Általános

Cím

Káplár Miklós: Öreg juhász

Leírás

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum gyűjteményében található felvétel Káplár Miklós: Öreg juhász című festményéről készült az 1966-ban rendezett "Hajdúböszörményi festők" című kiállítás alkalmával. „Káplár Miklós (1886–1935) a hajdúböszörményi kisparasztok, pásztorok leszármazottja, aki szinte beleszületett a Hortobágy tág horizontú világába Hajdúböszörményben. 1886-ban még nagyon is hagyományos világ volt ez. A hamar árvaságra jutott gyerek nem is tehetett mást, mint idősebb testvére példáját követte: cifraszűrét, szabad legénységét is megirigyelve 13 évesen kiszegődött a pusztára gulyás-, majd csikósbojtárnak és így maga is megélte ennek az életformának minden nyűgét, nyomorúságát, embert próbáló és embert nyomorító szorítását. Ezt az életet csak 4 évig bírta, olyan reumát kapott, hogy leesett a lábáról. Huszonhárom éves korában döbbent rá, hogy tartalmasabb életet, más sorsot kell próbálnia. A hortobágyi pásztorévek után, a már mészáros mesterséget tanult férfi, munkát keresve rója a pesti utcákat, amikor egy alkalommal a Szépművészeti Múzeumba lépve egy Piombo kép előtt éri a felismerés: festenie kell. E pillanattól s e gondolattól nincs többé nyugalma. Anyagot, eszközöket, festéket vásárol és festeni kezd. Nem sok sikerrel. Rájön, hogy ez így kevés. Irányítókat keres, akiktől megtanulhatja a mesterség alapjait. Ismert, jónevű művészeknek mutatja meg képeit, kik felismerve tehetségét pártfogásukba veszik, majd beiratkozik a képzőművészeti főiskolára. Négy éven keresztül nappal rajzol és fest a főiskolán, éjszaka pincér vagy rakodómunkás. 1916-20 között végzi el az akadémiát, és 34 évesen már tudja, hogy mit kell tennie: visszamegy Hajdúböszörménybe, a Hortobágyra. A későn indulók hihetetlen szorgalmával, akaratával keres művészkapcsolatokat és mecenatúrát, miközben napi gondokkal küzd, aprópénzre váltva munkáját képpel fizet egy vacsoráért, a szállásért. Káplár önérzetlenséggel, küldetéstudattal formálja önmagát és teszi képessé művészi értékek teremtésére. Ez a tudat adja belső tartását, fűti akaraterejét, erősíti mind jobban azt a meggyőződést, hogy olyan feladatot kell megoldania, amire nincs predesztináltabb ember, mint ő. Ösztönös ráérzéssel és biztos ítélettel válogatja ki azokat a motívumokat, amelyek karakterisztikusak, jellemzőek, jelentéshordozóak e szűkebb hazáról. 1921-et mutat a naptár, de a böszörményi kiállítása még mindig nem azt hozta számára, amit igazán szeretne, nem találja helyét otthon. Pestre jár vissza, és legfőbb pártfogójánál, Rippl-Rónai Józsefnél bújik meg Kaposváron, akivel több közös kiállításon is bemutatkozik Hajdúböszörményben (1925. jan.), és Hajdúnánáson (1925) Medgyessy Ferenccel és Maghy Zoltánnal kiegészülve. 1928-as Nemzeti Szalonbeli kiállítása az első fővárosi kiállítása volt. Ugyanebben az évben Maghy Zoltánnal közösen kiköltözik a Hortobágyra, ahol a Déri múzeum kérésére néprajzi gyűjtést is végzett, botok, pipák díszítéseiről készít rajzokat, illusztrációkat. Káplár az igazi magyar művészet megteremtésére vonatkozó, programadó kijelentését 1931-ben tette meg, amikor a Nemzeti Szalonba, egy közös kiállításra 76 hortobágyi képét vitte fel. Igaz, ő itt a Hortobágyon dolgozó művészek együttes bemutatkozását tervezte, de ebből nem lett semmi. A kiállítás után Szentendrére hívják alkotni, de ő ismét visszatér a Hortobágyra. Az itt készülő képekből vándorkiállítást szerveztek. 1933-ban Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson, 1934-ben Hajdúdorogon és 1934-ben Budapesten állított ki, ahol három hortobágyi képét is megvásárolta az állam (a Földművelésügyi Minisztérium és a Szépművészeti Múzeum).”

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Digitális butelladíszítés IX.

Leírás

A 3D-ben digitalizált, zöld mázas, ovális formájú mezőtúri butella a túrkevei Finta Múzeum gyűjteményének részét képezi. A butella (butélia, butykos) „üvegformát utánzó ólommázas, hordozható cserépedény. Legfeljebb 25 cm magas, pálinka tartására szolgál. Alakja változatos. Lehet ovális, lapos vagy domborodó oldallal és lappal: henger alakú; hasáb alakú, kerekített vagy széles vállal. (…) Mindegyik formának felül kis kerek szája van. Kedvelt, de az előzőknél ritkább forma a csukott könyv formájához hasonló könyvbutella (zsoltárbutella, imakönyv), amely négyzetes lapokból alakított mázas, díszes edény. Mindig egyedileg, megrendelésre készül, és rendszerint feliratos, évszámos. A hordóbutella hordóformájú pálinkásedény négy lábacskával, a tetején kerek szájjal. Általában mázas, de nem díszített. (…) A legtöbb és legdíszesebb butella a három nagy alföldi fazekasközpontból való (Mezőcsát, Tiszafüred, Hódmezővásárhely), de készítettek butellát Mezőtúron, Szentesen, Makón, Tótkomlóson is.” (Magyar néprajzi lexikon)

Kompetencia

Műveltségi terület

Digitális kompetencia

Általános

Cím

Homokkőből készült cipó alakú őskori őrlőkő alsó része (Törtel) – II.

Leírás

„Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját. Az is hozzá tartozik a történethez, hogy hasonló kődarabok még manapság is munkában vannak a világ elmaradottabb részein. Nem is kell annyira messze mennünk, csak az egyre problémásabb Afrikáig, de most inkább nézzük eme törteli darabot. Melyhez hasonlókat kifúrt kőbaltákkal és egy rozsdás kovás pisztollyal együtt e cikk szerzője is láthatott gyermekkorában a Széll Kálmán egykori miniszterelnök kastélyában berendezett iskolában. Ahol a történelemtanár ötödikben először mesélt neki az őrlőkövek működéséről, a két kő közé kerülő búza és más gabonafélék lisztközeli állapotba hozásáról. Hogy aztán ezeket vízzel, tejjel, zsírral összegyúrva kisüssék a tűzben forrósított nagyobb köveken. Nem tűnik komoly tudománynak első látásra az őrlőkő használata, ugyanakkor nagyon oda kell figyelni a mozdulatokra, hiszen ha nem figyel oda az ember, könnyen kiszóródhat az őrlemény az alsó kőlapról egy hevesebb mozdulat után. És az ismeretterjesztő filmekből azt is lehet tudni, hogy nincs meg secperc alatt az egy-egy lepényhez elég gabona megőrlése, hanem elég sokat kell dolgozni addig, míg megfelelő állapotba nem kerülnek az ép gabonaszemek. Aztán, ha jobban belegondolunk, éppen eme surlódás miatt jól meg kellett választani az őrléshez használt köveket is, hiszen vélhetően az ősember sem akart kőporral „ízesített” lepényeket enni. Az őrlőkő tenyérbe simuló formájának a kialakítása csiszolással történt, ezen a ceglédi Kossuth Múzeum által birtokolt darabon is látszik, mennyire odafigyeltek az ergonómiára, arra, hogy jó fogású, tenyérbeillő legyen, ne törje fel a vele dolgozó kezét. Hogy könnyen tudjon dolgozni vele, és tudjon úgy dalra fakadni akár a monoton munkában, mint azt Szent Gellért és barátja Günther által hallgatott szolgálólány is tette.” (Pálffy Lajos: Leltározatlan őrlőkő) http://mandarchiv.hu/cikk/7273/Leltarozatlan_orloko

Kompetencia

Évfolyam

Matematikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Anyanyelvi kommunikáció

Általános

Cím

Homokkőből készült cipó alakú őskori őrlőkő alsó része (Törtel) – I.

Leírás

„Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját. Az is hozzá tartozik a történethez, hogy hasonló kődarabok még manapság is munkában vannak a világ elmaradottabb részein. Nem is kell annyira messze mennünk, csak az egyre problémásabb Afrikáig, de most inkább nézzük eme törteli darabot. Melyhez hasonlókat kifúrt kőbaltákkal és egy rozsdás kovás pisztollyal együtt e cikk szerzője is láthatott gyermekkorában a Széll Kálmán egykori miniszterelnök kastélyában berendezett iskolában. Ahol a történelemtanár ötödikben először mesélt neki az őrlőkövek működéséről, a két kő közé kerülő búza és más gabonafélék lisztközeli állapotba hozásáról. Hogy aztán ezeket vízzel, tejjel, zsírral összegyúrva kisüssék a tűzben forrósított nagyobb köveken. Nem tűnik komoly tudománynak első látásra az őrlőkő használata, ugyanakkor nagyon oda kell figyelni a mozdulatokra, hiszen ha nem figyel oda az ember, könnyen kiszóródhat az őrlemény az alsó kőlapról egy hevesebb mozdulat után. És az ismeretterjesztő filmekből azt is lehet tudni, hogy nincs meg secperc alatt az egy-egy lepényhez elég gabona megőrlése, hanem elég sokat kell dolgozni addig, míg megfelelő állapotba nem kerülnek az ép gabonaszemek. Aztán, ha jobban belegondolunk, éppen eme surlódás miatt jól meg kellett választani az őrléshez használt köveket is, hiszen vélhetően az ősember sem akart kőporral „ízesített” lepényeket enni. Az őrlőkő tenyérbe simuló formájának a kialakítása csiszolással történt, ezen a ceglédi Kossuth Múzeum által birtokolt darabon is látszik, mennyire odafigyeltek az ergonómiára, arra, hogy jó fogású, tenyérbeillő legyen, ne törje fel a vele dolgozó kezét. Hogy könnyen tudjon dolgozni vele, és tudjon úgy dalra fakadni akár a monoton munkában, mint azt Szent Gellért és barátja Günther által hallgatott szolgálólány is tette.” (Pálffy Lajos: Leltározatlan őrlőkő) http://mandarchiv.hu/cikk/7273/Leltarozatlan_orloko

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Ereklyés országzászló

Leírás

A keszthelyi Balatoni Múzeumi képeslapjain a budapesti Szabadság téren 1928. augusztus 20-án állított ereklyés országzászló látható. Az országzászló mozgalom létrehozója a trianoni fájdalom volt, s azon a felismerésen alapult, hogy az ugyanazon nemzethez tartozók összetartozása megmarad akkor is, ha a közösségeket határok választják el egymástól. A nemzeti összetartozás kifejezőeszköze így a Csonka-Magyarország városaiban egy olyan oszlop lett, amelyen félárbocra eresztett magyar zászlót helyeztek el. A mozgalom életre hívója Urmánczy Nándor, az örmény származású erdélyi politikus, országgyűlési képviselő, a „megalkuvás nélküli magyar volt, aki 1925-ben hirdette meg az országzászló mozgalmat. A két világháború között az egész Magyarországra kiterjedő mozgalom a budapesti Szabadság téren az irredenta szoborcsoport alkotta félkörív közepén 1928. augusztus 20-án felállított ereklyés országzászlóval indult útjára. Az avatási ünnepségen az ennek talapzatában kialakított ereklyetartóban elhelyezték a csonka ország községeinek, az elszakított országrészek törvényhatóságainak, s nemzetünk nevezetes történelmi helyszíneinek (pl. Pusztaszer, Muhi, Mohács, 48-as csataterek, aradi vesztőhely, doberdói temetők, Kárpátok etc.) a földjét tartalmazó zsákocskákat, melyre a következő felirattal ellátott zárókő került: „Tudd meg, óh ember: e helyen Nagy-Magyarország vérrel, könnyel és verejtékkel megszentelt földjén állasz.” Az emlékmű homlokzatát az állami középcímer mellett az Árpádok, az Anjouk és a Hunyadiak címere díszítette, utalva az ezeréves határok folyamatosságára, Nagy Lajos „három tenger mosta birodalmára”, valamint a Mátyás korabeli európai nagyhatalmiságra. A talapzat egyik oldalára Urmánczy jelmondata került: „A mi országunk a Kárpátok országa, Nagy-Magyarország. 896-ban alapította Árpád fejedelem, fennmarad a világ végezetig.” A másik oldalra a „Jövő nagyságunk alapját múltunk nagyjai rakták le” feliratot, a hátoldalra pedig a Magyar Hiszekegy szövegét vésték. A talapzat fölött magyaros virágdíszekből emelkedett ki a közel 20 méteres zászlórúd, csúcsán egy esküre emelt kézzel, azt jelképezve, hogy Magyarország népe sohasem mond le az ezeréves földről. A zászlórúdon egy 8 méter hosszú nemzeti lobogó függött, melyet az angyalok tartotta középcímer díszített, hirdetve Nagy-Magyarország integritását. A címer köré az „Így volt – Így lesz!” felirat volt hímezve. A zászlórúd tövében egy kibontott szárnyú, bronzból készült turul, mögötte a jövő nemzedékét szimbolizáló sisakos, buzogányos gyermek esküre emelt kézzel tekint fel Nagy-Magyarország címeres zászlajára. Alatta két márványtábla felirata hirdette a revízió jogosságát és nemzetközi támogatottságát: „Hungary’s Place in the Sun” (Magyarország helye a nap alatt) – Lord Lothemere ezzel címmel jelentetett meg cikket 1927. június 27-én a Daily Mail-ben, illetve Benito Mussolini kijelentése a római szenátus 1928. június 5-i ülésén: „I Trattati di pace non sono eterni” (A békeszerződések nem örökérvényűek). Két évvel a Szabadság téri emlékhely felavatása után Molnár Ferenc tarcali pedagógus javasolta, hogy Budapest nyomán a többi magyarországi település is állítson országzászlót, minden ünnepen vonják fel, majd a trianoni gyász jeléül engedjék azokat félárbocra. Ennek következtében országos mozgalommá terebélyesedett az országzászló-állítás. Az országzászlók „állandó kelléke” a Trianon előtti utolsó hivatalos középcímer volt, legtöbbször angyalokkal ékesítve. A jelmondata az „Így volt, így lesz!” felirat vagy a zászlón, vagy a talapzaton. Az árbocrúd sokszor sávosan piros-fehér-zöldre volt festve. Tetejét sok helyen díszítette esküre emelt kéz, turulmadár, kettős kereszt vagy Trianon kereszt. Sok helyen díszes lépcső vezetett a talapzathoz. Különleges válfaja az országzászlóknak az ereklyés országzászló, amelyeknél a történelmi Magyarország területéről összegyűjtött föld került elhelyezésre. A két világháború közötti Magyarországon minden „magára valamit adó” település felállította saját országzászlóját. Így aztán az eltelt alig másfél évtized alatt mintegy ezer helyen avattak országzászlót, így fejezve ki a trianoni döntés elleni tiltakozást és a nemzeti gyászt. A második világháború után bekövetkezett szovjet térnyerésnek „köszönhetően” megpecsételődött az országzászlók sorsa is. Legtöbbjüket 1949-ig lerombolták, a kisszámú megmaradtnak 1956 vetett véget. Az országzászlók visszaállításának folyamata a 90-es évektől kezdve azonban újra felerősödött, 1990 után több száz országzászlót állítottak vissza úgy az anyaországban, mint Erdélyben.

Kompetencia

Műveltségi terület

Szociális és állampolgári kompetencia