Magyarország területén számos halászcsárda működik, különösen a hagyományosan halászó életmódra lehetőséget adó területeinken, tehát a vizeinkhez közel. Néhány legendás is van köztük, de sokkal találkozhatunk az utak mentén, ahol megéhezhet az utazó. Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat képeslapja 1980-ból e halászcsárdák hangulatát idézi fel.
A lapon öt képből álló mozaik látható a Balaton Airport reptérről. A repülőtér jelenlegi helyén már az 1940-es években is volt ideiglenes katonai repülőtér, azonban 2000 méteres szilárd burkolattal csak 1950-ben látták el. 1961-től Sármelléken a kb. 45 gépből álló 515. szovjet vadászezred állomásozott. A repülőtér 400 hektárnyi területén felépített lakótelepen a teljes orosz repülőezred, valamint a kiszolgáló egységek – és a katonák családtagjai – éltek, a környező településektől lényegében elzártan. A kifutópálya az 1965-ös hosszabbítás során érte el jelenlegi méretét, ekkor lett 2500 x 60 méteres. A szovjet légierő utolsó egységei 1990. október 4-én hagyták el a bázist, így a repülőtér 1991 tavaszától üzemel polgári repülőtérként. A képeslap a Balatoni Múzeum Képeslaptárában lelhető fel.
A biciklit szerelő fiúról készült képeslap a keszthelyi Balatoni Múzeum képeslaptárában lelhető fel, készült a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában, mely kiadó képzőművészeti nyomtatott kiadványokat szerkesztett és forgalmazott a legkülönbözőbb műfajokban (építészet, szobrászat, rajz, grafika, festészet), és tevékenységének jelentős szerepe volt a képzőművészeti vizuális kultúra közvetítése területén. A lap az 1970-es évekből származik.
A keszthelyi Balatoni Múzeumot 1898 augusztusában alapították. Ekkor ajánlották fel a múzeum számára az első letétet. A gyűjtemény első darabjait Csák Árpád régészeti gyűjteménye alkotta. Ezután alakult meg a természettudományi osztály és kezdődött meg a könyvtári állomány gyarapítása. A néprajzi gyűjtemény alapjait Sági János tette le. 1925-ben kezdték építeni a múzeum új épületét, ahol a kiállítás 1935-ben nyílt meg. A múzeum gyűjteményének nagy része a II. világháborúban megsemmisült. 1949-ben szilárdult meg újra a múzeum helyzete, ekkor még kölcsönzött kiállítási tárgyakkal működött. A háborús veszteség utáni gyűjtőmunka nyomán 1967-ben már saját anyagra épülő állandó kiállítás nyílt.
A kép a szolnoki Damjanich János Múzeum Néprajzi Fotótárában található. A múzeum küldetése, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megye régészeti, történeti, néprajzi, képzőművészeti örökségét összegyűjtse, gondozza. Fontos számára, hogy a múzeumba látogatók megismerhessék a megye történetét, kultúrális kincseit.
