„A modern ember egyik legkeservesebb problémája, hogy elvesztette – vagy legalábbis zavarosan és elbizonytalanodva birtokolja csupán – jelenlétét… a földön. József Attila ’világhiányról’ írt, mások az ’elidegenedésről’ beszélnek.” (Pilinszky János)

„A jó művészetben semmi sem marad elszigetelt… jelenség. Dosztojevszkij Raszkolnyikovja ezért nem azonos a ponyvatermék és az újságcikk gyilkosával. Raszkolnyikov te vagy, és én vagyok, annak ellenére, hogy se te, se én nem öltünk embert.” (Pilinszky)

„Minden igaz művész legalább négy ember: egy lángész, egy ostoba fajankó, egy szent és egy szerencsétlen börtöntöltelék drámai megtestesítője. Drámai, mivel legalábbis személyisége a megváltó integrációt megelőzően négy… lehetőség közt lebeg…” (Pilinszky)

„A makrokozmosz és a mikrokozmosz átcsúszott a természettudósok kezébe. Kamaszos képzelgéseik méltán idegesítik a filológus-filozófusok üveggyöngyjátszmáját. A mikrokozmoszt és a makrokozmoszt nem lehet áttekinteni kívülről.” (Pilinszky János)

„S. Weil azt írta, hogy remekmű az a festmény, ami egy halálra ítéltet se zavarna cellájában. De talán ennél is szebb meghatározását adta a valódi alkotásnak egy nagybeteg francia költő. A remekmű szerinte megtanít vágyakozni azután, ami a mienk.” (P. J.)