1944. április 16-án adták ki az 1600/1944. ME sz. kormányrendeletet, amely az ország területén lakó minden zsidót kötelezett a rendelet hatályba lépésekor meglévő vagyonának április 30-ig történő bejelentésére a lakóhelye szerinti illetékes pénzügyigazgatóságnál. W. Á. ékszerbizományos 1944. április 27-én írt jegyzéke a letétbe helyezendő aranyárukról e rendelet értelmében született meg.
A Holokauszt Emlékközpont archívumában őrzött, 1944. május 31-én kelt hivatalos felmondólevél Gy. É. pénztáros, gyors- és gépírónő számára készült. A korlátozó rendelet hatályba lépésének idején alkalmazásban lévő zsidók 25 %-át 1944. április 30. napjával, további 35 %-át 1944. május 31. napjával kellett elbocsátani állásából. Akik – személyenkénti, részletes indoklást tartalmazó előterjesztés útján – állásban maradtak, azoknak is a munkaadó legkésőbb szeptember 30-án volt köteles felmondani.
Az 1944. évi 1540 M. E. számú rendelet kimondta, hogy tisztviselőként, kereskedősegédként vagy más értelmiségi alkalmazottként zsidót semmiféle ipari vagy kereskedelmi vállalkozásban, mezőgazdasági üzemben alkalmazni vagy foglalkoztatni nem lehet. A Münchengrätzi Cipőkereskedelmi Kft. 1944. április 20-án, e jogszabály alapján mondta fel K. J. állását. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található.
A budapesti Holokauszt Emlékközpont archívumában őrzött levél 1944 tavaszán íródott. Sz. L. házfelügyelő nyilatkozik benne arról, hogy a német hatóságok lefoglalták a lakását a benne található rádiókészülékkel együtt, ezért nem tud eleget tenni bejelentett rádiója beszolgáltatásának.
A példánkban látható, 1944. április 30-án kelt dokumentum a Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található. Az átvételi elismervény igazolja, hogy zsidó tulajdonosa a 217.300/1944 K. K. M. sz. rendelet alapján Orion rádiókészülékét a hatóságoknak beszolgáltatta.
