„Ma már azt is tudom, hogy nincs remekmű, amibe az alkotó bukása ne volna ’beépítve’. Ez ugyanis a művészetben a realizálhatatlan halál megfelelője. A legkülönb lángelme is csak alkot, amíg művészi és emberi bukása bele nem épül művébe.” (Pilinszky János)

„A Szent Lator tudta, hogy okkal jutott bitóra, és épp ez az alázata tette lehetővé, hogy részesüljön az ártatlanul szenvedő Isten ígéretében. Alázata tette éleslátóvá, s épp mert agóniáját nem azonosította Jézuséval, lehetett egy vele a halálban.” (P.J.)

„Egyedül az alázatos szív merészel a szeretet nyílt tengerére szállni, s megtapasztalni azt, ami minden elképzelést fölülmúl. Azontúl biztonságban van már, s történjék vele bármi is, valamit a legfontosabból már visszavonhatatlanul megértett.” (Pilinszky)

„Öt sebét továbbra is magán viselte, jelenléte azonban mostantól fogva csupa tartózkodás, rejtezkedő szemérem... Weöres Sándor gyönyörű gondolata jut eszembe, miszerint a világegyetem telve urakkal, egy szolgája van csak, az Isten.” (Pilinszky János)

„A tökéletességre való iparkodás az Evangéliumban a tökéletes alázatra való törekvéssel egyenlő. Mikor Jézus ennek eszményképét megfogalmazza, az Atya tökéletességének követésére hív fel, kinek napja egyként süt jókra és gonoszakra…” (Pilinszky János)