A gerendán látható évszámot, 1840, a reformkor idején vésték a szőlőműves kezek a gerendába. A présház fájában így nem csupán a készítés éve, hanem a történelem apró darabja is megörökítésre került. A fotó Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeumban lelhető fel.
A kép egy áruház belsejét örökíti meg, ami a mai Ferenciek terén állt 1898-ban. Az áruházak a 19. század óta szolgálják ki a vevők igényeit. Hazánkban például a Centrum áruházlánc volt az egyik legnagyobb a rendszerváltás idején. A budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őrzi a kép eredetijét.
Egy kiállítás meghívóját látjuk a képen, amelyet az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek 1995-ben, "Modern egyiptomi grafikák" címmel. A kairói, az alexandriai és ménai egyetemek gyűjteményéből válogattak alkotásokat az eseményre. A meghívó Kecskeméten található, az Erdei Ferenc Művelődési Központ tulajdona.
A keszthelyi Balatoni Múzeumot 1898 augusztusában alapították. Ekkor ajánlották fel a múzeum számára az első letétet. A gyűjtemény első darabjait Csák Árpád régészeti gyűjteménye alkotta. Ezután alakult meg a természettudományi osztály és kezdődött meg a könyvtári állomány gyarapítása. A néprajzi gyűjtemény alapjait Sági János tette le. 1925-ben kezdték építeni a múzeum új épületét, ahol a kiállítás 1935-ben nyílt meg. A múzeum gyűjteményének nagy része a II. világháborúban megsemmisült. 1949-ben szilárdult meg újra a múzeum helyzete, ekkor még kölcsönzött kiállítási tárgyakkal működött. A háborús veszteség utáni gyűjtőmunka nyomán 1967-ben már saját anyagra épülő állandó kiállítás nyílt.
A keszthelyi Balatoni Múzeumot 1898 augusztusában alapították. Ekkor ajánlották fel a múzeum számára az első letétet. A gyűjtemény első darabjait Csák Árpád régészeti gyűjteménye alkotta. Ezután alakult meg a természettudományi osztály és kezdődött meg a könyvtári állomány gyarapítása. A néprajzi gyűjtemény alapjait Sági János tette le. 1925-ben kezdték építeni a múzeum új épületét, ahol a kiállítás 1935-ben nyílt meg. A múzeum gyűjteményének nagy része a II. világháborúban megsemmisült. 1949-ben szilárdult meg újra a múzeum helyzete, ekkor még kölcsönzött kiállítási tárgyakkal működött. A háborús veszteség utáni gyűjtőmunka nyomán 1967-ben már saját anyagra épülő állandó kiállítás nyílt.
