F. L. bizonyítványa a Reich Adolf fiai Zsinór-Gomb-, Szalag és Paszomány-Gyártól, mely szerint 1928 májusától cégüknél textiltechnikusként dolgozott. "Ezen 16 év alatt F. úr egyik leghűségesebb, legszorgalmasabb, legbecsületesebb és nagyon tehetséges munkatárssá fejlődött." "Most, midőn kormányintézkedés következtében kénytelenek vagyunk ezen kedves emberünktől megválni, csak kötelességünket teljesítjük, ha F. úrnak munkásságáért köszönetet mondunk és további pályafutásához sok szerencsét kívánunk." A dokumentumot a budapesti Holokauszt Emlékközpont őrzi.
Kiss László Auschwitzot megjárt Holokauszt-túlélő visszaemlékezése, melynek nagy részét közvetlenül hazatérése után vetett papírra. A szerző a Fejér megyei Seregélyesen született és élt családjával 1944 tavaszáig, mikor Székesfehérvár téglagyárába toloncolták, ahonnan a május 15-i transzporttal indult az auschwitzi munka-és megsemmisítő-táborba. A válogatási sorban ikertestvére mögött állt – még ruhájuk is egyforma volt. A szerző ikertestvére eltűnt a menekülés során. Az elbeszélő Krakkó, Przemysl, Homonna Budapest útirányon keresztül jutott haza. A napló a Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található.
Sarah Udi (Weiszberger Erzsébet) Munkácson született. Az Auschwitzba deportált rokonok közül senki nem maradt életben. Sarah 1933-ban kezdett tanítani egy nagyon szegénysorú faluban, Kisrákócon. Sarah segített a nélkülöző gyerekeknek, amiben csak tudott. Sarah-t és kolléganőjét még 1936-ban elbocsátották az iskolából, származásukra hivatkozva. Ezt a kolléganőt 1945-ben gyalogos transzporttal indították el. A kolléganőt SS katonák lőtték le, mert az nővérének próbált segíteni az úton továbbhaladni. 1938-ban a németek bevonultak Ausztriába, és ekkor kezdték Magyarországon is a zsidóellenes törvényeket bevezetni. 1941-ben a nem magyar állampolgárságú zsidókat összegyűjtötték és később kivégezték Kamenyec-Podolszk környékén. A deportálások idején Sarah önként kereste meg szüleit, és került ezáltal abba a gettóba, ahol ők is voltak. Auschwitzba kerültek mindannyian. Sarah-t innen később Gelsenkirchebe vitték, majd tovább szállították őket Sömmerdába, a Rheinmetall-Borsig muníciógyárba. 1945-ben a gyárat bezárták, a foglyokat valamint a lakosságot evakuálták. 1945. április 13-án Glauchaunál gépfegyverrel kezdték lőni az utat repülőgépekből, az amerikai Vöröskereszthez kerültek, és a JOINT irodáin keresztül Sarah próbált rokonokra bukkanni. Vonattal tért haza Budapestre, ahol megtalálta testvérét. Sarah férje aktív cionista és a Betar cionista mozgalom vezetője volt. Később Sarah-ék Ausztriába utaztak át. Sarah unokaöccse Palesztinában lett az Irgun Zwai Leumi tagja. Később Olaszországba kerültek. Itt Sarah kapcsolatba került Renzo Levivel, a római zsidó hitközség vezetőjével. Ő segített megtalálni Sarah férjét, és egyéb ügyintézésekben is közreműködött Sarah javára. Cipruson végül az angol csapatok gyakorlatilag foglyul ejtették a hajóval megérkezőket. Most újra „politikai fogoly” lett. Innen 1948-ban jutottak át a tel-avivi kikötőbe. Ebben az évben a palesztin-izraeli konfliktus kiéleződött, Sarah a fegyveres összeütközések sorozatába csöppent. 1948-ban végleg Tel-Avivba költöztek férjével, ahol mindketten munkát vállaltak. Sarah férje 1967-ben halt meg, két unokája van. A visszaemlékezést 2004 júniusában jegyezte le, Kfar Saba város megjelölésével. A dokumentum Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban található.
Makai Endre családi vonatkozásokat említ meg. Szövegében a nagyra becsült nagyapáról mesél, aki a pozsonyi rabbiképzőbe került, majd Bécsbe gimnáziumi tanulmányokat folytatni. Innen Prágába kerül egyetemre. A családi vonatkozások közt a rabbi, Fischer Antal rokonságának bemutatása fontosabb vonal. A rabbi 1986-ban halt meg. Makai Endre kiemeli a rendkívül erős családi összetartást, mely a rabbi személye által is kialakult. Makai Endre visszaemlékezése tartalmaz utalásokat a szülei ezüstlakodalmára, 1942-ben. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található Budapesten.
Galló Olga az auschwitzi koncentrációs tábor foglya volt 1945 januárjáig. Onnan a front közeledtével, egy gyalogmenettel indították nyugat felé. Megszökött a menetből. Két hétig bujkált, menekült. Gyakorlatilag éhezett közben. Breslau közelében adta fel végül a küzdelmet, s jelentkezett egy hadifogoly-tábor kórházában, betegen. Innen kényszermunka-táborba került, szintén Breslau környékén, ahol a leigázott Európa különböző nemzetiségű foglyai dolgoztak. (Lengyelek, franciák, hollandok.) Itt élte át a város közel három hónapos ostromát is. Beteg volt, így az erődítési munkálatokban, melyre a német hadsereg folyamatosan igénybe vette a foglyokat – nem vett részt. A napló nagyon töredékes, nehezen olvasható, a bejegyzések mellett csak ritkán szerepel dátum, s a számozott oldalak nem mindig sorrendben követik egymást. Visszaemlékezéssel kezdődik, a kórházi időszak jelenidejéből Auschwitzot idézi fel a szerző. A szökés részleteit nem ismeri meg az olvasó, Breslauban folytatódnak a naplójegyzetek. Innentől rendszeressé válnak. Nem derül ki, milyen betegségben szenvedett az író, az azonban valószínűsíthető, hogy valamiféle súlyos problémája volt, hiszen hónapokon át betegeskedett, s ahogy az idő telt, naplójegyzetei egyre összeszedetlenebb, egyre inkább elmosódik bennük a valóság és a képzelet határa. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
.jpg)
.jpg)
