Nyuszik a Nagyerdei Kultúrparkban. A nyúl az emlősök osztályának a nyúlalakúak rendjébe, ezen belül a nyúlfélék családjába tartozó faj. A nyúlfajtákat kifejlettkori testsúlyuk alapján csoportosítják. Így beszélhetünk nagytestű, vagy óriás, középnagy testű, kistestű és törpe fajtákról. A szőrzet hosszúsága alapján megkülönböztetünk normál szőrzetű (a legtöbb nyúlfajta), hosszú szőrzetű (angóra- és rókanyúl) és rövid szőrzetű (rex) fajtákat. Ezeken belül számtalan fajta ismert. Az állatok mérete igen változó; vannak egészen apróak (25-29 cm hosszúak) és akad köztük akár 70 centiméter hosszú egyed is. Legfőbb jellemzőik a hosszú hátsó lábaik (talpuk szőrős, hogy ne csússzanak el futás közben) és a hosszú füleik, amelyekkel nagyon jól hallanak. Nagy szemeikkel jól látnak még éjjel is. A vemhesség 28 - 50 napig tart, fajtól függően; egy-egy ellésnél általában 2-5 kölyköt hoznak a világra. Az állatok sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak, köztük a sivataghoz, tundrához, erdőhöz, hegyekhez és mocsarakhoz. A nyúlfélék az egész Földön őshonosak (kivéve az Antarktiszt és Ausztráliát - Óceániát, ahová az ember telepítette be őket). _x005F_x000D_
A debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központ (Modem) Antal-Lusztig gyűjteményében található Fajó János Háromszögek című festménye.A 60x65 cm-es olajfestményt 2006-ban állították ki a Modemben. A négyzetbe foglalt képet egy piros vonal átlósan kettéválasztja. Az átló mindkét oldalán egy-egy barnás-vöröses trapéz van, amelyek háromszögekre vannak osztva.
A képen sárközi szőttes futó látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A képen sárközi szőttes alátétek láthatók 1976-ból, melyek megtekinthetők a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
A Mezőtúri Agyagipari Háziipari Szövetkezet kerámia készlete 1976-ból, készítette: Kósa Klára, Gonda István. Megtekinthető Budapesten, a Hagyományok Házában. A népi kerámia formában, színben és díszítésben a magyar népi díszítőművészet egyik leggazdagabb ága. A kerámia tárgyak készítésének folyamata három szakaszra bontható. Az első szakasz az agyag kibányászása, megtisztítása és finomítása. Ezt követi a korongon történő munka, vagyis a megformálás. A Mezőtúri Agyagipari Háziipari Szövetkezet kerámia sörös krigli készlete 1976-ból, mely megtekinthető Budapesten, a Hagyományok Házában. A Nagykunság déli részén található Mezőtúr a 19. század utolsó harmadára az egész történeti Magyarországot tekintve az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött. A mezőtúri fazekasműhelyekben korongosok és virágozók (díszítő) százai dolgoztak. Mezőtúron a legfontosabb edénytípus a korsó volt, az itteni fazekasok erről nevezték magukat korsósnak. A nagy vastartalmú túri agyag égetett formában átereszti a vizet, amely a korsónál előnyös tulajdonság, hiszen meleg időben is hűvösen tartja az ivóvizet.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
