Általános

Cím

Avar kori kosaras arany fülbevaló I.

Leírás

„A temetőket feltáró régészek a gyűrűk és karperecek mellett leggyakrabban fülbevalókra bukkannak a sírokban. Ezeket az ékszereket a férfiak is viselték a történelem folyamán. Most egy avar kori, nőknek készült párt tanulmányozhatunk 3D-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményéből. Már az ősember is, kezdhetném az ismert módon mondandómat, és bizony így is kell kezdenem, hiszen ezt az ékszerfajtát már állatbőrökbe burkolózó eleink is kedvelték, mégpedig akkoriban állítólag leginkább a férfiak. A hegyes csontokkal átlyukasztott fülekbe csontból, fából csiszolt formák, vagy éppen fogak, agyarak kerültek, és a fülbevalók – a nyakláncokkal és karkötőkkel együtt – viselőjük erejét, rangját, méltóságát is jelezték. Egy-egy jobban sikerült darabért vélhetően már akkor birokra keltek egymással, és ez így maradt sokáig az idők folyamán. A fémhasználat elterjedésével pedig megjelentek a réz és bronz fülbevalók is, és természetesen az arany és az ezüst ékszerek, amik mindig és mindenhol a tehetősebbek birtokában voltak. E fémek értékét a viszonylagos ritkaságuk, a könnyű megmunkálásuk és a soha el nem kopó fényük adta meg. A drágakövek, vagy féldrágakövek, gyöngyök csak azután kerültek a képbe, hogy megtanulták foglalatba foglalni, később átfúrni ezeket. Ehhez már fejlett eszközökre, technikákra volt szükség, az ókori nagy birodalmakban már sok mindenre képesek voltak ezen a téren, de az ötvösművészet, az ékszerkészítés mondhatni, hogy a 16. századra érte el fejlődésének csúcsát. Leginkább azért, mert óriási volt a kereslet, a reneszánsz hölgyei bolondultak a csábításhoz nélkülözhetetlennek tartott ékszerekért, köztük a díszes, csüngős fülbevalókért. Az akkori művelt világot jelentő Európa férfijai, különösen a katonák és a matrózok inkább karikát hordtak az egyik (vagy ritkábban mindkét) fülükben a jó szerencséért, vagy éppen a rontás ellen. A tengerészek hagyománya szerint partra vetett holttestüket majd ezekért az arany karikákért temetik el a jóindulatú emberek. A fülbevalók valamennyi ma ismert formáját (sima karika, karika csüngőkkel, ékkő pálcás foglalatban) ismerték, mint ahogy a díszítés technikáit is. Még Bizáncból származtatják a keszthelyi fülbevalón is alkalmazott, filigrános technikát, ami az ékszer „kosarát” díszíti. Itt az aranyból és az ezüstből vékony drótot húztak és ezt forrasztották rá mintázatokban a tárgyakra. Mivel ehhez már komoly szakértelem és eszközök kellettek, feltételezhető, hogy nem Keszthelyen készültek a most 3D-ben körüljárható, avar temetőből előkerült darabok. Akár bizánci munkák is lehetnek, hiszen az avarok rendszeresen támadták a birodalmat, nem kevés zsákmányt szerezve.” (Pálffy Lajos: Amit magunkkal viszünk a sírba is) http://mandarchiv.hu/cikk/3886/Amit_magunkkal_viszunk_a_sirba_is

Kompetencia

Évfolyam

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Hegyesdi római kori antropomorf figurális bronz fibula (Borjúskert és Máriakúti dűlő) - II.

Leírás

„A Kárpát-medencét a honfoglalás előtt uraló népek közül a legnagyobb fejlettséget természetesen a rómaiak érték el. Akik saját képükre és hasonlatosságukra formálták az akkori ismert világot, így Pannónia provinciát is. A mezőgazdaságáról és kereskedelméről híres tartomány ugyan nem tartozott a leggazdagabb vidékek közé, de a katonai táborok mellett kifejlődő városai és villagazdaságai jelentős leletanyaggal látják el a mai napig a régésztársadalmat. Most egy különleges fibulát tanulmányozhatunk 3D-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményéből. A bronzból öntött, három centiméter magas ruhakapocs Hegyesden, a Borjúkert és a Máriakúti dűlő környékén került a föld alá. Hegyesd, mint arról már olvashattak, a Balaton-felvidék egyik történelmi települése, már a római időkben lakott vidék volt, sőt vannak, akik eme időkből származónak tartják az a település határában található kőhidat, amit most egy Nepomuki Szent János fülkeszobor díszít. Ugyan a híd inkább a 18. században épülhetett a vármegye utasítására a Tapolcáról Nagyvázsony felé vezető úton, az akkoriban még sebes folyású, malmok tucatját működtető Eger-vízre, de a rómaiak jelenlétéről sok minden tanúskodik a vidéken. Ott van például a Badacsony, az északi part rómaiak által meghonosított szőlőkultúrája, és itt van ez a nem éppen ötvösremek fibula is, ami feltehetően egy férfi, az is lehet, hogy egy katona tunikáját, köpönyegét fogta össze. Az ábrázolt jelenet mellett külön érdekessége, hogy a tű egy rugóval volt kombinálva, ami biztosította, hogy ne vesszen el olyan könnyen. Eme rugónál persze jóval érdekesebb a jelent, amit a fibula ábrázol. Két gladiátor csap össze tőrrel, rövid karddal a kézben, és az egyik bizony erősen vesztésre áll e szörnyű küzdelemben. Ha szemügyre vesszük a fegyverzetet, akkor valószínűleg egy szigonyát és hálóját vesztett, tőrével magát védeni próbáló retiariust látunk, amint a sisakkal, rövid karddal, négyszögletes pajzzsal és lábszár- és karvédővel felszerelt murmillo éppen fölébe kerekedik. A Pannóniában is gyakori viadalokon ez volt a klasszikus páros, a murmillo pajzsával védekezett a szigony döfései ellen, miközben arra is figyelnie kellett, hogy retiarius rá ne borítsa, dobja hálóját. Ha ez a dobás sikertelen, a háló elveszik, akkor a retiárius hátrányba kerül karddal rendelkező ellenfelével szemben. Aki először megfosztja szigonyától, majd pedig többnyire életétől is.” (Pálffy Lajos: Retiárius a murmillo ellen) http://mandarchiv.hu/cikk/3936/Retiarius_a_murmillo_ellen

Kompetencia

Évfolyam

Szociális és állampolgári kompetencia

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Természettudományos és technikai kompetencia

Általános

Cím

Hegyesdi római kori antropomorf figurális bronz fibula (Borjúskert és Máriakúti dűlő) - I.

Leírás

„A Kárpát-medencét a honfoglalás előtt uraló népek közül a legnagyobb fejlettséget természetesen a rómaiak érték el. Akik saját képükre és hasonlatosságukra formálták az akkori ismert világot, így Pannónia provinciát is. A mezőgazdaságáról és kereskedelméről híres tartomány ugyan nem tartozott a leggazdagabb vidékek közé, de a katonai táborok mellett kifejlődő városai és villagazdaságai jelentős leletanyaggal látják el a mai napig a régésztársadalmat. Most egy különleges fibulát tanulmányozhatunk 3D-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményéből. A bronzból öntött, három centiméter magas ruhakapocs Hegyesden, a Borjúkert és a Máriakúti dűlő környékén került a föld alá. Hegyesd, mint arról már olvashattak, a Balaton-felvidék egyik történelmi települése, már a római időkben lakott vidék volt, sőt vannak, akik eme időkből származónak tartják az a település határában található kőhidat, amit most egy Nepomuki Szent János fülkeszobor díszít. Ugyan a híd inkább a 18. században épülhetett a vármegye utasítására a Tapolcáról Nagyvázsony felé vezető úton, az akkoriban még sebes folyású, malmok tucatját működtető Eger-vízre, de a rómaiak jelenlétéről sok minden tanúskodik a vidéken. Ott van például a Badacsony, az északi part rómaiak által meghonosított szőlőkultúrája, és itt van ez a nem éppen ötvösremek fibula is, ami feltehetően egy férfi, az is lehet, hogy egy katona tunikáját, köpönyegét fogta össze. Az ábrázolt jelenet mellett külön érdekessége, hogy a tű egy rugóval volt kombinálva, ami biztosította, hogy ne vesszen el olyan könnyen. Eme rugónál persze jóval érdekesebb a jelent, amit a fibula ábrázol. Két gladiátor csap össze tőrrel, rövid karddal a kézben, és az egyik bizony erősen vesztésre áll e szörnyű küzdelemben. Ha szemügyre vesszük a fegyverzetet, akkor valószínűleg egy szigonyát és hálóját vesztett, tőrével magát védeni próbáló retiariust látunk, amint a sisakkal, rövid karddal, négyszögletes pajzzsal és lábszár- és karvédővel felszerelt murmillo éppen fölébe kerekedik. A Pannóniában is gyakori viadalokon ez volt a klasszikus páros, a murmillo pajzsával védekezett a szigony döfései ellen, miközben arra is figyelnie kellett, hogy retiarius rá ne borítsa, dobja hálóját. Ha ez a dobás sikertelen, a háló elveszik, akkor a retiárius hátrányba kerül karddal rendelkező ellenfelével szemben. Aki először megfosztja szigonyától, majd pedig többnyire életétől is.” (Pálffy Lajos: Retiárius a murmillo ellen) http://mandarchiv.hu/cikk/3936/Retiarius_a_murmillo_ellen

Kompetencia

Évfolyam

Anyanyelvi kommunikáció

Kompetencia 2

Évfolyam 2

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Kunffy Lajos: Karádi vásár

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1927 körül készült olajfestményén füves vásártéren tarka öltözetű emberek, színes vásárponyvák láthatók. Az alkotás a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség

Általános

Cím

Mezőn

Leírás

Kunffy Lajos (1869–1962) festőművész 1908-ban készült olajfestménye a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum gyűjteményének részét képezi. A festő életművében a „korszakok művészi látásmódját követve óriási szellemi ív rajzolódik ki. Kezdődik az akadémista szellemű Millennium világával, folytatódik a Nagybányai Iskolával rokon plein air naturalizmussal, majd a szecesszión és az impresszionizmuson keresztül a realista hagyományok újraéledésével eljutunk az 1960-as évekig.” (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum – Kunffy Lajos Emlékház, Somogytúr)

Kompetencia

Műveltségi terület

Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség