Általános

Cím

Képeslapírás

Leírás

A havas tájról készült képeslap a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményében lelhető fel.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Tojásdíszítési technikák

Leírás

A viaszolással készült somogyszentpáli hímes tojás a keszthelyi Balatoni Múzeumban történő 3D digitalizációs feldolgozásnak köszönhetően minden részletében alaposan tanulmányozható. „Az biztos, hogy nincs az országnak olyan szeglete, ahol húsvét tájékán ne készítenének valamilyen eljárással hímes tojásokat. Erre leggyakrabban a tyúktojást szokták felhasználni, de a pulykák, kacsák és ludak hasonló produktumai is megfestődhetnek. Emellett porcelánból is készítenek, vagy fából is szoktak esztergálni tojásformákat, amiket aztán valamilyen fedőfestékkel, leggyakrabban olajjal szoktak díszíteni. A szárnyasok tojásait amúgy két formában, keményre főzve, vagy »kifújva« szokták felhasználni. Ez utóbbinak az »élettartam« szempontjából kétségkívül van egy nagy előnye a főtt tojással szemben, mégpedig az, hogy nem lehet megenni. A kifújt, megfestett tojásokkal szokták díszíteni évről évre a vázába tett barkaágakat, de a főtt tojás is lehet hosszú élettartamú, megfelelő hőmérsékleten egy idő után eltávozik belőle a nedvesség, valósággal kiszárad, olyan súlyúvá válik, mint kifújt sorstársa. A karcolásos díszítéshez nem kell valami nagy eszköztár. Elég a tojásokat festékbe tenni, majd száradásuk után a karcolótűvel már kezdhetjük is a minták kapirgálását. Ezzel a technikával, mint ahogyan a kiválasztott tojás kapcsán is megállapíthatjuk, jóval aprólékosabb, finomabb díszítéseket és feliratokat produkálhatunk, mint a viasszal való írással. A karcolás mellett, különösen az ország németek lakta vidékein, szokásban van savval is maratni festett tojásra díszeket. Erre a feladatra ecetsavat, vagy éppen sósavat szokás használni. A savazásos eljárást kombinálni lehet a karcolásos díszítéssel is. A savval nagyobb felületeken tudjuk a színeket halványítani, eltüntetni, míg a körvonalakat, figurákat tűvel karcoljuk bele a tojás héjába. A teljességhez az is hozzátartozik, hogy vannak úgynevezett berzselt tojások is, itt a festékbe dobás előtt egy-egy szép falevelet, virágot szorítunk rá harisnyával vagy gézzel a tojásra, hogy aztán a száradás után majd kirajzolódjon a levél formája.” (Pálffy Lajos: Tűvel és savval estek neki a tojásnak) Ld. még Pálffy Lajos: Tikmony reneszánsz mintákkal (http://mandarchiv.hu/cikk/3313/Tikmony_reneszansz_mintakkal).

Kompetencia

Műveltségi terület

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Mezőcsáti ólommázas butélia a kiegyezés évéből (1867)

Leírás

„Nem is akármilyen butélia 3D-ben digitalizált változatával gyarapodott a MaNDA gyűjteménye. A túrkevei Finta Múzeum töltött fel az adatbázisba egy eredeti Rajczy-féle pálinkatartó edényt, amin szerepel a mezőcsáti fazekasság minden lényeges formaeleme. Ezek az ólommázas agyagedények általában 25 centiméter magasak voltak és 7-8 deciliter finom pálinkát rejtett a bendőjük. Ami lehetett ovális, henger vagy akár hasáb alakú is, sőt, divatosak voltak az olyan pálinkás edények is, amik csukott könyvet mintáztak. A mezőcsáti Rajczy Mihály (1791-1856) és leszármazottai az ovális edények készítésében jeleskedtek. Itt is egy ilyen darabot látunk, amelyet az 1867-es dátumból következtethetően a mester Mihály nevű fia készíthetett. Aki mesterségbeli tudásban elérte az apja által képviselt szintet, bizonyítja ezt a família munkáira jellemző szépen rajzolt, csőrében leveles ágat tartó madár az egyik oldalon a biztos kézzel megírt, jó helyesírású felirat pedig a másikon (Anno 1867 esztendőben készült Mezőcsát városában, aki iszik belőle vájjon egészségére vivát tölts telehát min járt készült Mező Csáton Pap Sándor számára Éljen). Talán csak az furcsa, hogy megismétli a település nevét, de hát ezt reklámnak is felfoghatjuk, hadd tudatosodjon a környékbeli emberekben, milyen szép butéliákat, miskakancsókat készítenek Mezőcsáton. Ha a butélia útját a megrendeléstől a szállításig végigkövetjük, akkor mindjárt az út elején el kell mondanunk, hogy ezeket az edényeket rokonok, barátok rendelték meg egymásnak a fazekastól, de olyan feliratot is olvashatunk, ahol feleség lepte meg vele hűséges férje urát. Az agyagból formázott edényt általában kétszer égették, másodszor a díszítéseket fedő ólommáz sült rá a butéliára. Amit aztán egészen addig használhatott gazdája, míg az körbejárván el nem törött egy vidám estén, vagy éjszakán, hogy aztán újabb megrendelése szülessen a mesternek.” Pálffy Lajos: Butélia a kiegyezés évéből http://mandarchiv.hu/cikk/4329/Butelia_a_kiegyezes-evebol

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Nagyradai ülő férfi alakot mintázó iharfa pipa I.

Leírás

„Nem, nem valószínű, hogy a nagyradai plébános valamikor a 19. század végén ilyen formátumú eszközzel pöfékelte volna el a napi dohányadagját. A katolikus papok amúgy sem éltek sűrűn az élvezeti szerekkel, márpedig a zalavári bencés apátság szomszédságában lévő Nagyrada, ahol a MaNDA gyűjteményében is megtalálható 3D-ben digitalizált pipát fellelték, katolikus falu volt mindig hosszúra nyúló története folyamán. A Szent István által 1019-ben kiadott zalavári alapítólevélben is megemlített községnek egy 1526-os összeírás szerint volt már temploma és plébánosa is, hogy is ne lett volna, hiszen a zalavári kolostor birtokaihoz tartozott és a bencések nagyon odafigyeltek embereik lelki táplálékának biztosítására is. 1596-ban viszont már arról számol be egy jelentésében a zalavári apát, hogy Nagyrada – vélhetően egy török portya következtében – már három éve lakatlan, és rendesen pusztul a temploma is. Aztán valami csoda történhetett, mert egy 1599-es összeírás szerint újra lakják az amúgy kiemelkedő adottságokkal nem rendelkező községet. Mert Nagyrada földje nem volt akkoriban sem igazán jó, a szőlőhegyén pedig dokumentáltan rosszabb bor termett, mint a környező falvakban. Talán csak a halászattal lehetett valami kis pluszhoz jutni. Nem volt hát könnyű az élet Nagyradán, nem dőlhetett hátra ekkoriban füstöt eregetve, elégedetten a helyi pap. Már csak azért sem tehette ezt, mert a török idők vége felé, Kanizsa ostroma előtt a császári seregek perzselték fel a falut olyan megfontolásból, hogy terményeivel, állatállományával ne tudja támogatni majd az ostromlottakat. 1700 körül viszont már megint lakott volt a település, igaz, sem papja, sem temploma nem volt már és ki tudja miért, de ez volt a helyzet még 1782-ben is. Pedig határában ekkor már 1500 holdon gazdálkodtak a bencések. A falu 1988-ban szépen felújított neogótikus temploma valamikor az 1900-as évek elején épült és természetesen Szent István király lett a védőszentje. A boldog békeévek vége felé volt ez, az országban rend volt, viszonylag jól működött minden. Így talán még a plébánosnak is volt kedve az építkezés fájrontja után, a nyári estéken a parókia kertjébe kiülni a falu potentátjaival, a bíróval és a jegyzővel néhány pohár szódával higított borra és egy ferblipartira. Hogy aztán valamelyikük keze ügyében ott volt-e ez a juharfából faragott, heverészve pipázó, jól felpödrött bajuszú és kecskeszakállas, kalapos embert formázó pipa, azt természetesen nem lehet tudni. De akár ott is lehetett, hiszen ekkortájt, vagy kicsit korábban került ki egy ügyes faragóember kezei közül.” (Pálffy Lajos: Papi fapipa?) http://mandarchiv.hu/cikk/3022/Papi_fapipa

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Juhász pulival

Leírás

A kiskunhalasi Thorma János Múzeumban található fekete-fehér archív fotón juhász látható pulijával. A fehér inget, fehér bő nadrágot, egysoros gombolású fekete mellényt viselő férfi erős markolással fogja pásztorbotját, nem támaszkodik rá. Mellényére pipát, övére bicskatokot erősített. Mellette a juhász „segédje”, és hű társa, lihegő fehér puli látható. Háttérben mezítlábas kisbojtár.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia