„Időben, térben, a testiesség és az anyagiasság kísértései közepette élő ember, tulajdonképpen sohase valósul meg igazán koncentráltan… Nos, a művészet mintha ennek az elvesztett megtestesülésnek lenne méterről méterre való visszahódítása.” (Pilinszky J.)

„Az aszkézis tehát nem is annyira előfeltétele a magasabb szintű életnek, mint inkább természetes következménye, velejárója annak. Hiszen a puszta lemondás önmagában sehová se vezet, viszont a szeretet és alkotás nincs lemondás nélkül.” (Pilinszky János)

„A valóban fölismert bűn elviselhetetlen súllyal nehezedik ránk. Mégis, és itt van Isten végtelen irgalma, nincs erény, mely… gyökeresebb leckét adhatna nekünk az alázatról, mint épp a fölismert és megszenvedett bűn… elviselhetetlen terhe.” (Pilinszky J.)

„… minél előbbre jutunk a történelemben, annál nyilvánvalóbban fölszínre kerül az emberi sorsnak az a ’mélyrétege’, változatlan, lényegbeli tényezőivel együtt, amiről az Evangélium beszél. Milyen jó volna végre valóban… meghallanunk.” (Pilinszky János)

Gyula