A képen a budapesti Rákóczi út 12. szám alatt egykor működött ruházati áruház reklámja látható. A Gutmann-sarok épülete a Rákóczi út és Síp utca sarkán áll, az épület és a portál egyszerre épült Wälder Gyula építész tervei szerint az 1930-as évek derekán. Gutmann J. és Társa ruházati áruház jellegzetes védjegye az elszakíthatatlan ruhát húzó embereket ábrázoló embléma volt, ez nem csak a plakáton figyelhető meg, de egykor épület oromzatát is díszítette. Később az államosításokat követően a Verseny Áruház vette át a Gutmann áruház helyét. Az 1937-ból származó reklám könnyű nyári öltönyt hirdet 26 pengő 80 filléres áron. A terméket népszerűsítő fotó a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
A képen a Magyar Nemzeti Értéktárban megtekinthető szükségpénz látható. A szükségpénz olyan, nem hivatalos állami kibocsátású pénzhelyettesítő eszköz, amelynek használata térben és időben korlátozott. Amint neve is jelzi, használatára rendkívüli körülmények között (hadi helyzet, infláció, a központi hatalom összeomlása stb.), szükséghelyzetben kerül csak sor, amikor az állami fizetőeszközök nem tudják kielégíteni a pénzforgalom igényeit. Magyarországon ilyen közismert időszak volt például az 1848–1849-es szabadságharc, amikor több város is bocsátott ki saját fizetőeszközt, amellyel kizárólag a város határain belül lehetett fizetni. Az I. világháború, illetve a közvetlenül utána következő időszak a szükségpénz-kibocsátás egyik fénykora volt. Minden hadifogolytábor rendelkezett saját fizetőeszközzel, ahogy számtalan vendéglő, szatócsbolt, üzem stb. szintén magánúton próbálta biztosítani a pénzforgalom fennmaradását. Ezeket a fizetőeszközöket/szükségpénzeket azonban kizárólag a kibocsátójuknál lehetett átváltani árucikkre és/vagy szolgáltatásra, máshol nem esett elfogadási kötelezettség alá. A 19. század végi városi szükségpénzek számos példányából hamisítvány készült, a képen látaható szükségpénz is az ú.n. Füredi Róbert féle hamisítványok közé tartozik.
A képen nádudvari fekete kerámia vázák láthatóak. Előállításuk során a nyers edényre sima kaviccsal mintát dörzsölnek, majd a szikkasztás után kemencébe helyezik őket. A vörös izzás elérésekor lezárják a kemence nyílásait, ún. redukciós folyamat során az égési termékeknek és a szennyezésnek is köszönhetően az edény feketére ég. Miután kiszedik, petróleumos ronggyal dörzsölik át a tárgyakat, így kapják meg végleges, fényes formájukat. Hazánk területén a honfoglalás körüli időktől található, sok fazekasközpontban készítettek fekete kerámiát, pl. Szentesen, Mezőtúron, Hódmezővásárhelyen, Tiszafüreden, Kunmadarason, Dőrön, Leányváron, Komáromban, Tatán, Tüskeváron. Napjainkban Mohácson, Nádudvaron, Csíkdánfalván használják a módszert a fazekas mesterek. A budapesti Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályán található a kép. _x005F_x000D_
A képen fekete kerámia vázák láthatóak. A redukciós eljárással feketére égetett kerámiák hazánkban a honfoglalás kora óta találhatók, számos településen készítettek ezzel az eljárással edényeket. Manapság Mohácson, Nádudvaron, Csíkdánfalván készítenek fekete kerámiát a fazekas mesterek. A kép a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztályán található. _x005F_x000D_
1989. június 12-én a nyári szünet első napján látott napvilágot a Hajdú-Bihari Naplóban a Debreceni Állat-és Növénykert hétvégi látogatóinak statisztikája. A hír a tanévben megszokott vendéglésztámhoz viszonyítja az adott hétvégén számolt adatokat. Az eredeti dokumentum a Nagyerdei Kultúrpark Nonprofit Kft. birtokában van.
