Gordon Childe e könyvében röviden és érdekfeszítően összefoglalja azt az utat, melyet az ember az emberré válástól az ókori civilizáció bukásáig megtett. A könyvet fordította Szuhay-Havas Ervin és a Gondolat Kiadó adta ki 1959-ben, Budapesten.
A középkor alkonya. Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és a XV. században. Johan Huizinga szerint kiélezett kontúrok és a maitól teljesen eltérő értékrendszer jellemezte ezt a kort - "állandó ingadozás a féktelen öröm és az elkeseredés, a kegyetlenség és a bensőséges megindulás között" - ezek a kései középkor legjellemzőbb ismérvei. Fordította: Szerb Antal. A könyvet az Európa Kiadó adta ki 1979-ben, Budapesten.
Művészet és társadalom. Georges Duby, ismert francia történész a középkori társadalom és művészet történetét mutatja be 980-tól 1420-ig, kapcsolatukra helyezve a hangsúlyt. Azt akarja megfejteni, hogyan változott a művészet szerepe a szóban forgó több mint négy évszázad folyamán, és milyen célt szolgáltak a templomok, szobrok, képek. A könyvet 1995-ben adti ki a Corvina Kiadó, Budapesten.
Magyar történelmi fogalomtár I. Kötet A-K. A Gondolat Kiadó jelentette meg ezt a kétkötetes művet 1989-ben, Budapesten. Szerkesztő: Bán PÉter. A Magyar történelmi fogalomtár szerkesztője és szerzői arra a feladatra vállalkoztak, hogy a pontosabb megértés segédeszközeként összegyűjtsék a magyar történelem forrásaiban felbukkanó, illetve a történettudomány szakszókincsébe tartozó fogalmakat, s azok magyarázatát adják. Tudomásunk szerint a magyar történettudomány ilyen kézikönyv összeállítására még nem vállalkozott.
Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20. században - nemzetközi kitekintéssel. A magyar történetírás közel ezeréves múltra tekinthet vissza. A magyar ősgeszta vagy őskrónika amely nem maradt fenn a 11. század második felében, Anonymus Gesta Hungarorum című műve pedig a 12. és a 13. század fordulóján keletkezett. A múlt különböző fejleményeiről és aspektusairól azóta egyre többen és egyre szakszerűbben számoltak be könyvek, tanulmányok és nem utolsósorban forráskiadványok formájában. Romsics Ignác új könyve e gazdag hagyomány utolsó, ún. szaktudományos fázisáról nyújt sokoldalú áttekintést. A különböző 19. és 20. századi irányzatok, iskolák és egyéni teljesítmények bemutatása mellett részletesen foglalkozik a történetírás intézményi hátterével, időről időre megújuló fórumaival és persze vitáival. A magyar történetírás fejlődésének háttereként a nemzetközi, elsősorban az európai történetírás főbb irányzatait, alkotóit és fontos műveit is tárgyalja. A szerző elemzését hasznosan egészítik ki az 1867-es kiegyezés és az 1989-90-es rendszerváltás közötti időszakban keletkezett legfontosabb történetírói programok, hitvallások, nyilatkozatok és beszámolók, valamint a 18. század vége óta élt legjelesebb és/vagy legbefolyásosabb magyar történészek lexikonszerű életrajzai. A munka nemcsak a felsőfokú történelemoktatás szakirodalmi feltételeit javítja, hanem a magyar történetírás és történetpolitikai gondolkodás múltja iránt érdeklődő értelmiségiek figyelmére is méltán számíthat. A könyv 2011-ben jelent meg Budapesten, az Osiris Kiadó gondozásában.
