„Mert a jel, amelyben vallásos jelentőség lakozik, valami abszolútumot hordoz, véget vet a viszonylagosságnak és zavarodottságnak. Parancsoló módon hírt ad magáról valami nem e világról való szentként, s… bizonyos viselkedést ír elő.” (Mircea Eliade)

„Megannyi nép mítosza beszél arról a rég elmúlt korszakról, amikor az ember még nem ismerte sem a halált, sem a szenvedést, sem pedig a verejtékes munkát, s kedvére válogathatott a bőség szarujából.” (Mircea Eliade)

„Minden forma szenved, puszta létezésénél fogva, következésképpen idővel veszít életerejéből, majd kimerül. Ahhoz, hogy visszanyerje életerejét, feltétlenül vissza kell térnie a formátlanba,… az őseredeti egységbe, ahonnan származik.” (Mircea Eliade)

„Hozzá kell tennünk, hogy a hagyományos társadalmak szerint az élet minden lényeges cselekvését az istenek ab origine nyilatkoztatták ki. S ezeket a paradigmatikus cselekedeteket vagy példákat az ember csak ismétli ad infinitum.” (Mircea Eliade)

„Csak az élet vallásos szemlélete ad arra lehetőséget, hogy a növényi élet ritmusából más jelentéseket olvassanak ki; elsősorban az újjáéledés, az örök ifjúság, egészség és halhatatlanság gondolatát.” (Mircea Eliade)