Általános

Cím

Kunffy Lajos: Svájci táj (Semmering I.)

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1926-ban készült tájképén magas hegyek hófoltokkal, a völgyben lefelé zúduló patak, jobb felől pedig zöldes hegyoldal látható. Az alkotás a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Nyáregyházai középső vaskori - szkíta kori égetett agyag kis füles csésze (Kr. e. 700–450) - I.

Leírás

„Hát nem a formatervezés csúcsa az biztos. És nem is fazekasremek. Ez inkább egy „szükségcsésze″, valami nagyon egyszerű edény, amiből inni lehetett. A régészek a középső vaskorra, Krisztus előtt 700 és 450 közé datálják. Pedig akkoriban tudtak már ennél különb dolgokat is készíteni. A ceglédi múzeumban 1998-tól őrzött, a nyáregyházi temetőből származó csésze a leírás szerint durva, szemcsés agyagból készült, korong híján kézzel formálták, túl vastag a fala és arra sem volt igénye, ideje a készítőjének, hogy klasszikus fület készítsen rá. Hogy mi lehetett eme nem kis igénytelenség oka, ahhoz vizsgáljuk meg legelőször a lelőhelyet, a csésze szűkebb környezetét. Ami már csak azért sem lesz egyszerű dolog, mert a 405-ös út építésénél a kivitelező a megkutatott 15 kilométer hosszú és 20 méter széles földsáv mellé kétszer öt méteren vízelvezető árkot ásatott, és a gépek tönkretettek mindent. Az viszont biztos, hogy ez az 5,8 cm magas és 6,5 cm talpátmérőjű csésze egy olyan időszakban készült, amikor ismerték már a fazekaskorongot errefelé is. A kora és a középső vaskort a Kárpát-medencében szkíta kornak is nevezik azokról a lovasnomád népekről, akik elszórtan éltek itt a mai Ukrajna déli területeitől egészen idáig. Hérodotosz híres leírásában agathürszosz, szkíta, szaka és szauromata elnevezésekkel találkozunk, melyek azokat a görög világtól északra elterülő területeken élő törzseket jelzik és jellegzetes halomsírjaik, kurgánjaik Magyarország területén is ott vannak. Az 1800-as évek második felében a nyáregyházi Nyáry Jenő (1836-1914) régész, barlangkutató és főrendi házi tag több száz olyan szkíta sírt tárt fel pilinyi birtokán, és annak környékén, amelynek anyaga egyezéseket mutatott a Kárpátoktól keletre elterülő földek kurgánjainak leleteivel. Nálunk is voltak felszerszámozott lovak a sírokban, de vasból készült kések és lándzsahegyek is a háromélű nyílhegyek mellett. Aztán ha ő bukkant volna erre az igénytelen pohárra, az is biztos, hogy kevesebb jelentőséget tulajdonított volna neki.” (Pálffy Lajos: Szükségcsésze) http://mandarchiv.hu/cikk/7054/Szuksegcsesze

Kompetencia

Évfolyam

Természettudományos és technikai kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Nyáregyházai középső vaskori - szkíta kori égetett agyag kis füles csésze (Kr. e. 700–450) – II.

Leírás

„Hát nem a formatervezés csúcsa az biztos. És nem is fazekasremek. Ez inkább egy „szükségcsésze″, valami nagyon egyszerű edény, amiből inni lehetett. A régészek a középső vaskorra, Krisztus előtt 700 és 450 közé datálják. Pedig akkoriban tudtak már ennél különb dolgokat is készíteni. A ceglédi múzeumban 1998-tól őrzött, a nyáregyházi temetőből származó csésze a leírás szerint durva, szemcsés agyagból készült, korong híján kézzel formálták, túl vastag a fala és arra sem volt igénye, ideje a készítőjének, hogy klasszikus fület készítsen rá. Hogy mi lehetett eme nem kis igénytelenség oka, ahhoz vizsgáljuk meg legelőször a lelőhelyet, a csésze szűkebb környezetét. Ami már csak azért sem lesz egyszerű dolog, mert a 405-ös út építésénél a kivitelező a megkutatott 15 kilométer hosszú és 20 méter széles földsáv mellé kétszer öt méteren vízelvezető árkot ásatott, és a gépek tönkretettek mindent. Az viszont biztos, hogy ez az 5,8 cm magas és 6,5 cm talpátmérőjű csésze egy olyan időszakban készült, amikor ismerték már a fazekaskorongot errefelé is. A kora és a középső vaskort a Kárpát-medencében szkíta kornak is nevezik azokról a lovasnomád népekről, akik elszórtan éltek itt a mai Ukrajna déli területeitől egészen idáig. Hérodotosz híres leírásában agathürszosz, szkíta, szaka és szauromata elnevezésekkel találkozunk, melyek azokat a görög világtól északra elterülő területeken élő törzseket jelzik és jellegzetes halomsírjaik, kurgánjaik Magyarország területén is ott vannak. Az 1800-as évek második felében a nyáregyházi Nyáry Jenő (1836-1914) régész, barlangkutató és főrendi házi tag több száz olyan szkíta sírt tárt fel pilinyi birtokán, és annak környékén, amelynek anyaga egyezéseket mutatott a Kárpátoktól keletre elterülő földek kurgánjainak leleteivel. Nálunk is voltak felszerszámozott lovak a sírokban, de vasból készült kések és lándzsahegyek is a háromélű nyílhegyek mellett. Aztán ha ő bukkant volna erre az igénytelen pohárra, az is biztos, hogy kevesebb jelentőséget tulajdonított volna neki.” (Pálffy Lajos: Szükségcsésze) http://mandarchiv.hu/cikk/7054/Szuksegcsesze

Kompetencia

Évfolyam

Digitális kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Szociális és állampolgári kompetencia

Általános

Cím

Zöldturbános nő

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1910-ben készült pasztellképe. Vörös hajú, kék szemű zöld turbános fiatal nő. Ruháján átdobott vállkendő. Az alkotás a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Cigányok

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1910 körül készült pasztellképe a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség