. Nyugdíjba vonulása után, 1982-ben infarktust kapott, mely megnehezítette mindennapjait. Lányuk néhány év múlva meghalt, unokájukat ők nevelték tovább. Hónapokkal később H. Tibor kórházba került, majd néhány héten belül ő is elhunyt.
Egyes lágerekben a foglyok munkájukért fejében ún. lágerpénzeket kaptak, melyekért a kantinban vásárolhattak. A theresienstadti mintalágerben e fizetőeszközök propagandacélt is szolgáltak.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
