Általános

Cím

Köcsögduda - a falusi regösök alaphangszere (Túrkeve) II.

Leírás

„Nem minden nap forgathat körbe-körbe a 3D-s technika segítségével az ember egy köcsögdudát, de ha már hangszerről van szó, az lenne az igazi, ha meg is tudnánk egy alkalmazással szólaltatni. Erre még azért várni kell egy kicsit, nézzük meg addig inkább tüzetesebben ezt az egyszerű, membrafon hangszert, amit a túrkevei Finta Múzeum munkatársai tettek 3D-ben elérhetővé a MaNDA adatbázisából. A köcsögduda tipikus népi hangszer, amely „alkatrészeit” tekintve is inkább a faluhoz köthető. Itt voltak legtovább használatban a különféle mázas cserépköcsögök, amik hát mondhatjuk, hogy nélkülözhetetlenek az előállításához. Széltől lengedező nádszálról pedig a Biblia mellett ismét csak a vidék jut eszünkbe először, hogy aztán a hangszer lényegéről, a disznóhólyagról már ne is beszéljünk. Ez utóbbi, bár a sertés vizeletének tárolója, nem a kutyák előtt, vagy a szemétdombon szokta végezni egy tradicionális disznóvágás során, hanem a gyomorhoz hasonlóan gondosan megtisztítják, majd pedig ebbe is beletöltik a nagy üstben rotyogó nyesedékdarabokból, bőrökből készülő disznósajt alapanyagot. A disznó és marhahólyagokat még a síküveg elterjedése és megfizethetővé válása előtt nedves állapotban az ablakokra is felfeszítették, hogy a meleg ne távozzon, némi fény pedig mégis csak legyen a házban a téli napokon is. Ahogy az ablakra, a köcsög szájára is simán rányújtható, és madzaggal, dróttal rögzítve rá is szárad néhány nap után. Ezután következik a hangszer megszólaltatójának, „vonójának” a 25-35 centiméteres nádnak a rögzítése, aminek pontosan a köcsög száját elzáró disznóhólyag közepére kell kerülnie. És a tévhitekkel szemben nem ennek mozgatása, nem a pumpálás, hanem nád dörzsölése kelti a disznóhólyag membránon azokat a rezonanciákat, amik a köcsög hasából már brummogásként törnek elő. A köcsögduda a karácsony után járó regösök alaphangszere, nevezik szütyöknek vagy szötyöknek, esetleg höppögőnek is. Ha van kedvünk, üdítős flakonból, vastagabb fóliából és egy méretesebb szívószálból mi is elkészíthetjük urbánus változatát, csak aztán ne lepődjünk meg azon, ha nem igazán jól höppög a mi városi szötyögőnk.” (Pálffy Lajos: Höppög a szötyögő) http://mandarchiv.hu/cikk/5527/Hoppog_a_szotyogo

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Köcsögduda - a falusi regösök alaphangszere (Túrkeve) I.

Leírás

„Nem minden nap forgathat körbe-körbe a 3D-s technika segítségével az ember egy köcsögdudát, de ha már hangszerről van szó, az lenne az igazi, ha meg is tudnánk egy alkalmazással szólaltatni. Erre még azért várni kell egy kicsit, nézzük meg addig inkább tüzetesebben ezt az egyszerű, membrafon hangszert, amit a túrkevei Finta Múzeum munkatársai tettek 3D-ben elérhetővé a MaNDA adatbázisából. A köcsögduda tipikus népi hangszer, amely „alkatrészeit” tekintve is inkább a faluhoz köthető. Itt voltak legtovább használatban a különféle mázas cserépköcsögök, amik hát mondhatjuk, hogy nélkülözhetetlenek az előállításához. Széltől lengedező nádszálról pedig a Biblia mellett ismét csak a vidék jut eszünkbe először, hogy aztán a hangszer lényegéről, a disznóhólyagról már ne is beszéljünk. Ez utóbbi, bár a sertés vizeletének tárolója, nem a kutyák előtt vagy a szemétdombon szokta végezni egy tradicionális disznóvágás során, hanem a gyomorhoz hasonlóan gondosan megtisztítják, majd pedig ebbe is beletöltik a nagy üstben rotyogó nyesedékdarabokból, bőrökből készülő disznósajt alapanyagot. A disznó és marhahólyagokat még a síküveg elterjedése és megfizethetővé válása előtt nedves állapotban az ablakokra is felfeszítették, hogy a meleg ne távozzon, némi fény pedig mégis csak legyen a házban a téli napokon is. Ahogy az ablakra, a köcsög szájára is simán rányújtható, és madzaggal, dróttal rögzítve rá is szárad néhány nap után. Ezután következik a hangszer megszólaltatójának, „vonójának” a 25-35 centiméteres nádnak a rögzítése, aminek pontosan a köcsög száját elzáró disznóhólyag közepére kell kerülnie. És a tévhitekkel szemben nem ennek mozgatása, nem a pumpálás, hanem nád dörzsölése kelti a disznóhólyag membránon azokat a rezonanciákat, amik a köcsög hasából már brummogásként törnek elő. A köcsögduda a karácsony után járó regösök alaphangszere, nevezik szütyöknek vagy szötyöknek, esetleg höppögőnek is. Ha van kedvünk, üdítős flakonból, vastagabb fóliából és egy méretesebb szívószálból mi is elkészíthetjük urbánus változatát, csak aztán ne lepődjünk meg azon, ha nem igazán jól höppög a mi városi szötyögőnk.” (Pálffy Lajos: Höppög a szötyögő) http://mandarchiv.hu/cikk/5527/Hoppog_a_szotyogo

Kompetencia

Évfolyam

Digitális kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai

Általános

Cím

Festetics György Phoenix gályájának hírlövő ágyúcskája a XVIII. század második feléből II.

Leírás

„A lármamozsár, vagy némileg hosszabb csövű változata, a hírlövő ágyú méretesebb rokonaival ellentétben békés célokat szolgált. Használatuk idején még nem találták fel a távírót (és természetesen a mobiltelefont sem), ezért hát jó messze elhallatszó dörrenésükkel hívták fel a figyelmet valamilyen veszélyre, eseményre. A tehetősek emellett „örömöt is lőttek” velük, szaporán durrogtak lakodalmak, mulatságok alkalmával is. A keszthelyi Balaton Múzeumban őrzött, és a MaNDA adatbázisában 3D-ben digitalizált hírlövő ágyúcska Festetics György híres balatoni vitorlás gályájának, a Phoenixnek az érkezését jelezte előre. Füred és Keszthely előtt 6-6 lövéssel. Azért a Festetics-család keszthelyi megtelepedése előtt is voltak vízi járművek a Balatonon, ahol többször is összecsaptak például a magyar és a török sajkások. A hétköznapokban az óriási tölgyek törzséből faragott bödönhajók mellett deszkákból is építettek csónakokat, de az első igazán jelentős vízi alkalmatosságok létrehozása a keszthelyi grófokhoz fűződött. Akik elnyerték a királyi kamarától a sókereskedelem jogát. A kor egyik legfontosabb árucikkét Balatonkenesétől Fenékpusztáig utaztatták hajón, először a Festetics Pál által állítólag holland mesterrel építtetett evezős vitorlásán, a Christophon. (A sót korábban jóval lassabban, a Dunától végig a Balaton mentén szekerekkel szállították, amiket visszafelé jóféle balatoni borokkal rakodtak meg.) A Christoph 1760-körül állhatott szolgálatba és harminc év után amortizálódott le teljesen. Pál gróf utóda, a könyvtáralapító György a hajózás terén is nagyon innovatívnak bizonyult, amikor egy Triesztből hozatott mesterrel, Antonio Borival (1764-1835) remek kis flottát építtetett fenékpusztai „Arzenáljában”. Bori előbb hat kisebb hajót készített, közülük a vezér a 12 méter hosszú Stella volt. Ezek lehettek a vizsgamunkák, ami után 1796-ban Bori hozzáfoghatott főművéhez, a Phoenix-hez. A bakonyi tölgyből ácsolt, Grácból hozatott szögekkel összeállított két árbocos, nyolc pár evezős tavi hajó 28,5 méter hosszú és 7,6 méter széles lett, és 3000 mázsa só alatt volt állítólag 63 centiméteres a merülése. Így a legtöbb helyen nem is tudott kikötni, ezért egy nyolc pár evezős kis vitorlás „postahajót” vontatott, amivel a partra tették a megrendelt sómennyiséget. A Phoenix 1797. július 16-án lett fényes ünnepségek közepette vízre bocsájtva Fenékpusztán. A Magyar Hírmondó által is tudósított, lakomákkal is megült jeles ünnepre, pontosabban a hajó feliratának elkészítésére költőversenyt is hirdettek, amin mások mellett olyan jelességek is indultak, mint Batsányi János és Baróti Szabó Dávid. (Jó magyar szokás szerint a poéták persze össze is vesztek, plágiummal vádolva egymást.) Az olasz halászhajókra hasonlító vitorlás gályán a korabeli, vélhetően túlzó leírások szerint a kapitány (Bori) mellett 24 evezős, 6 altiszt, kormányos, vitorlamester, ágyúmesterek (!), ácsok, lakatos, orvos, mérnök, szakács és kukta, cukrász, két vadász és halászok is szolgáltak. A hajónak a só szállítása mellett fontos reprezentatív feladatai is voltak. Utazott rajta József nádor mellett Ferdinánd főherceg is, tiszteletére 1804-ben valóságos tengeri ütközetet rendeztek, amin több, mint 50 csónak támadt 5 nagyobb hajóra, köztük a Phoenix-re. 1801-ben pedig György 150 vendéget uzsonnáztatott meg Füred előtt horgonyozva. A főszakács ekkor Bori kapitány felesége, Victoria Pincetti volt, ő uralkodott a tűzveszély miatt vaslemezekkel borított konyhában. A hajónak az orrban és a taton is voltak horgonyai, a vízszivárgás problémáját pedig szivattyúval oldották meg. A vizsgálatunk tárgyát képező kis dísztelen 28 centiméteres hírlövő bronzágyú, vagy falconet az orrárboc előtt volt a fedélzethez rögzítve. „Kezeléséhez” biztosan nem kellett ágyúmester, elég volt néhány gramm lőport önteni a torkába, lefojtani valamivel, majd pedig a gyújtólyukhoz egy égő kanócot odatartani. Csak arra kellett figyelni, hogy a lövés tüze ne a vitorlát, vagy a kötélzetet érje.” (Pálffy Lajos: Pukkanása a gróf vagy a só érkezését jelentette) http://mandarchiv.hu/cikk/2846/Pukkanasa_a_grof_vagy_a_so_erkezeset_jelentette

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Festetics György Phoenix gályájának hírlövő ágyúcskája a XVIII. század második feléből I.

Leírás

„A lármamozsár, vagy némileg hosszabb csövű változata, a hírlövő ágyú méretesebb rokonaival ellentétben békés célokat szolgált. Használatuk idején még nem találták fel a távírót (és természetesen a mobiltelefont sem), ezért hát jó messze elhallatszó dörrenésükkel hívták fel a figyelmet valamilyen veszélyre, eseményre. A tehetősek emellett „örömöt is lőttek” velük, szaporán durrogtak lakodalmak, mulatságok alkalmával is. A keszthelyi Balaton Múzeumban őrzött, és a MaNDA adatbázisában 3D-ben digitalizált hírlövő ágyúcska Festetics György híres balatoni vitorlás gályájának, a Phoenixnek az érkezését jelezte előre. Füred és Keszthely előtt 6-6 lövéssel. Azért a Festetics-család keszthelyi megtelepedése előtt is voltak vízi járművek a Balatonon, ahol többször is összecsaptak például a magyar és a török sajkások. A hétköznapokban az óriási tölgyek törzséből faragott bödönhajók mellett deszkákból is építettek csónakokat, de az első igazán jelentős vízi alkalmatosságok létrehozása a keszthelyi grófokhoz fűződött. Akik elnyerték a királyi kamarától a sókereskedelem jogát. A kor egyik legfontosabb árucikkét Balatonkenesétől Fenékpusztáig utaztatták hajón, először a Festetics Pál által állítólag holland mesterrel építtetett evezős vitorlásán, a Christophon. (A sót korábban jóval lassabban, a Dunától végig a Balaton mentén szekerekkel szállították, amiket visszafelé jóféle balatoni borokkal rakodtak meg.) A Christoph 1760-körül állhatott szolgálatba és harminc év után amortizálódott le teljesen. Pál gróf utóda, a könyvtáralapító György a hajózás terén is nagyon innovatívnak bizonyult, amikor egy Triesztből hozatott mesterrel, Antonio Borival (1764-1835) remek kis flottát építtetett fenékpusztai „Arzenáljában”. Bori előbb hat kisebb hajót készített, közülük a vezér a 12 méter hosszú Stella volt. Ezek lehettek a vizsgamunkák, ami után 1796-ban Bori hozzáfoghatott főművéhez, a Phoenix-hez. A bakonyi tölgyből ácsolt, Grácból hozatott szögekkel összeállított két árbocos, nyolc pár evezős tavi hajó 28,5 méter hosszú és 7,6 méter széles lett, és 3000 mázsa só alatt volt állítólag 63 centiméteres a merülése. Így a legtöbb helyen nem is tudott kikötni, ezért egy nyolc pár evezős kis vitorlás „postahajót” vontatott, amivel a partra tették a megrendelt sómennyiséget. A Phoenix 1797. július 16-án lett fényes ünnepségek közepette vízre bocsájtva Fenékpusztán. A Magyar Hírmondó által is tudósított, lakomákkal is megült jeles ünnepre, pontosabban a hajó feliratának elkészítésére költőversenyt is hirdettek, amin mások mellett olyan jelességek is indultak, mint Batsányi János és Baróti Szabó Dávid. (Jó magyar szokás szerint a poéták persze össze is vesztek, plágiummal vádolva egymást.) Az olasz halászhajókra hasonlító vitorlás gályán a korabeli, vélhetően túlzó leírások szerint a kapitány (Bori) mellett 24 evezős, 6 altiszt, kormányos, vitorlamester, ágyúmesterek (!), ácsok, lakatos, orvos, mérnök, szakács és kukta, cukrász, két vadász és halászok is szolgáltak. A hajónak a só szállítása mellett fontos reprezentatív feladatai is voltak. Utazott rajta József nádor mellett Ferdinánd főherceg is, tiszteletére 1804-ben valóságos tengeri ütközetet rendeztek, amin több, mint 50 csónak támadt 5 nagyobb hajóra, köztük a Phoenix-re. 1801-ben pedig György 150 vendéget uzsonnáztatott meg Füred előtt horgonyozva. A főszakács ekkor Bori kapitány felesége, Victoria Pincetti volt, ő uralkodott a tűzveszély miatt vaslemezekkel borított konyhában. A hajónak az orrban és a taton is voltak horgonyai, a vízszivárgás problémáját pedig szivattyúval oldották meg. A vizsgálatunk tárgyát képező kis dísztelen 28 centiméteres hírlövő bronzágyú, vagy falconet az orrárboc előtt volt a fedélzethez rögzítve. „Kezeléséhez” biztosan nem kellett ágyúmester, elég volt néhány gramm lőport önteni a torkába, lefojtani valamivel, majd pedig a gyújtólyukhoz egy égő kanócot odatartani. Csak arra kellett figyelni, hogy a lövés tüze ne a vitorlát, vagy a kötélzetet érje.” (Pálffy Lajos: Pukkanása a gróf vagy a só érkezését jelentette) http://mandarchiv.hu/cikk/2846/Pukkanasa_a_grof_vagy_a_so_erkezeset_jelentette

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Matematikai kompetencia

Általános

Cím

Húsvéti üdvözlőlap

Leírás

A pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum gyűjteményében található, 1920 körüli rajzolt képeslapon locsolkodás jelenete látható.

Kompetencia

Műveltségi terület

Anyanyelvi kommunikáció