Földön olvasó gyerek előtt tacskó. Kiss Terézia kisgrafikája (rézkarc) a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének részét képezi. „Kiss Terézia (1928–) grafikus. 1947-ben került a Derkovits Kollégiumba, majd fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, melyet 1953-ban végzett el. Tanulmányúton Olasz-, Francia- és Spanyolországban járt. Munkái számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalálhatók. Önálló kiállításai: Budapest, 1959., Derkovits Terem, 1976., Vármúzeum, Simontornya 1977. Munkáival rendszeresen szerepel az Egri Akvarell Biennálékon, a Keszthelyi Kisgrafikai Biennálékon és a Balatoni Nyári Tárlatokon. 1972-ben részt vett a Helsingöri Nemzetközi Ex Libris Kiállításon. A hétköznapi valóságból vett, lírai hangulatú témáit a természetelvűség alapján jeleníti meg gazdag és finom vonal-, szín-, forma- és tónusértékekkel. Művei ugyanakkor egyazon tárgykörön belül is rendkívül változatosak és sokoldalúak, mindenekelőtt érzékeny megfigyelő- és beleélő készségre vallanak. Mesterei: Pór Bertalan, Kmetty János, Berényi Róbert, Domanovszky Endre (in: Kunstgalerie, Bp., 1987.)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Ex libris P. Mikó Ildikó. Gyerekét cumisüvegből tápláló anya mellett nagyobb, ivó gyerek. „Kiss Terézia (1928–) grafikus. 1947-ben került a Derkovits Kollégiumba, majd fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, melyet 1953-ban végzett el. Tanulmányúton Olasz-, Francia- és Spanyolországban járt. Munkái számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
Önálló kiállításai: Budapest, 1959., Derkovits Terem, 1976., Vármúzeum, Simontornya 1977.
Munkáival rendszeresen szerepel az Egri Akvarell Biennálékon, a Keszthelyi Kisgrafikai Biennálékon és a Balatoni Nyári Tárlatokon.
1972-ben részt vett a Helsingöri Nemzetközi Ex Libris Kiállításon. A hétköznapi valóságból vett, lírai hangulatú témáit a természetelvűség alapján jeleníti meg gazdag és finom vonal-, szín-, forma- és tónusértékekkel. Művei ugyanakkor egyazon tárgykörön belül is rendkívül változatosak és sokoldalúak, mindenekelőtt érzékeny megfigyelő- és beleélő készségre vallanak.
Mesterei: Pór Bertalan, Kmetty János, Berényi Róbert, Domanovszky Endre (in: Kunstgalerie, Bp., 1987.)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A felvételen látható foltmarással készült kisgrafikai alkotás a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményének részét képezi. „Kiss Terézia (1928–) grafikus. 1947-ben került a Derkovits Kollégiumba, majd fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, melyet 1953-ban végzett el. Tanulmányúton Olasz-, Francia- és Spanyolországban járt. Munkái számos hazai és külföldi köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
Önálló kiállításai: Budapest, 1959., Derkovits Terem, 1976., Vármúzeum, Simontornya 1977.
Munkáival rendszeresen szerepel az Egri Akvarell Biennálékon, a Keszthelyi Kisgrafikai Biennálékon és a Balatoni Nyári Tárlatokon.
1972-ben részt vett a Helsingöri Nemzetközi Ex Libris Kiállításon. A hétköznapi valóságból vett, lírai hangulatú témáit a természetelvűség alapján jeleníti meg gazdag és finom vonal-, szín-, forma- és tónusértékekkel. Művei ugyanakkor egyazon tárgykörön belül is rendkívül változatosak és sokoldalúak, mindenekelőtt érzékeny megfigyelő- és beleélő készségre vallanak.
Mesterei: Pór Bertalan, Kmetty János, Berényi Róbert, Domanovszky Endre" (in: Kunstgalerie, Bp., 1987.)
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A felvételen látható, 1903-ban készült olajfestmény a festőművész nevét viselő Thorma János Múzeum gyűjteményének darabja. Az Október elsején című festményen egy visszafogott kompozíciójú és színhasználatú, bár nagy mesterségbeli tudással megcsinált zsánerjelenetet láthatunk. A helyzetkép a bevonuló regrutákat és az őket a nagybányai vasútállomáson elbúcsúztató hozzátartozókat jeleníti meg. Az éles szemmel megfigyelt típusok: az éneklő, beborozott legények, a síró falusi asszonyok, az egykedvűen maga elé néző öreg paraszt, a rendre felügyelő csendőr és a többi szereplő ábrázolásával, a mintegy húsz figura invenciózus elrendezésével a festmény Munkácsy realista művészetének útján halad tovább, értékesítve a szabadtéri fényjelenségek közvetlen megfigyelésének tapasztalatait is. (Forrás: Dévényi Iván: Thorma János) „Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. A család később áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. A pályakezdő Thorma Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait Pesten, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe. Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője. Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvédharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának (különösen fontos volt ez az elcsatolás utáni időkben). Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel (naturalizmus). Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Kései művein átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.” (Murádin Jenő) Thorma János művészi pályafutásáról, festői stílusáról ld. melléklet.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A felvételen látható, 1920–1921-ben készült olajfestmény a festőművész nevét viselő Thorma János Múzeum gyűjteményének darabja. „Thorma húszas évekbeli festészetét két nagyobb méretű, tájba helyezett kompozíciós alkotása vezeti be. Az Ibolyaszedőkről és a Majálisról van szó. E műveit nagyon szerette, csak nehezen vált meg tőlük. A világháború és a szétszabdalt ország tragédiája után a valóságtól szándékosan elfordulva festi meg ezeket az idillikus műveket. Valahogy hasonlóképpen történt ez vele is, mint az újklasszicizmus felé igazodókkal, akik az átélt rettenetet, s a kilátástalan jelent is elutasítva egy arkadisztikus világ álombeli látásaiba menekültek. A majálisozók és ibolyaszedők világa tovatűnt már, csak Thorma képzeletében elevenedik meg és telítődik elégikus ízekkel. (…) Az Ibolyaszedőkön két térdeplő nő gyöngéd, hajladozó alakját látjuk, amint stilizált mozdulatokkal, kicsit színpadiasan illeszkednek a tájba. Tavasz van, a távoli hófödte csúcsok még jobban ellensúlyozzák a mező bársonyos barna és okker színeit, az előtér zölddel áttört zsenge fűszőnyegét. Ez a nagyszerű táji háttér a késő-nagybányai festészet nosztalgiájának foglalata. (…) A festő úgy érezte, hogy művei kedvelőinek, az irántuk érdeklődőknek meg kell magyaráznia a stílusváltása mibenlétét. Rendkívül érdekes és tudatosságra rávilágító az, amit az Ibolyaszedők kapcsán mondott. »Ez tulajdonképpen hazugság, amit én most csinálok. Mert műteremvilágítású portrét plein air tájképbe helyezni: hazugság. De nem is az a fontos a művésznél, hogy hazudik-e, vagy nem, hanem az, hogy szépen tudjon hazudni, úgy, hogy az igazság illúzióját keltse«. ” (in: Bay–Boros–Murádin: Thorma) „Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. A család később áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. A pályakezdő Thorma Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait Pesten, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe. Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője. Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóvédharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának (különösen fontos volt ez az elcsatolás utáni időkben). Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel (naturalizmus). Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Kései művein átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.” (Murádin Jenő) Thorma János művészi pályafutásáról, festői stílusáról ld. melléklet.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
