Önálló vállalkozás, gazdálkodás esetén megnő a vezetők felelőssége. Ezért a vezető személye, egyénisége, alkata is jelentős tényezővé válik. A korabeli filmben dr. Somló György a Vegyiműveket Tervező Intézet igazgatója beszél arról, milyen típusú vezetőre van szükség: „Minél magasabb szintű vezetőről van szó, annál fontosabb, hogy jól irányítson. A (szocialista) társadalomnak azon szemlélete, miszerint minden ember egyenlő, nagyban megnehezíti a vezető dolgát! … "Alkotók: Polgár Zoltán gyártásvezető,Nősek János hang, B. Mészáros Edit vágó, Mestyán Tibor operatőr, Török György dramaturg, Bozsik Valéria forgatókönyv, Szőnyi G. Sándor rendező. MAFILM 1969._x005F_x000D_ _x005F_x000D_
Az 1880-as évek elején Gróf Széchenyi Pál földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett be az országgyűlés elé, melyben fölhatalmazást kért arra, hogy 1885-ben Budapesten országos általános kiállítást rendezhessen. A törvényjavaslatot a képviselőház egyhangúlag elfogadta, és megalkotta a megszervezésre vonatkozó 1883. évi 12. törvénycikket. A kiállítás bizottsága kibocsátotta a kiállítás programját, a kiállítókhoz felhívást intézett. A program megvalósításához kiállító épületekre is szükség volt. A képen az Egészségügyi csarnok látható.
A 20 oldalas, térképpel és képekkel tarkított könyv a Bódva patak völgyének magyarországi szakaszát mutatja be, az itt található települések, természeti kincsek, történelmi emlékek felsorolásával.
A képen sárközi szőttes terítő látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
A képen a budapesti Rákóczi út 12. szám alatt egykor működött ruházati áruház reklámja látható. A Gutmann-sarok épülete a Rákóczi út és Síp utca sarkán áll, az épület és a portál egyszerre épült Wälder Gyula építész tervei szerint az 1930-as évek derekán. Gutmann J. és Társa ruházati áruház jellegzetes védjegye az elszakíthatatlan ruhát húzó embereket ábrázoló embléma volt, ez nem csak a plakáton figyelhető meg, de egykor épület oromzatát is díszítette. Később az államosításokat követően a Verseny Áruház vette át a Gutmann áruház helyét. Az 1939-ből származó reklámtábla a Bruchsteiner Ármin és Fia Litográfiai Műintézetben készült, e család nevéhez kötődik a bádognyomtatás technológiájának magyarországi meghonosítása is. A fotó a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményének darabja.