Sz. J. az I. zsidótörvény kihirdetésének évében, 1938 novemberében döntött a kikeresztelkedés mellett. Ez a kétségbeesett lépés jócskán megkésettnek bizonyult. A zsidó férfiak sorsában osztozva őt is munkaszolgálatra vezényelték és az őszi halálmenetek egyikében a nyugati határszélre irányították. Katolikus felesége Győrig kísérte, útközben a nála lévő értékek áruba bocsájtásával próbált férje kínjain enyhíteni, élelemhez juttatni őt. Sz. J.-t 1944 végén Dachauba deportálták, ahol 1945 januárjában elhunyt.
Magyarországi Zsidók Szövetsége Lakáshivatalának levele "az illetékes hatóságok parancsára" G. M. és Dr. I. Il.-nak, melyben közlik, hogy Lendvay utcai 4 szobás lakása "igénybe vétetett"
A Pestmegyei Közjóléti Szövetkezet 1944. április 14-i levele E. Gy.-nek, mely szerint „van szerencséjük igazolni”, hogy a pócsmegyeri határban, Leányfalu területén lévő ingatlanát záros határidőn belül kiüríteni köteles, továbbá a háromszobás lakóház bútorzatának és vissza nem hagyandó felszerelési tárgyainak elszállításáról neki kell gondoskodnia.
F. L.-t 1944 márciusában szállították Kistarcsára, gyűjtőtáborba, ezt a cenzúrázott lapot szeptember 25-én írta édesanyjának, F. L.-ének. F. L. a többi kistarcsai táborlakóhoz hasonlóan az első magyar fogolycsoport tagjaként került Auschwitzba.
.jpg)
