Feljegyzés a pesti gettóból látható és olvasható a képen.
Leírás
Feljegyzés az idegen állampolgárok védelméről, melyben az idegen állampolgárok elleni, gettó területén történt atrocitásokat foglalják össze, idézve a tanács 1945. január 2-i jegyzőkönyvét, január 11-i körrendeletét a házparancsnokokhoz, hiányos.
Figyelmeztetés a lakások tisztán tartása, a tanúsított magaviselet, utcai viselkedés, elsötétítés, közművekkel való óvatosság, és az együttélés egyéb szabályaira, tilalmaira vonatkozóan.
H. Judit néven született a visszaemlékező, 1924. március 6-án. Édesanyja jómódú családból való, édesapja nagybirtokkal rendelkező földműves. Az első világháború miatt a család elszegényedett. Judit gyermekkorában nyugodta körülmények közt élt. Judit rátér a ’30-as évekre. Édesapja az ország mielőbbi elhagyásán gondolkodott, Juditot igyekeztek a gyakorlatra, munkára szoktatni, hogy jobban boldoguljon, szakmát szántak neki. Nem sokra rá, édesapja azonban hirtelen meghalt. Judit képesítést szerez, de a körülmények miatt nem dolgozhat megfelelő munkahelyen. A munkaszolgálatot ekkor már szervezik, és a férfiakat elviszik Ukrajnába. 1944. március 19-én megszállják az országot a németek. Judit sorolja a hallott rendelkezéseket, melyek a zsidóságot érintették, mint az utazási tilalom, vagy az üzlethelyiségek átadása. Juditékat Dombóvárra viszik mezőgazdasági munkára. A gettót Kaposváron alakítják ki, a téglagyárban. Innen kerülnek Juditék Auschwitz-Birkenauba, vagy valamelyik nagyobb táborba, Judit konkrétan nem nevezi meg a helység nevét, az elbeszélt részletekből lehet következtetni rá. Judit szerint 1000 magyar nő volt a táborban. Judit a táborban megtörtént eseményeket részletezi, a fürdőt, Mengele válogatását, a kosztot, az őröket, stb. 1945-ben már gyári munkát végeznek, Judit itt sem nevezi meg a helyet, de férjének visszaemlékezéséből kiderül, hogy marburgi muníciógyárról van szó. 1945. március 30-án érik el őket a felszabadító csapatok, franciák és amerikaiak…
1941 őszén, a második zsidótörvény után kezdődik a visszaemlékezés története. P. Gyula kikeresztelkedett zsidó családból származik. 1941-ben a turullisták agitációit és antiszemitizmusát kellett elviselniük a mezőgazdasági egyetemen. Gyula arról számol be, hogyan verekedtek össze ennek a csoportnak a tagjaival. Gyula a rendőrségre ment, ő maga is bántalmazott és őt is bántalmazták. A visszaemlékezéshez egy újságcikk-melléklet tartozik. A cikk a visszaemlékezésben említett, a zsidótörvényről való vitát tartalmazza.
Gy. M. Katalin beszámol, hogy 1944 novemberében nyilas katonák jelentek meg a budapesti házban, a nőket összegyűjteni. Katalinék Németországba kerültek. Elbeszélése szerint a tábor embertelen körülményekkel rendelkezik, egybevethető a többi visszaemlékezéssel. Rövid összefoglalása szerint Kauferingben, Türkheimben, Unteriglingben dolgoztak. Unterliglingi tartózkodásuk két hétig tart, innen Dachauba irányítják őket, gyalogosan indulnak el. Útközben már a légitámadásokat hallják, tapasztalják. Lanzbergben állnak meg, ahol vagonokba kell beszállniuk. Münchenben állnak meg, azután már a dachaui tábor következik. Itt éri őket a felszabadulás híre, és az antant csapatok megérkezése a helyszínre. 1945 szeptemberében Brünnbe kerül életben maradt társaival, ahol a vöröskereszt vendégei lehetnek. Innen került haza Budapestre. Béláné M. Katalin: Emlékeim Németországból.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)