Heltai Gáspár magyar krónikájának győri kiadása 1789-ből. Címlap.
Leírás
A kötet és annak címlapjáról készült fotó az Evangélikus Egyház Miskolci Egyházközségének tulajdonában van. A magyarországi humanista történetírás egyik fontos alakja a Hunyadi Mátyás udvarában tevékenykedő itáliai származású történetíró, Antonio Bonfini. Az ő, akkor még kéziratban lévő latin nyelvű munkájának (Rerum Hungaricarum Decades = A magyar történelem tizedei) egy részét adta ki Heltai Gáspár a "Krónika az magyaroknak dolgairól" (röviden: Magyar krónika) címmel 1567-ben. Műve a magyar történelem - a korabeli olvasó közönség igényeinek megfelelően - inkább olvasmányos, semmint hitelt érdemlő összefoglalása. A mű ugyanakkor, hála Heltai Gáspár áradó mesélőkedvének, tele van irodalmi értékű jelenetekkel, Bonfiniénál sokkal szórakoztatóbb részletekkel. Ezek némelyike nagyban hozzájárult a Mátyás-kultusz terjesztéséhez. forrás: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/regi-magyar-irodalmi-2/ch12.html
A felvétel a Székkutas - Kápolna-dűlői ásatás során, a 74. sírról készült. Felvétel helye: Székkutas - Kápolna-dűlő; Felvétel ideje: 1967; Felvételt készítette: B. Nagy Katalin. 567-568-ban az avarok meghódították a Kárpát-medence középső részét. Ebből a korból is tártak fel sírokat Székkutason, melyekben koporsóra utaló nyomokat is találtak, a fülbevalók és gyöngyök, orsógombok és sok más lelet mellett.
A szükségpénz olyan, nem hivatalos állami kibocsátású pénzhelyettesítő eszköz, amelynek használata térben és időben korlátozott. Amint neve is jelzi, használatára rendkívüli körülmények között (hadi helyzet, infláció, a központi hatalom összeomlása stb.), szükséghelyzetben kerül csak sor, amikor az állami fizetőeszközök nem tudják kielégíteni a pénzforgalom igényeit. Magyarországon ilyen közismert időszak volt például az 1848–1849-es szabadságharc, amikor több város is bocsátott ki saját fizetőeszközt, amellyel kizárólag a város határain belül lehetett fizetni. Az I. világháború, illetve a közvetlenül utána következő időszak a szükségpénz-kibocsátás egyik fénykora volt. Minden hadifogolytábor rendelkezett saját fizetőeszközzel, ahogy számtalan vendéglő, szatócsbolt, üzem stb. szintén magánúton próbálta biztosítani a pénzforgalom fennmaradását. Ezeket a fizetőeszközöket/szükségpénzeket azonban kizárólag a kibocsátójuknál lehetett átváltani árucikkre és/vagy szolgáltatásra, máshol nem esett elfogadási kötelezettség alá. A szükségpénz kibocsátási helye Lőcse. Lőcse (szlovákul: Levoča, németül: Leutschau, latinul Leutsovia) város Szlovákiában, Eperjestől 40 km-re nyugatra, a Lőcse patak völgyében. A képen látható szükségpénz a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának tulajdona.
Klein és Fia Szappan és Parfüm Manufaktúra Ltd. reklámja
Leírás
A képen látható parfüméria nevében szerepel a manufaktúra szó, ami kézzel készített tárgyakra is utal, eredeti jelentésében sajátos termelő társulást jelent. A manufaktúrák a céhes szerveződést váltották fel, a munkaspecializáció miatt hatékonyabbá vált a termelés, javult a minőség, egyetlen tulajdonos birtokolta az eszközöket, adta a helyszínt. A betanított munkások csak egyes munkafolyamatokat végeznek, így több termék készül el, jobb a minőség, gyorsabb az előállítás és olcsóbb a termék. A verseny is megjelenik a manufaktúrák között. A kép a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdona.
A kép Székesfehérváron a Városi Képtár -Deák Gyűjteményében található. A gyűjteményt Deák Dénes (1931-1993) műgyűjtő adományozta a városnak. A gyűjtemény a modern magyar festészet legfontosabb irányzatait mutatja be a századelőtől a 60-as évekig. A festészeti és grafikai tárlatot szobrászati, kisplasztikai és éremkiállítás teszi teljessé. A gyűjtemény részét képező képeslap 1915. környékén készült.
