Koruk 70-75 év, magasságuk 6-7 méter. 1981 óta védettek. a többtörzsű egyed körmérete 170 cm. Az egytörzsű egyed körmérete: 97 cm. A régi botanikus kert maradvány növényanyagából származik. A jobboldali, északi fekvésű példánynak egyetlen főtörzse van. 90-95 %-ban ép a koronája, de itt is a kisebb ágak száradnak. A baloldali egyed 3 ágú, (csokros) az útszelvénybe lógó kisebb ágát 2007-ben eltávolították. Kártevők nincsenek rajtuk.
Koruk 50–60 év. A fasort jelenleg a tér jobboldalán 7 db fa alkotja. A legnagyobb törzskerülete: 230 cm, a legkisebbé 124 cm. Átlagos magasságuk: 15–16 m. 1976 óta védett a fa. A nyolc fa a Déri Múzeum épületének nyugati illetve keleti szárnya mellett található. A piramistölgyek az egykori Pap-tava helyén kialakított, gondozott parkban állnak. A Déri Múzeum északnyugati sarkán két hasonló korú tölgy közül már csak egy áll. A másik 2 méter fölötti törzskör méretes példány 2006-ban elpusztult a Kölcsey központ építése miatt.
Koruk: 30-35 év. Törzskerületük: 48 - 155 cm. Átlagos magasságuk: 6 – 10 m. 1974 óta védett. Elhelyezkedésük: Simonyi út két oldala. A hárs volt az első fa, amelyet nem hasznáért, hanem díszfaként és illatos virágaiért ültettek. Puha fáját fafaragásokhoz, templomi szobrokhoz is használták. Ezek a kitűnő parkfák mélyrétegű nem túl száraz talajban érzik jól magukat. Jellemzően 20-25 méter magas megnyúlt, vagy terebélyes koronájú fák. Virágaikat a méhek előszeretettel látogatják,- mézelő növény. A védetté nyilvánítás évében 301 hárspéldány szegélyezte a Nagyerdő irányába futó utat, ahol ahol korábban Simonyi József (1771-1832) óbester 1819-ben kétoldalt 600 jegenyével és sok juharral, nyárfával ültettette végig saját költségén és huszárjai munkájával az akkor még ki nem alakított sétányt. Kevesen tudják, hogy Széchenyi István a „legnagyobb magyar” a „legvitézebb magyar huszár” seregében szolgált itt kapitányként. Széchenyi maga is részt vett századával az 1819-ben ültetett fasor 1820 tavaszán való „megünneplésében”. A mai hársak telepítése az 1830-as évek elején történt. Az 1970-es évek második felében mért átlagos körméretük 80 cm körül volt, magasságuk pedig 10-12 m. Napjainkban a fák egészségi állapota (sajnos) folyamatosan romlik, egyre több a balesetveszélyes, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető egyed. A csúcsszáradás, ágelhalás elsősorban a nyugati oldalon húzódó fasor idősebb példányainál jellemző, illetve dominánsabb. Száraz, aszályos nyarakon gondoskodni kell a növények vízpótlásáról!
Kora: 70 év. Magassága: 5 m. Törzskerülete: 90 cm. Elpusztult egyed törzskerülete: 160 cm. 1976 óta védett. Elhelyezkedés: Debrecen, Széchenyi u. 80. sz. Debrecenben, a Széchenyi u. 80. szám alatti ingatlanon található a két védett húsos som. Mindkettő 5m magas, a két mellmagassági átmérő azonban eltérő, az egyik 25cm, a másik 40cm. Ez utóbbi a nagy termésű formához tartozik. A kisebb fává vagy cserjévé növő húsos som meleg hegyoldalakon a szárazabb talajú tölgyesek gyakori kísérője. Sárga virágernyőcskéi feltűnőek a március végi, április eleji lombtalan erdőállományban. Piros csontártermése ősszel érik, ehető, nagyszerű lekvár, befőtt és szörp készíthető belőle. Fája fehér és nehéz. Az Alföldön csak szórványosan fordul elő. A somokat pontosan 1997-ben telepítették át jelenlegi helyükre. A nagyobb déli oldalon álló példány már a telepítést követően pusztulásnak indult, de csak 2001-2002 körül száradt ki végleg. A telepítést megelőzően mindkét növény jó általános állapotban volt, ezért gyanítható, hogy a bolygatással együtt járó gyökértömeg veszteség, (nagyságából adódóan is nehezebben fakadt!) valamint az ültetést követő kedvezőtlen termőhelyi adottságok, antropogén stresszhatások is hozzájárultak a déli oldalon álló húsos som pusztulásához. A teljesen kiszáradt fát a társasház lakói borostyánnal futtatták be, törzsét megkímélték. Az egészséges fa törzsére felfuttatott borostyán (Hedera helix) terjeszkedését viszont korlátozni kell a víz-és tápanyagelvonás miatt.
