A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő galajszender (Hyles galii) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Ez a holarktikus elterjedésű faj Magyarországon az utóbbi néhány évtizedben csaknem eltűnt. Korábban az ország számos pontján találták. Réteken, nedves erdőnyiladékokban, ligetes helyeken él. Mérete 65-85mm. Két nemzedéke tavasz végétől szeptemberig repül. Alkonyatkor kel szárnyra, ekkor gyakran látogat virágzó növényeket. Apró petéi zöldek, gömbölydedek, felső pólusa lapított és finom mintázat fedi. Idősebb hernyója zöld, fehéren pontozott, hátán világos sáv fut végig, minden szelvényen egy világos, feketén keretezett folt van. Feje, légzőnyílásai sárgák. Haslábai és szarvacskája vörös. Nyáron, majd ősszel különböző lágyszárúakon pl. galaj, müge és füzike fajokon él. A talajban bábozódik. Bábja világos- vagy vörhenyesbarna, szárnytokja sötétebb. Az őszi bábok áttelelnek. Hazánkban nem áll védelem alatt.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A hajnalpírlepke a Brit-szigetektől egészen Japánig elterjedt faj. Mérete 32-53mm, az elülső szárny felső szegélyének hossza 19-24mm. A hím elülső szarnyinak külső szegélytere narancssárga, belső oldalán apró sejtvégi folttal. A csúcstér szürke. A hátulsó szárny felszíne fehér, a fonákról átütő rajzolattal. A hátulsó szárny fonákja fehér, olívzöld foltok bonyolult rajzolatával. A nőstény elülső szárnyán nincs narancssárga („hajnalpír") folt. Nem különösebben változékony faj. Olykor egyes hím példányok „hajnalpírfoltja” citromsárga színű. Egyetlen, hosszan elnyúló nemzedéke márciustól júniusig repül. Hegyvidéken később jelenik meg, és ott még júliusban is találkozhatunk egyes példányaival. Sík- és dombvidéken, elsősorban erdei utak mentén, erdei tisztásokon fordul elő, de az utóbbi években kertvárosokban, nagyobb parkokban is megjelent. Magashegységben sziklalejtők, kaszálók tipikus nappali lepkéje. Hernyójának fő tápnövényei kakukktorma-fajok. Csupán egyes területeken élő populációi veszélyeztetettek, mivel könnyen áldozatul esnek a meggondolatlan területrendezéseknek, építkezéseknek, amikor a „gazos" területeket teljesen feldúlják, vagy felvonulási területnek használják. Az őszi vagy tavaszi égetéskor is sok báb pusztul el, mivel ezek vastagabb fűszálakon vagy alacsonyabb ágakon telelnek át. Hazánkban nem védett.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő halálfejes szender (Acherontia atropos) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A trópusi Afrikában és Ázsia délnyugati részén honos faj, Magyarországon csak vándorlásai során jelenik meg. Az utóbbi időben meglehetősen ritkává vált hazánkban. Ősszel a nyár elején bevándorolt példányok utódai is rajzanak. A lepke alkonyatkor kel szárnyra, és késő éjjelig repül. Gyakran hatol be méhkaptárokba, ahol mézzel szívja tele magát. Eközben gyakran elpusztul; a méhek megtámadják, megölik, és tetemét viaszba ágyazzák. Fényre kevéssé érzékeny legalábbis a többi szenderfajunkhoz képest. Tojásdad, nagy petéjének felső részén hálózatos mintázat van. A pete zöld vagy kékesszürke színű, a nőstény többnyire egyesével helyezi a tápnövény leveleire. Hernyója kifejletten zöld, néha sárga és ritkán barna. Feje sárga. Oldalain hét ferde vonal van, alapszínét fekete pettyezés tarkítja. Szarva S alakban görbült és a testtel azonos színű. A hernyó (éppen úgy, mint az imágó) megzavarva cirpelő hangot ad. Nyár elején és ősszel burgonyán, ördögcérnán és egyéb rokon növényekkel táplálkozik. A talajban maga készítette üregben bábozódik. A báb sötét rőtbarna, szárnytokjai világosabbak, nyelvtokja nem áll el szabadon. A kifejlett egyed mérete 80-130mm. Nálunk nem tud áttelelni. Hazánkban védelem alatt áll, pénzben kifejezett értéke 10 000 Ft.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő kutyatejszender (Hyles euphorbiae) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. A Palearktikum déli részein élő faj, Magyarországon mindenütt előfordul és helyenként, különösen meleg, száraz réteken, sziklagyepekben, legelők szélén gyakori. Mérete 60-80mm. Első nemzedéke májusban és júniusban, míg a második nemzedéke július végétől ősz elejéig repül. A kora esti órákban rajzik, és a mesterséges fény vonzza. Apró, zöld, gömb alakú petéi áttetszőek. Hernyója igen tarka. Alapszíne zöld, sűrűn borítják apró, sárgásfehér vagy fehér pontok és foltocskák. Hátoldalán elmosódott szélű vöröses sáv húzódik, oldalain szelvényenként egy-egy fekete alapon sárga, ez alatt pedig egy kisebb fehéres folt van. A kettős foltsor és a lábak között vörössel díszített sárga hosszanti sáv húzódik, amely a szelvényhatáron megszakad, s így gyakran ez is foltsornak látszik. Szarva vörös, hegye fekete, légzőnyílásai sárgák. Nyáron, majd ősszel elsősorban farkas-kutyatejen (Euphorbia cyparissias), esetleg más kutyatej fajokon él. A talajban bábozódik. Az őszi bábok áttelelnek, és egyes megfigyelések szerint a báb olykor több évig is elfekszik a talajban.
A Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum tulajdonában lévő lóhereszövő (Lasiocampa trifolii) preparátum a természettudományi gyűjtemény részét képezi. Európa mérsékeltövi területein elterjedt faj, hazánkban általánosan előfordul és sokfelé gyakori. Nyár végén, ősz találkozhatunk vele. Mérete 45-70mm. A hímek késő délután és kora alkonyatkor rajzanak, a nőstények csak a besötétedés után repülnek. A mesterséges fényt elsősorban a nőstények keresik fel. Petéit a talajra hullatja. A pete még az ősszel fejlődésnek indul és vagy a peteburokban levő apró hernyó vagy a már kikelt fiatal hernyó telel át. A hernyó idősebb korában –nyár elején- barnássárga vagy sárga szőrökkel sűrűn borított. Hátán sárgás vagy krémszínű sáv, e mellett kékesszürke sáv fut. Szelvényközei feketék. Réteken, gyomszegélyeken különböző lágyszárú növényeken, elsősorban pillangósvirágúakon él. Sárgás sűrű szövedékben bábozódik. Hazánkban nem védett.
