Hegyesdi középkori díszes szélű bronz szíjvég I.
Oktatás
Általános
- Cím
- Hegyesdi középkori díszes szélű, két szegeccsel felerősíthető bronz szíjvég (XIV. század) - I.
- Leírás
- „Ha már egy sárkányos övcsatról cikk született, miért ne írhatnánk e derekat ékítő, pocakot és fegyvert tartó kiegészítő másik végéről is. Mert már a honfoglaló magyaroknál is szokás volt, hogy a harcosok a díszes csatok és övveretek mellett a szíjvégeket is kihangsúlyozták, vékony, díszített fémlappal látták el. Ez a szokás tovább élt a középkor folyamán is, egy ilyen 1300-as évekből származó szíjvéget most a keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából is tanulmányozhatunk 3D-ben. A bronzból készült, visszafogottan díszített szíjvég Hegyesd településről került egy helyi gyűjtő, Szabadics László adományozása révén a múzeum birtokába. Hegyesd 180 lelkes kis falucska Veszprém megyében, a váráról nevezetes. A 281 méter magas, hétmillió évvel ezelőtt keletkező vulkáni kúpra valószínűleg a tatárjárás után építettek kis kővárat, melynek első említése 1282 történik a veszprémi káptalan irataiban. A vár, akárcsak az alatta fekvő falucska sűrűn váltotta gazdáit, volt a Dunántúlt jórészt birtokló Kőszegi családé is. Tőlük Károly Róbert szerezte meg és adta is idővel tovább, birtokos volt itt mások mellett a Pölöskei, a Herczeg és a Rozgonyi család is. 1561-ben aztán váratlanul török kézre jutott, Pajazit aga pedig 600 lovasnak parancsolt benne. Ez a hatszáz lovas pedig a környéket fosztogatta, miközben az aga a munkára hajtott jobbágyokkal árkot ásatott és palánkvárat építtetett a hegy tövében. Állítólag annyira nem volt megelégedve a kényszermunka intenzitásával, hogy húsz jobbágyot fülénél fogva szegeztetett a palánkhoz. A dühös aga vesztét egy általa kezdeményezett párbaj okozta: Gyulaffy László csobánci és tihanyi kapitányt hívta ki lovas kopjaviadalra. Gyulaffy uram pedig a hegyesdi várhegy alatt nemes egyszerűséggel úgy felnyársalta, hogy a gyilkos szerszám zászlós vége a hátpáncélt is átütve állt meg, és állítólag úgy kellett fejszével kiütögetni a szerencsétlen törökből. Az összecsapásról tudósító rokon, Gyulaffy Lastár szerint ennél szörnyűbb öklelést még senki sem látott. Ezután már egy évig sem volt török kézen az erődítmény, mert 1562 áprilisában a környék magyar váraiból ostromló sereg érkezett a falak alá, Török Ferenc pápai kapitány pedig két ágyút is hozott, amivel rommá lőtték a kaputornyot. A négy napos ostromot Graf Eck zu Salm győri főkapitány csapatainak megjelenése döntötte el, a törökök megadták magukat, de Salm döntésére lerombolták a várat is, nehogy megint beletelepedjen a pogány. A háborúk a falu népét is kipusztították, menekülésre kényszerítették, csak 1756-ban hozott ide 16 német családot az akkor már itt birtokos Esterházy família, akik aztán hamar jó magyarok lettek. Hogy aztán a most vizsgált szíjvéget valamelyikük leszármazottja adta-e át a minden régiséget gyűjtő Szabadics Lászlónak, azt már nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy használni nem sok mindenre tudta volna a számára értéktelen 8 cm hosszú, furcsa alakú fémlemezt.” (Pálffy Lajos: A világ legszörnyűbb öklelése) http://mandarchiv.hu/cikk/3786/A_vilag_legszornyubb_oklelese
Kompetencia
- Évfolyam
- Természettudományos és technikai kompetencia
Kompetencia 2
- Évfolyam 2
- Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
„Az ember ősidőktől fogva úgy alakította tárgyait, hogy azok hasznosak legyenek, de ne csak hasznosak, hanem szépek is, ám a rendeltetésen és formai megjelenésükön túl valami magasabbat is kifejezzenek.” (Csörgő Zoltán)
