„Mivel a lakóhely imago mundi, ezért szimbolikusan a ’világ középpontjába’ helyezik. A nagyszámú… világközéppont nem jelent nehézséget a vallásos gondolkodásnak, itt ugyanis nem geometriai, hanem egzisztenciális és szent térről van szó…” (Mircea Eliade)

„Az ember az istenek tevékeny jelenlétébe vágyik vissza, friss, tiszta és ’erős’ világban szeretne élni,… ahogy a teremtő kezéből kikerült. Az idő kezdetéhez való periodikus visszatérés a kezdet tökéletessége utáni honvágyból magyarázható.” (Mircea E.)

„Sommásan kijelenthetnénk, hogy az archaikus világ nem ismeri a ’profán’ cselekvést: minden határozott értelemmel rendelkező cselekvés – halászat, vadászat, földművelés, játék, konfliktus vagy nemiség – valamilyen formában részt vesz a szentségben.”(M.E.)

„Létezik… egyfajta szent, vagyis ’erővel feltöltött’, jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek, következésképpen nincs struktúra és szilárdság nélküli, egyszóval ’formátlan’ tértartomány.” (Mircea Eliade)

„A vallásos ember a példaképet, amely felé törekszik, kezdettől fogva emberfeletti síkra helyezi,… amely a mítoszokban nyilatkozik meg. Igazi emberré csak az válik, aki azonosul a mítoszok tanításával, tehát az, aki az isteneket utánozza.” (Mircea Eliade)