A Nagykunság déli részén található Mezőtúr. A XIX. század utolsó harmadára a település ,az egész történeti Magyarországot tekintve, az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött (csak Hódmezővásárhely előzte meg, a műhelyek száma alapján). A fazekas műhelyekben több szász korongos és virágozó (díszítő) dolgozott. A mezőtúri edények a vásározó fazekasok és a kereskedők révén az ország távoli pontjaira is eljutottak. A kép Mezőtúr látképét ábrázolja.
A kecskeméti Katona József Könyvtár már több mint száz éve áll fenn. 1894-ben kezdték meg a könyvtár szervezését állami határozat alapján. A II. világháború alatt a könyvtár állománya jelentős károkat szenvedett, gyűjteményének szinte egésze elégett. A könyvtár 1955-ben vette fel Katona József nevét.
A képen sárközi szőttes futó látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
A foltvarrás (foltmozaik, patchwork) története igen régi, valószínűleg a szövés feltalálásának az idejére esik. A szükség, a szegénység hozta létre, amely során praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból. Az első foltvarró asszonyok a folton-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlattákaz idejüket. A foltvarrás vagy foltmunkák eredetileg olyan kézimunkák, amelyeket az amerikai földművesek (farmerek) asszonyai készítettek főleg elhasznált ruhaneműk még használható részeiből. A dokumentum képei a Debrecenben működő Újkerti Közösségi Ház Foltvarró Szakkörének tevékenységét mutatják be.
A szövés eredete a civilizáció kialakulásához kapcsolódik. Eleinte faágakból összetoldott keretet vagy rámát használtak a szövéshez, a fonalat pedig természetes szálak, például hasított sás adták. Régészek már az ókori sírokban is találtak kimutatható szövetmaradványokat. A szövés kézi vagy gépi eljárás fonalak feldolgozására. A szövés eredménye a szövet vagy szőttes. A szövés alapfogásaival ismerkedhettek a Mikepércsi Hunyadi János Általános Iskola diákjai a Debreceni Művelődési Központ Újkerti Közösségi Házában 2011-ben az „Előttem az utódom” című kézműves foglalkozás-sorozat keretében. A dokumentum erről az eseményről ad tájékoztatót.
