A mángorló kb. 60–70 cm hosszú és 10–15 cm széles, téglalap alakú fából faragott eszköz, alsó végén rövid nyéllel. Alsó lapja bordázott, felső lapja gyakran véséssel, ékrovással, karcolással, díszített. A vászonneműek mosás utáni kisimítására, fényesítésére, mángorlására a paraszt- és pásztorcsaládokon kívül a városi polgárság is használta. A képen látható Sály településről származó barna színű, faragással díszített, kemény fából készült mángorló a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonában van.
A kalocsai Viski Károly Múzeum fotótárában őrzik a mohácsi busójáráson készített fényképet. A busójárás (horvátul pohod bušara) egy népszokás, a Mohácson és környékén élő, többségükben római katolikus vallású délszlávok farsangi "alakoskodása". A mohácsi busójárás 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján. 2012 óta a mohácsi busójárás hungarikumnak számít.
A Bácshús név, közel negyven évvel ezelőtt hazánk egyik vezető márkája volt a magyar húspiacon. Az akkori idők több ezer tonnás belföldi Bácshús húskészítmény fogyasztása számunkra, akik részben részesei lehettünk ezen termékek sikerének, azt a gondolatot sugallta, hogy nem késő még ezt a márkát visszahozni a magyar fogyasztók asztalára.; olvashatjuk a cég http://www.bacshus.hu; bemutatkozó felületén. A kalocsai Viski Károly Múzeumban őrzött - egy a Bácshús által üzemeltetett -, hentesüzlet eladóját megörökítő fotó az 1980-as években készülhetett.
Városlőd a XIX. században országos hírnévre tett szert a kőedénygyárnak köszönhetően, ahol kályhacsempét is gyártottak. A városlődi edénynek jellemzője a hajszálrepedés-mentesség és a sajátos stílusú népies motívum megjelenése volt. 1920 körül kézzel festett tányérokat, tálakat, bögréket, korsókat, mosdókészleteket gyártottak az üzemben. A II. világháború után a kőedénygyár csökkentett létszámmal újra tudta indítani a termelést. 1947-ben már Hollandiába is exportált teáskannákat, csészéket. 1950-ben az államosítás után a gyár megszűnt. Az objektum a 6330 és 6331sorszámon nyilvántartásba vett városlődi tányérok képeit tartalmazza.
A Fogadalmi templom Szegeden, a Dóm téren található. Építését az árvizektől való megmenekülésért fogadalomból 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák, építésének helyéről 1883. január 22-én döntöttek. Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója készítette, aki neoromán stílusú templomot tervezett, és a párizsi Sacré Cœur-székesegyházhoz hasonlóan, a Szegedi Dómot is fehér kővel akarta burkolni. Foerk Ernővel azonban módosíttatták a tervet. Foerk terveit 1913. március 18-án fogadta el a városi vezetés, a templom alapkövét ünnepélyes keretek közt 1914. június 21-én rakták le, felszentelése 1930. október 24-én volt. A dokumentum a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött, 1825. számú, a templomot ábrázoló képeslap.
