A visszaemlékezés az orvosi szakmai élet bemutatásáról szól, e köré épül fel Sz. Klára szövege, melyet 1989 júliusában jegyzett le. Sz. Klára Budapesten, a Visegrádi utcában lakott családjával. H.Tibort gyerekként ismerte, majd házastársak lettek. Tibor Orvosi egyetemre jelentkezett, az egyetem elvégzése után a budapesti Zsidó Kórházban dolgozott. Több vidéki városban megfordult, szakmai kihelyezések által. Klára titkárnőként dolgozott Budapesten, személyes eseményekről számol be, sokszor humoros stílusban, a későbbiekben már komoly hangnemben. A második világháború idején is Magyarországon maradtak, H. továbbra is praktizált. Klára leírása szerint H. elhivatott, lelkiismeretes orvos volt. Legjobb barátja M. Béla, szintén orvos. 1951 júniusában kislányuk született, később ő maga is orvos lett. Műgyűjtéssel is foglalkoztak. H. 1956-ban is aktívan részt vett a forradalomban megsebesültek ápolásában, gyógyításában. Sok időt töltöttek külföldön: Bécsben, Baselben, Londonban, Izraelben. H. közben kandidátusi címet szerzett. Nyugdíjba vonulása után, 1982-ben infarktust kapott, mely megnehezítette mindennapjait. Lányuk néhány év múlva meghalt, unokájukat ők nevelték tovább. Hónapokkal később H. Tibor kórházba került, majd néhány héten belül ő is elhunyt.
Egyes lágerekben a foglyok munkájukért fejében ún. lágerpénzeket kaptak, melyekért a kantinban vásárolhattak. A theresienstadti mintalágerben e fizetőeszközök propagandacélt is szolgáltak.
.jpg)
