Róth Dezsőné sz. Pollák Erzsébet: „Micsoda madár” – dokumentumregény (részlet)
Leírás
Pollák Erzsébet feltehetően Hajdú vármegye Kaba nevű községében született. 1944 tavaszán a nádudvari gettóba, majd április első napjaiban szüleivel és nagyapjával együtt a debreceni téglagyárba toloncolták, ahonnan a Bécs közelében fekvő strasshofi munka- és elosztólágerbe szállították tovább. Innen Florisdorfba vitték őket, ahol szüleivel együtt a felderítő- és bombázógépeket gyártó Heinkel korporáció üzemében dolgoztak. A fiatal lányt azonban egy Appel során kiválogatták és több kortársával együtt teherautóra tették. A hírhedt Hartheim-i kastélyba került. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
Gláser Dezső a táborban eltöltött életszakaszról viszonylag keveset ír, inkább a megelőző és az azt követő időszakokról számol be részletesen. Összefoglalja rokonaival, utazásaival eltöltött idejét. Gláser Dezső cipészmester és bőrkereskedő Kisújszálláson született. 1944-ben a deportálás alkalmával Dezső feleségével, édesanyjával, lányával került a gettóba, majd onnan a szolnoki cukorgyárba. Innen Strasshofba szállították őket. A naplóban a bejegyzések nem kronológiai sorrendben követik egymást. A naplót a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
1944 második felétől Auschwitz kiürítése következtében 15 ezer főt, köztük sok száz magyar zsidó lányt és asszonyt a ravensbrücki lágerbe szállítottak, emellett a németországi tábor lett a novemberben indított halálmenetek egyik végállomása is. Ravensbrückben és altáboraiban 1945 januárjában 45 ezer női és több mint 5 ezer férfi rabot tartottak fogva. Kora márciusban az SS hozzálátott a tábor evakuálásához, közel nyolcezer nőt Sachsenhausenbe, Mauthausenbe és Bergen-Belsenbe hurcoltak. Április végén pedig mintegy 20 ezer foglyot kegyetlen módszerekkel gyalogmenetben indítottak útnak. A szovjet csapatok szabadították fel az elgyötört gyaloglókat, a táborban hátrahagyott kétezer beteg nőt, férfit és gyermeket április 29–30-án érték el. A képet a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
A sárga, illetve fehér karszalag kötelező viselését megelőzően a II. világháború alatt a zsidó legénység tagjai egy 1940-es rendelet alapján a nemzeti kisebbségekhez hasonlóan bal karjukra nemzetiszín karszalagot varrtak fel. Ezt a darabot tulajdonosa - ahogy a pecsét is mutatja - az "M. KIR 202/2. KLS MUNKÁSSZÁZAD" tagjaként hordta 1940-ben Miskolcon, ahol az úgynevezett ládi területén egy fűrésztelepen dolgozott. A képet a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
A II. világháború alatti munkaszolgálatban sárga karszalaggal a zsidó származásúakat, fehérrel pedig a keresztény századokba osztott, a hatályos törvények által zsidónak minősített, kikeresztelkedett férfiakat jelölték meg. A munkaszolgálatosokat már messziről fel lehetett ismerni a kabátujjukon virító szalagról, ez azzal is járt, hogy bármikor könnyű prédává válhattak. E darab tulajdonosa Jászberénybe vonult be a 107/321. századhoz, ahonnan Szolnokra vezényelték. A fényképet a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
.jpg)
.jpg)
