A szinonimaszótár mindazok számára készült, akik gondolataik pontos kifejezésére, stílusos formába öntésére törekszenek, és fogalmazás közben a helyzethez pontosan illő, a lehető legtalálóbb kifejezést keresik. A szótár harmincezernél több rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz, tizenkét és félezernyi címszó köré csoportosítva.Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Összeállították: O. Nagy Gábor és Ruzsiczky Éva. Megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában 2005-ben.
"A szerző univerzális egyházi műveltségről tesz tanúságot. Munkájával azt a francia iskolát követi, amelyhez a múlt magyar egyháztörténet-írásának vajmi kevés köze volt. Megjelenését azért is üdvözöljük, mert bizonyítéka az egyházi tudományosság folyamatosságának és megújulásának, s ez mindenképpen részét képezi az egész magyar kultúrának." (Gergely Jenő). Dr. Szántó Konrád művének második kötetét az Ecclesia Kiadó jelentette meg 1988-ban, Budapesten.
"A szerző univerzális egyházi műveltségről tesz tanúságot. Munkájával azt a francia iskolát követi, amelyhez a múlt magyar egyháztörténet-írásának vajmi kevés köze volt. Megjelenését azért is üdvözöljük, mert bizonyítéka az egyházi tudományosság folyamatosságának és megújulásának,s ez mindenképpen részét képezi az egész magyar kultúrának."(Gergely Jenő). Dr. Szántó Konrád művét az Ecclesia Kiadó jelentette meg 1987-ben.
Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének és az Eötvös Loránd Tudományegyetem I. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékének közös munkájaként. Főszerkesztő: Benkő Lóránd. Írták: Farkas Vilmos, S. Hámori Antónia, Hexendorf Edit, P. Hidvégi Andrea, Kiss Lajos, Kubínyi László, Papp Laszló, Pusztai Ferenc. A három kötetes szótárt az Akadémiai Kiadó jelentette meg 1967-ben, Budapesten.
Verseghy Ferenc eredeti művét (A magyar nyelv törvényeinek elemzése III. rész, A magyar nyelv művészi felhasználása I. szakasz, Az ékes anyanyelv fokozatai és azon művészi kivonatai, amelyekre a szónoki és a költői művészet támaszkodik) 1817-ben adták ki Budán, latin nyelven. Ez a könyv az eredeti fordítása. Szolnokon adták ki 1973-ban. "A jelenlegi második füzet az Usus Aeasthetícus Linguae Hungaricae című harmadik résznek az első öt fejezetét teszi magyar nyelven közkinccsé. Ezt a részt Verseghy stilisztikájaként tartjuk számon. Valójában azonban nem szorosabb ertelemben vett stilisztika, hanem esztétika, közelebbről nyelvesztétika, benne a magyar művészi nyelv - vagyis művészi stílus sajátságainak, továbbá nyelvünk retorikai, poétikai /műfajelméleti/ és metrikai kérdéseinek a részletes tárgyalásával. Tehát számos stiláris jelenségről szó esik itt, csak nem stilisztikai rendszerezésben; ilyen értelemben mondhatjuk, hogy Verseghynek e műve retorika, poétika és stilisztika egyszerre."
