7496 - 7500 találat a 13530 közül.

Imhotep egyiptomi mészkő szobrocskája II.

Oktatás

Általános

Cím
Imhotep egyiptomi mészkő szobrocskája (Kr. e. VII-IV. század) - II.
Leírás
A szobortöredék Imhotepet ábrázolja, aki történeti személy volt: ő tervezte és építtette a Kr. e. III. évezred közepén (Kr. e. 27. század) uralkodott Dzsószer fáraó híres szakkarai Lépcsős Piramisát. Halála után legendás híre fennmaradt: bölcsként és varázslóként tisztelték, a Kr. e. I. évezredben azonban már isteni kultuszban is részesítették. Úgy tartották, hogy közvetíti az istenek felé a halandók kívánságait és sikerrel jár közben az érdekükben. Ábrázolásain ülő, papirusztekercset az ölében tartó írnokként jelenítik meg alakját. „Nem volt más, mint az egyiptomi Imhotep, aki megtervezte és levezényelte Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisának építését. Neve pedig azóta is fényesen ragyog, úgy ötezer év távlatából, ami nem kis dolog. Most a Szépművészeti Múzeum kincsei között lévő szobrocskáját nézhetjük meg a 3D-s technika segítségével a MaNDA adatbázisában. Imhotep (nevének fordítása: „aki békében érkezik”), sokkal több volt, mint egy ügyes építőmester, bár a hagyomány szerint ő volt az, aki követ használt először az agyagtégla helyett, mások pedig neki tulajdonítják az oszlopok alkalmazását is. Az biztos, hogy az általa megvalósított 125x115x61 méteres lépcsős piramis kőből készült, a korábbi, agyaggal kevert köves technika is ott van még a belsejében, masztabának induló alapjában. És ott van az 570 méternyi folyosó is, és a 400 kisebb-nagyobb helyiség, meglehetősen kaotikus elrendezésben. De Dzsószer fáraó nincsen ott, és a kutatók szerint nem is volt soha. Talán azért, mert már a halála előtt kirabolták a készülő, családtagok által már „belakott” sírt. Amiben számos másodlagos temetkezésre, darabokra tört múmiákra is bukkantak, tehát nem hagyták kihasználatlanul a 10 méter magas kőkerítéssel és 40 méter széles árokkal védett objektumot az élelmes egyiptomiak. Imhotep, úgy sejtik, hosszú életű volt, talán négy fáraót is kiszolgált, de a feliratok alapján Dzsószernek volt a barátja, aki a főpapság mellett több címmel is jutalmazta. Jeles orvos és mágus is volt egyben, tudott operálni és a népbetegségeket gyógyítani. Ezért is lett Krisztus előtt 700 körül az orvoslás istene. A birodalom közigazgatását működtető írnokok is tisztelték, és a papirusz feltalálójának, tökéletesítőjének tartották. Az írás kezdetén mindig egy kis tintát cseppentettek a földre, rá emlékezve. És persze jeles gondolkodó is volt, aforizmaszerű megnyilatkozásait a Bölcs mondások könyve őrzi. Mi pedig most megnézhetjük számtalan későbbi, időtlenséget sugárzó szobra közül az egyiken a végtelenséget fürkésző tekintetét, az ehhez tartozó jellegzetes fejtartást, és bölcs mosolyt, ami ott van mindegyik ábrázolásán hosszú évezredeken keresztül.” (Pálffy Lajos: A történelem első neves építésze) http://mandarchiv.hu/cikk/5874/A_tortenelem_elso_neves_epitesze

Kompetencia

Évfolyam
Idegen nyelvi kommunikáció

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Részletek

Imhotep egyiptomi mészkő szobrocskája I.

Oktatás

Általános

Cím
Imhotep egyiptomi mészkő szobrocskája (Kr. e. VII-IV. század) - I.
Leírás
A szobortöredék Imhotepet ábrázolja, aki történeti személy volt: ő tervezte és építtette a Kr. e. III. évezred közepén (Kr. e. 27. század) uralkodott Dzsószer fáraó híres szakkarai Lépcsős Piramisát. Halála után legendás híre fennmaradt: bölcsként és varázslóként tisztelték, a Kr. e. I. évezredben azonban már isteni kultuszban is részesítették. Úgy tartották, hogy közvetíti az istenek felé a halandók kívánságait és sikerrel jár közben az érdekükben. Ábrázolásain ülő, papirusztekercset az ölében tartó írnokként jelenítik meg alakját. „Nem volt más, mint az egyiptomi Imhotep, aki megtervezte és levezényelte Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisának építését. Neve pedig azóta is fényesen ragyog, úgy ötezer év távlatából, ami nem kis dolog. Most a Szépművészeti Múzeum kincsei között lévő szobrocskáját nézhetjük meg a 3D-s technika segítségével a MaNDA adatbázisában. Imhotep (nevének fordítása: „aki békében érkezik”), sokkal több volt, mint egy ügyes építőmester, bár a hagyomány szerint ő volt az, aki követ használt először az agyagtégla helyett, mások pedig neki tulajdonítják az oszlopok alkalmazását is. Az biztos, hogy az általa megvalósított 125x115x61 méteres lépcsős piramis kőből készült, a korábbi, agyaggal kevert köves technika is ott van még a belsejében, masztabának induló alapjában. És ott van az 570 méternyi folyosó is, és a 400 kisebb-nagyobb helyiség, meglehetősen kaotikus elrendezésben. De Dzsószer fáraó nincsen ott, és a kutatók szerint nem is volt soha. Talán azért, mert már a halála előtt kirabolták a készülő, családtagok által már „belakott” sírt. Amiben számos másodlagos temetkezésre, darabokra tört múmiákra is bukkantak, tehát nem hagyták kihasználatlanul a 10 méter magas kőkerítéssel és 40 méter széles árokkal védett objektumot az élelmes egyiptomiak. Imhotep, úgy sejtik, hosszú életű volt, talán négy fáraót is kiszolgált, de a feliratok alapján Dzsószernek volt a barátja, aki a főpapság mellett több címmel is jutalmazta. Jeles orvos és mágus is volt egyben, tudott operálni és a népbetegségeket gyógyítani. Ezért is lett Krisztus előtt 700 körül az orvoslás istene. A birodalom közigazgatását működtető írnokok is tisztelték, és a papirusz feltalálójának, tökéletesítőjének tartották. Az írás kezdetén mindig egy kis tintát cseppentettek a földre, rá emlékezve. És persze jeles gondolkodó is volt, aforizmaszerű megnyilatkozásait a Bölcs mondások könyve őrzi. Mi pedig most megnézhetjük számtalan későbbi, időtlenséget sugárzó szobra közül az egyiken a végtelenséget fürkésző tekintetét, az ehhez tartozó jellegzetes fejtartást, és bölcs mosolyt, ami ott van mindegyik ábrázolásán hosszú évezredeken keresztül.” (Pálffy Lajos: A történelem első neves építésze) http://mandarchiv.hu/cikk/5874/A_tortenelem_elso_neves_epitesze

Kompetencia

Évfolyam
Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Matematikai kompetencia
Részletek

Somlyóvásárhelyi fából faragott csutora II.

Oktatás

Általános

Cím
Somlyóvásárhelyi fából faragott, gazdagon ékített csutora (Somlyóvásárhely - Csabrendek, 1890) - II.
Leírás
„Nem lehetett rossz dolga ennek a csutorának, avagy alföldiesen kulacsnak, ami Csabrendekről vagy még inkább Somlóvásárhelyről került be a Balatoni Múzeum gyűjteményébe, és a keszthelyi intézmény jóvoltából 3D-ben elérhető a MaNDA adatbázisában is. Nem lehetett rossz dolga, hiszen míg használatban volt, minden bizonnyal somlyói bort tartott benne a gazdája. „Ő” meg hűvösen tartotta ezt a mindenkor remek bort cserébe a gazda és az általa megkínált férfiemberek legnagyobb örömére. A fából készült csutorák vagy kulacsok a néprajzi lexikon szerint az 1600-as években tűnnek fel Magyarországon. (Korábban az italok tárolására állatbőrből készült tömlőket és kiszárított tökféléket használtak leginkább – az agyag és üvegedények mellet.) Az általában 3-5-8 liter folyadék befogadására is alkalmas, palástjára állított lapított korong alakú edények az 1600-as években, a már említett forrás szerint déli irányból érkeztek Magyarországra. A török kiűzése után még sokáig hozzátartoztak a katonák felszereléséhez, de az utazók és a földművesek is ebben tartották napi folyadékszükségletüket. A kevésbé szerencsés csutorákban víz volt többnyire, míg a jó helyre kerültek a hegyek levét tarthatták hosszabb-rövidebb ideig gyomrukban. A most már 3D-s felbontásban körül járható edény talán Somlyóvásárhelyen készült, az egyházzal, a hatalmaskodó Endrődy és Csoron családdal, majd a törökkel is küszködő egykori mezővárosban úgy 1890 körül. Készítője lehetett akár egy „csutorás”, kulacskészítő is, aki azért számíthatott némi szerény megélhetésre a Somlyó tövében. Ez a három liter körüli űrtartalmú edény az egyik oldalán hordozza a gazdája, Schreimer Dénes nevét. Akinek ősei talán a környék asztalosai voltak és egy nagybirtokos telepíthette be a török idők után a státuszát még az 1800-as évek közepéig megőrző mezővárosba. Az biztos, hogy 1828-ban Vásárhelyen már 28 kézművest jegyeztek fel, közöttük pedig lehetett egy csutorás is, aki persze más, a paraszti háztartásban használatos eszközöket is faraghatott vagy készíthetett esztergáján. Azt is csak találgatni lehet, hogy e növényi motívumokkal díszített darab egyik oldalára miért faragták rá azt az edényt és a tartalmát kavargató kezet. Talán Schreimer úr foglalkozására akartak utalni vele? Nem tudni, de az biztos, hogy a másik oldal jellegzetes formájú koronás címere és felirata dicsérendő hazafiasságról tesz tanúbizonyságot. Példát vehetnénk róla!” (Pálffy Lajos: Szerencsés csutora) http://mandarchiv.hu/cikk/3073/Szerencses_csutora

Kompetencia

Évfolyam
Anyanyelvi kommunikáció

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Részletek

Várvölgyi bronzkori öntött tokos bronz balta II.

Oktatás

Általános

Cím
Várvölgyi késő bronzkori öntött tokos bronz balta (Nagy-Lázárhegy, Kr. e. X-IX. század) - II.
Leírás
„Hogy milyen népek lakták a bronzkorban a keszthelyi fennsík keleti részét, és hogy hogyan nevezték magukat, azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy egykoron tokos bronzbaltákat használtak, legalábbis ilyeneket fordított ki a földből Várvölgyön Müller Róbert régész ásója 2005-ben. A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársainak jóvoltából most egy ilyen eszközt is tanulmányozhatunk 3D-ben a MaNDA adatbázisában. Várvölgyet Zsid néven 1121-ben említik az oklevelek, a honfoglalás előtt pedig sokféle nép megfordulhatott erre. A település viszonylagos rejtettsége és védhetősége vonzó lehetett a békés termelőmunkát végző nációk számára. A falu eme kiváló adottságait talán az is jelzi valahol, hogy szép gótikus templomának tornyában maradt meg az ország legöregebb, 1525-ből származó harangja. Amit természetesen bronzból öntöttek, mint ahogyan azt a tokos baltát is, amit a Dunántúl legnagyobb későbronzkori magaslati településének feltárása alatt találtak a várvölgyi Nagy-Lázárhegyen. A leletek többsége (hét mázsa kerámia és 80 kiló bronztárgy) az urnamezős kultúra idejéből, a i.e. 10. és 9. századból származik. Ugyanitt ebből az időszakból tekintélyes mennyiségű őrlőkő is a felszínre került, ami ismét csak a békésebb életmódra utalhat. De ehhez is szükség volt különféle eszközökre, például baltákra, amit a közösség, ha megvoltak a feltételek, saját maga állított elő, ha pedig nem volt szaktudás, vagy nyersanyag, akkor kereskedelem útján szereztek be, talán éppen terményekért cserébe. Az 1000 lakosú bronzkori Várvögyön a leletek szerint elég sokan értettek a bronzművességhez, ami azért nem volt olyan nagy tudomány, lévén a réz és ón ötvözetéből összeálló bronz jól munkálható, önthető fém. Amit az ókori keleten már a 4. évezredtől használtak eszköz- és fegyverkészítésre, Magyarország területén pedig kb. i.e. 1700 - i.e. 1300 között terjedtek el azok a baltatípusok, amilyeneket a várvölgyi öntőemberek is elő tudtak állítani. Ezek a „tokos balták” üregesek voltak, ebbe az üregbe illesztették bele a nyelet úgy, hogy maga a nyél a fa egy oldalsó ága volt, ami beleszorult a „tokba”. Így a bronz baltafej az erőhatások miatt minden fejszecsapásra csak jobban rászorult a nyélre, de az öntvény végén lévő fül is a rögzítést szolgálhatta. A tokos balták változatos méretben készültek és egy másik nyéllel vésőként is dolgozhattak velük a bronzkori mesteremberek. A közösség leginkább baltaként használta a jól élezhető és nem rozsdásodó termékeket, amik jellemző módon ebben az időszakban értékesebbek voltak, mint a kezdetleges vasöntvények. A most 3D-ben is tanulmányozható baltafej a korszak egyszerű díszeit hordja, kisebb öntési hibát is megfigyelhetünk rajta, de minden bizonnyal jól szolgálta gazdáját a béke napjaiban, vagy éppen egy a fennsíkra vezető útra épített torlasznál kialakuló összecsapásban.” (Pálffy Lajos: Milyen is az a tokos balta?) http://mandarchiv.hu/cikk/4547/Milyen_is_az_a_tokos_balta

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Szociális és állampolgári kompetencia
Öntött, tokos bronz balta. A megvastagított peremű köpü kívül és belül ovális, melyen öntési varrat fut körbe. A perem alatt három vízszintes borda fut, s rögzítésre szolgáló fül van. Mellette öntési hiba miatt a köpü oválisan átlyukadt.
Öntött, tokos bronz balta. A megvastagított peremű köpü kívül és belül ovális, melyen öntési varrat fut körbe. A perem alatt három vízszintes borda fut, s rögzítésre szolgáló fül van. Mellette öntési hiba miatt a köpü oválisan átlyukadt.
Részletek

Tímár Rózsi fényképész fiatalkori arcképe II.

Oktatás

Általános

Cím
Tímár Rózsi keszthelyi fényképész fiatalkori arcképe II.
Leírás
A keszthelyi Balatoni Múzeum fotótárában Tímár Rózsi/Rózsika keszthelyi fényképész életművéből egész kollekcó található, melynek ismeretében főképp a 20. század első felében a régió ‘képíró’ krónikásának tevékenységéről, alkotói horizontjáról széleskörű információt, objektív képet kaphatunk. A végtelen munkabírású, töretlen elszántságú fotográfus hölgy a korabeli keszthelyi régió kultúrájának a teljes palettáját megörökítette. Fényképész műtermében a társadalom valamennyi rétege megfordult, melynek bizonyságai a művészi értékű, az alkotó szociális érzékenységéről tanúskodó portrék, esküvői fotográfiák sokasága. Egyaránt otthonosan mozgott a paraszti, a polgári és a nemesi kultúrákban, s képes volt egyetlen időpillanatba egész emberi sorsokat belesűríteni. A paraszt családokról készített fényképeit ugyanolyan igényességgel és őszinte odaadással készítette, mint a második világháború katonáiról, avagy a Festetics család életéről rögzített munkáit. Megörökítette a korszak jelentős személyiségeit, s a kor egyházi és állami méltóságait életük jelentősebb fordulópontjain. A kiváló kommunikációs érzékenységű személyiség ugyanúgy otthon volt a Festetics kastély, a kolostorok, rendházak falai között, mint a parasztok lakóházaiban és a cigánysoron. Fotográfiai tanulmányok sokaságán keresztül dokumentálta Keszthely szinte valamennyi jelentősebb épületét, építészeti nevezetességeit, műemlékeit. A Balaton mindig végtelenül kedves témát jelentett számára, melyet csodálatos képek sokasága bizonyít. Fényképezőgépeivel ugyanolyan ügyesen és biztonsággal dolgozott alkalomszerű/véletlen külső helyzetekben (‘terepen’), mint a műterem falain belül. Tímár Rózsi egész életét a képírásnak szentelte, képbe menekítette a vizuálisan megragadhatót, tevékenysége kulturális missziónak tekinthető: a Keszthely környéki emberek életét a születéstől a halálig végigkísérte. Sokkal méltóbb helyet érdemelne a magyar fotográfia történetében! (kobzosBBL)

Kompetencia

Évfolyam
Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2
Anyanyelvi kommunikáció
„E törékeny és érzékeny, de végtelenül akaratos és határozott fotográfus hölgy a 20. század első felében a keszthelyi régió ’képíró’ krónikásaként szinte a korabeli kultúra eseményeinek a teljes palettáját megörökítette.” (kobzosBBL)
„E törékeny és érzékeny, de végtelenül akaratos és határozott fotográfus hölgy a 20. század első felében a keszthelyi régió ’képíró’ krónikásaként szinte a korabeli kultúra eseményeinek a teljes palettáját megörökítette.” (kobzosBBL)
Részletek

A találati lista exportálásához szűkíteni kell a találati listát.