Az 1848-1849-i Magyar Szabadságharc Története címmel Gracza György több kötetes könyvet írt, mely a Lampert Róbert (Wodianer F. és Társa) nyomdájának kiadásában Budapesten jelent meg. A III. kötetet bemutató dokumentum 26. oldalán (szkennert dokumentum 34. oldala) a háború idejére meghatározott tiszti fizetések összege olvasható.
A képen a Fiumei Csokoládégyár reklámját ábrázoló számolócédula látható 1900 környékéről. A számolócédula a szecesszió időszakában fénykorát élő reklámhordozó, melynek népszerűsége a második világháború végéig tartott. Az ötvenes-százas kötegekben készült aprónyomtatványt a kereskedelemben használták. Az általában 7x15 cm-es papírlapocska egyik oldalán figyelemfelkeltő reklám volt látható, melynek grafikáját az adott időszak sokszínűsége jellemezte. Másik oldaluk üres volt, abból a célból, hogy ezen számolja a kereskedő vagy a vendéglátós a vásárolt termék vagy a vendéglői fogyasztás értékét. A Fiumei Csokoládégyár 1897-ben kezdte meg működését. 1909-ben a bajbajutott gyárat felvásárolta a Gerbeaud Részvénytársaság. Nem sejthették akkor, hogy a gyár a világháború után a trianoni határokon kívülre kerül, és nem lesz gazdaságos a működtetése.
A képen a Zwack gyár számolócédulája látható, a baloldali talán a leghíresebb, Pachl Viktor által tervezett úgynevezett "vizesember" 1909-ben. Olvasható még rajta egyéb Zwack termékek felsorolása: Cacao Chouva Cherry Brandy Curacao triple sec (crystall) Peppermint Anisette Liqueiur aperitif. A számolócédula a szecesszió időszakában fénykorát élő reklámhordozó, melynek népszerűsége a második világháború végéig tartott. Az ötvenes-százas kötegekben készült aprónyomtatványt a kereskedelemben használták. Az általában 7x15 cm-es papírlapocska egyik oldalán figyelemfelkeltő reklám volt látható, melynek grafikáját az adott időszak sokszínűsége jellemezte. Másik oldaluk üres volt, abból a célból, hogy ezen számolja a kereskedő vagy a vendéglátós a vásárolt termék vagy a vendéglői fogyasztás értékét.
A képen a Magyar Divatcsarnok reklámja látható 1938-ból. A Magyar Divatcsarnok Budapesten a Rákóczi út 74. szám alatt működött. A többgenerációs kereskedődinasztia, a Ruttkay család áruházában nagyarányú forgalom lüktetet a huszadik század első felében. Az államosításokat követően ebben az épületben kapott helyett az Otthon Áruház. A reklám csatos női kesztyűket hirdet nappabőrből öt és fél pengős áron. A fotó a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének darabja.
A mángorló kb. 60–70 cm hosszúés 10–15 cm széles, téglalap alakú fából faragott eszköz, alsó végén rövid nyéllel. Alsó lapja bordázott, felső lapja gyakran véséssel, ékrovással, karcolással, díszített. A vászonneműek mosás utáni kisimítására, fényesítésére, mángorlására a paraszt- és pásztorcsaládokon kívül a városi polgárság is használta. A képen látható barna színű, díszítés nélküli, kemény fából készült mángorló a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonában van.
