D. Éva a Kammer-testvérek által alapított textilgyárban dolgozott Budapesten, a Gyömrői úton. 1944 februárjában a gyár igazgatóját, O. Györgyöt a békepárti Magyar Ottó (mozgalmi nevén Csont Ferenc), megkérte röplapjaik sokszorosítására. O. György hazavitt egy példányt a gépelt dokumentumból, s bár elégette, miután végigolvasta, takarítónője megtalálta a kályhában az irat megmaradt lapjait, s a rendőrségre vitte azokat. A visszaemlékezés szerzőjét ekkor kísérték először kihallgatásra. W. Tibort a Magyar Királyi Államrendőrség hírhedt detektíve vallatta. Két nap múlva hazaengedték a fogdából. A német megszállást követően tartóztatták ismét le – feltehetően ugyanezért az ügyért -. A Mosonyi Utcai Rendőr Főkapitányságra vitték. Egy 1944. április 29-én induló transzportvonat vitte Auschwitz – Birkenau lágerkomplexumába. Május 18-án innen továbbították a mai Csehország területén fekvő Žacléřba, ahol az első hónapokban gyári munkát végzett, a front közeledtével azonban árokásásra, erődítésre rendelték ki társaival együtt a német őrök. A felszabadulás után egy fuvarozó cég szívességből kölcsönadott teherautójával indult Magyarország felé. Oppelnnél szovjet csapatok állták a társaság útját, akik egy táborba szállították őket, mely egykori hadifoglyok számára volt fenntartva. Vöröskeresztes vonattal utazott hazáig. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
S. Ágnes az auschwitzi táborba került több rokonával, ismerősével. Auschwitz után Augsburgban töltöttek hosszabb időt, itt viszonylag jó körülmények között éltek: az élelmezés és a ruházat megfelelőnek bizonyult. Plasow, később Mühldorf-Waldlager következett. A mühldorfi fogság alatt érte őket a háború vége és a felszabadulás híre. A naplót a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
K. Ferenc visszaemlékezésében a szúcsi zsidóságról, illetve a településen kialakított gettóról is ír. A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
K. T. Tibor szerepe a beregszászi zsidók deportálásában
Leírás
Az elbeszélő R. László Vácon ismerte meg K.-t, a gombüzemben, ahol K. szállítómunkásként dolgozott, és aki a foglyok írásaiból szerkesztett "Füveskert" című antológia szerkesztőségének tagja volt. A szerkesztőbizottság a váci gombüzemben működött. K. öt évfolyam anyagát egy kis ládában elrejtette, majd magával vitte a váci kitörés alkalmával. Sikerült nyugatra menekülnie. K. Tibor 1945 előtt csendőrfőhadnagy volt, R. László orvos. R. jelentett K.ről és tervezték K.-t nyugaton felkutatni. A K. Mária által Randolph L. B.nek címzett levélben írja, hogy K.-t egy előadáson „üldözőként” nevezték meg, aki csendőrhadnagyként 1945 előtti időkben Beregszászon értékek után kutatott több társával, és a zsidó származásúakat „brutálisan megkínozták”. K. Mária szerint a fentiek rágalmak. Kecskési május 18-án távozott Beregszászról, saját kérésére. K. nyolc és fél évet töltött börtönben 1945 után. L. Jenőről K. Mária állítja a levelében, hogy ő volt R. Lászlóként megnevezhető belügyminisztériumi ügynök, aki K.ről jelentéseket adott le. R. Lajos szerint K. külföldön értékesítette a fogolytársaktól plagizált verseket, és alátámasztotta K. tetteit. A következő dokumentumcsoportban R. Lajos iróniával és a plagizálás alátámasztásával írja meg levelét a Népszabadság szerkesztőségének 1966-ban. L. Jenő 1934-es kiadványának Előszavában az ötéves szibériai hadifogság alatt megfigyelt és összegyűjtött dolgokat nevezi meg. Ezek a feljegyzések Krasznojarszkban maradtak 1920-ban. Tizennégy év után Lévai nyilvánosságra hozta az írásokat, de csak a tejes mértékben hiteles adatokat. A publikáció a magyar katona-hadifoglyok oroszországi munkájáról szóló áttekintés, szót ejt a trianoni eredményekről, valamint a Tanácsköztársaság megbuktatásának közvetett okairól is. A dokumentumokat a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
A dokumentumban U. József édesanyjának korabeli naplóbejegyzései olvashatóak, melyeket férjéhez írt, de levél sosem lett belőlük, el sosem küldte őket. Férje – a szövegbeli utalások alapján – feltételezhetően munkaszolgálaton dolgozott. A szerzőt szüleivel és kisfiával együtt Körösladányból hurcolták a szolnoki gettóba, majd onnan Heiligenkreuz-ba, egy 800 éves, kis, osztrák faluba, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük. A naplót a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
.jpg)
.jpg)
