Koruk: 40-50 év Átlagos magasságuk: 18-20 m A fasor egyedszáma: 150 db Törzskerületük: 135.-220 cm (minimum/maximum). A fasor 2006 óta védett. Elhelyezkedés: Debrecen, Egyetem sugárút-Bethlen utcán kettős fasor. A Hatvan utcától a Hunyadi utcáig az út nyugati oldalán 29 fa, a keleti oldalon (Kölcsey mellett) 24 fa alkotja a fasort. A Hunyadi utca – Thali Kálmán utca között húzódó szakaszon az itt álló tölgyek egyedszáma összesen 27, a Bethlen utca keleti oldalán a Thali Kálmán utcától a Honvéd utcáig pedig 4. Az Egyetem sugárút keleti oldalán a Honvéd utcától a Füredi útig húzódó szakaszon összesen 32 fa áll. Az Egyetem sugárút nyugati oldalán a Honvéd utca – Füredi út közötti szakaszon 34 fa alkotja a fasort. A fasor leromlása, degradálódása megállítható, de a jövőben jóval nagyobb figyelmet kell fordítani a növényápolási munkákra, valamint az épített és a természeti környezet állapotának javítására. A termőhely lassú, de folyamatos „szárazodása” miatt a fasor egyedeinek többsége lisztharmatosodik, ezért a vegetációs időszak alatt több alkalommal ellenőrizni kell (3-4 alkalom) a fák egészségi állapotát. A fokozódó légszennyezettség miatt amúgy is stressz-helyzetbe került fák kondíciójának javítása érdekében mindent el kell követni. Ellenkező esetben 5-10 éven belül sok fa kipusztulhat, vagy intenzív ágelhalásokat produkálva pusztulásnak indulhat.
Kora: 90-100 év. Magassága: 20-22 m. Törzskerülete: 305 cm. 1993 óta védett. Elhelyezkedés: Debrecen, Bem tér 18/a. Valószínű, hogy a régi Füvészkertből származik a közelében álló magas kőrissel egyetemben. A magyar kőris a KLTE Fizikai Tanszékének főépülete előtt, attól 5 méter távolságra áll. A termőhelyi tényezők változása a kőris egészségi állapotán egyértelműen lemérhető. A környezeti klíma, a talajtani adottságok, illetve a hidrológiai viszonyok romlása a gépjármű forgalom növekedésére, valamint az épített környezet változásaira vezethető vissza. A fa lombkoronája viszonylag ép, korának megfelelő egészségi állapotú, viszont a kőris helyenként csúcsszáradás jeleit mutatja. A korona felső harmadában kisebb ágelhalás, pusztulás nyomait figyelhetjük meg. A két kőris koronaformáját jelentősen módosítja (egymástól való tőtávolságuk kb. 4,5m) az optimális tőtávolság hiánya, mely ideális esetben minimum 10-15 méter lenne. Ez a deformitás főleg a baloldalon álló magyar kőris lombkoronáját érinti. A másik egyedhez képest ez a fa kevésbé lombos, de ennek ellenére nincs rosszabb egészségi állapotban. A fa kondíciója ugyan romlik, de korához képest még így is aránylag egészséges, jó állapotú.
A Múzeum utca sarkán, a Püspöki palota mellett található e példátlanul nagyra nőtt iszalag, a nép nyelvén „se fű, se fa”. Egyháztörténeti jelentősége, botanikai ritkasága és nem utolsósorban kora indokolta a védetté nyilvánítást. A szájhagyomány szerint a reformáció korában ültették. A nevezetes „Liciumfához”, ördögcérnához sokat emlegetett legenda fűződik. A legenda szerint, amikor a reformáció a Tisza vidékére is eljutott, a csak keresztnevéről ismert debreceni prior Bálint pap is áttért az új hitre. A nagyváradi püspök a Rómát megjárt Ambróziusz kanonokot küldte Debrecenbe, hogy visszatérítse az elveszett híveket. A debreceni gyülekezet a nyilvános vita végén – Bálint pap kivételével – Ambróziusz pártjára állt. A gyülekezettől távozóban a két pap együtt haladt és útközben is vitatkoztak. Útközben a kanonok egy útszéli líciumról letört egy ágat, az földbe szúrta, azzal a kijelentéssel: „ Akkor lesz valami az új hitből, amikor ez a földbe szúrt lícium fává nő!” „Akkor fa leszen!” – válaszolta erős hittel Bálint pap és azóta virul ott faként a lícium. Bálint papot, kinek születési és halálozási dátuma sem maradt fenn, Török Bálint (1527-1618), a város földesura hozta magával Pápáról 1536-ban, a város első reformátorának tartják. Mikor évszázadok múlva sor került az öreg épület lebontására, kegyeletes kezek megőrizték a legendává nőtt líciumfát, s az ablakrostéllyal együtt érintetlenül hagyták. Itt áll most, a Hatvan utcáról a Fűvészkert utcára átnyúló nagy századfordulós bérház sarkánál. A legenda tudományos szempontból nem állja meg a helyét, de jellemző példa arra, hogy mindenki szívesen fűz eseményeket, történeteket egy-egy fához. A fává nőtt líciumbokor kora meghaladja a kétszáz évet, magassága 3,50 m, törzskerülete az elágazás alatt 1,20 m.
Kora: 100-110 év. Törzskerülete: 274 cm. Magassága: 18-20 m. 1993 óta védett. Elhelyezkedés: Debrecen, Mester utca - Honvéd utca sarkán. A Mester utcának, a Kar és Honvéd utca közötti szakaszán álló védett kocsányos tölgy egy körülbelül 100-110 éves, utcafásítás egyetlen életben maradt példánya. A legforgalmasabb út mellett álló védett kocsányos tölgyünk a város belterületén, mely egyre több nyomot hagy a növény állapotán, esztétikai megjelenésén. Egy 1997-ben megjelent kiadványban még ezt írják: „a fa egészséges, jó fejlődésű, szép koronájú.” Ehhez képest a fa jelenleg vegetál, pusztul, lombkoronája már csak 50%-ban ép. A 2008 telén végrehajtott csonkolás ugyan sokat javított a fa egészségi állapotán, de a késői beavatkozás valószínűleg már csak egy-két évtizeddel tudja meghosszabbítani ennek az értékes és szép példánynak a fennmaradását. A vegetációs időszak alatt folyamatosan gondoskodni kell a vízpótlásról!
