„Krisztus is újra és újra magára veszi a világ terheit, mint Sziszüphosz a szikláját. De Jézus áldozata tökéletes és teljes. Sziszüphosz bűnhődik, de épp bűne teszi lehetővé számára, hogy bűnhődésén hazugsággal enyhítsen.” (Pilinszky János)

„Az Olajfák hegyén Jézus egyedül van Isten és ember közt a semmi senkiföldjén. S akkor, ezen a vákuumon át, egy angyal száll keresztül feledhetetlen dicsőségű küldetéssel. Tanúja az evangélisták közül is csak egy van, Szent Lukács…” (Pilinszky János)

„Gondoljunk Bach zenéjére, amibe az unalom egyenrangúan épül be a halállal, s csupán ezt meghaladva ér el, juthat el egyáltalán abba a szabadságba, aminek megsejtése és megidézése a mindenkori remekművek privilégiuma volt – és marad.” (Pilinszky János)

„Milyen mostoha lehetett a fű, a hely, ahová letérdelt, a sötétség, amin át a ’többieket’ kereste,… szakasztottan ugyanaz az éjszaka, amiben a társak, barátai, a ’többiek’ oly édesdeden aludtak, közel a szögek és kínzószerszámok közönyéhez!” (Pilinszky)

„Milyen szép és milyen igaz is, hogy Jézus születését jég és hó közepette, télen, a dermedt természet világában ünnepeljük, s a húsvéti szenvedéstörténetet az ébredő tavasz hozza meg. Milyen szép, hogy mindezt nem érezzük ellentmondásnak!” (Pilinszky J.)