A sárközi Népművészek Háziipari Szövetkezet kerámia pereckulacs készlete 1976-ból, mely megtekinthető Budapesten, a Hagyományok Házában. A képen látható alkotások Kisgazda Ferenc nevéhez köthetők. A sárközi kerámia stílusegységét alkotó központok – Baja, Mórágy, Szekszárd, Siklós és bizonyos értelemben Mohács – ugyan nem a Sárközben vannak, az elnevezés azonban helytálló, mert a központok készítményeit elsősorban a Sárköz lakossága vásárolta és használta. A „sárközi stílus” tehát összefoglaló név, mely a Dunántúl egyetlen, nagyobb stílusegységet alkotó kerámia csoportjára utal. Az agyagedények gyakori típusai a korsók, kulacsok, butykosok, az agyag szerkezetének köszönhetően ugyanis égetés után ezek az edények meleg időben is hidegen tartották az ivóvizet.
A Magyar Szent Korona országainak bűnügyi statisztikája az 1904-1908. évekről
Leírás
A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal bünügyi statisztikája a XX. század elejéről. A jogszabályi változások következtében a számszerű adatszolgáltatást már nemcsak a Statisztikai Évkönyvben, hanem speciális tematikus formában is kiadták. Az általános adatokon túl (elítéltek száma, jogerős ítéletek, bűnügyek megoszlása, stb.) részletes adatszolgáltatást is közzétettek, abszolút és relatív számadatokkal.
A Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal áruforgalmi statisztikája. Tartalmazza a hajónaplók alapján a fiumei hajóforgalomra és a rakományokra vonatkozó adatokat. Az export és import cikkeket ország és árutípus szerinti bontásban.
A 17. században Nagykálló ipara fejlődésnek indult, számos céhet alapítottak a városban, így csiszár, kovács, lakatgyártó, szabó, csizmadia, szűcs, varga céhek gyűjtötték össze a kézműveseket. Nagykálló 1747-ben Szabolcs vármegye székhelye lett, Nyíregyháza felemelkedésével jelentősége csökkent. Jelenleg Nagykálló város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Nagykállói járás és kistérség központja. Az alaprajz a Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeumában található, Nyírbátorban.
A Lackfi család által épített, többször átépített vár az 1300-as évek végétől áll a mai helyén. Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején királyi nyaralókastélyként működött. A romantikus építészet stílusjegyei láthatóak a várfalakon és a tornyon. Az Eszterházy-család alakította ilyenre a tatai Öreg-tó partján álló építményt. A képen a magasföldszint tervrajzai láthatóak 1763-ból, Fellner Jakab elképzelései szerint. A fotó jogtulajdonosa a Kuny Domokos Múzeum, Tatán.
