A foltvarrás (foltmozaik, patchwork) története igen régi, valószínűleg a szövés feltalálásának az idejére esik. A szükség, a szegénység hozta létre, amely során praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból. Az első foltvarró asszonyok a folton-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlattákaz idejüket. A foltvarrás vagy foltmunkák eredetileg olyan kézimunkák, amelyeket az amerikai földművesek (farmerek) asszonyai készítettek főleg elhasznált ruhaneműk még használható részeiből. A dokumentum képei a Debrecenben működő Újkerti Közösségi Ház Foltvarró Szakkörének tevékenységét mutatják be.
A szövés eredete a civilizáció kialakulásához kapcsolódik. Eleinte faágakból összetoldott keretet vagy rámát használtak a szövéshez, a fonalat pedig természetes szálak, például hasított sás adták. Régészek már az ókori sírokban is találtak kimutatható szövetmaradványokat. A szövés kézi vagy gépi eljárás fonalak feldolgozására. A szövés eredménye a szövet vagy szőttes. A szövés alapfogásaival ismerkedhettek a Mikepércsi Hunyadi János Általános Iskola diákjai a Debreceni Művelődési Központ Újkerti Közösségi Házában 2011-ben az „Előttem az utódom” című kézműves foglalkozás-sorozat keretében. A dokumentum erről az eseményről ad tájékoztatót.
Az origamizás Japánból indult el és hódította meg szinte az egész világot. A tradicionális Japán papírhajtogatást még nem övezték szigorú szabályok, így a papírt el lehetett vágni, meg is lehetett gyűrni. A ma ismert legrégebbi japán origamiról szóló feljegyzés 1680-ból származik, és közel 100 évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy megjelenjen az első nyomtatott könyv az origamizás tudnivalóiról. Hozzánk jóval később, a XX. század elején lopózott be az „őrület”, amely mostanra művészeti ággá nőtte ki magát. A dokumentum képei a Debrecenben működő Újkerti Közösségi Ház origami szakkörének tevékenységét mutatják be.
A fekete-fehér, 17x20 cm-es, 1970-ben készült képeslap a Zsámbéki Közművelődési Intézet és Könyvtár tulajdonában van. A képen két, díszes kivitelű 19. századi lámpa látható. A kézírásos megjegyzés a képeslap alján: a bal oldali lámpához "Ónlámpa" (1860) Kötegyán"; a jobb oldalihoz: "Lámpa (1870) Dömsöd". A zsámbéki Lámpamúzeum története: http://www.mizsambekunk.hu/muzeumok/lampamuzeum
A mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum tulajdonában van az a Friedland kályha, amelyről a színes kép készült. Leírása: hat részből álló, összetett formájú öntöttvas kályha, melynek felső hengere bordázott, kannelúrázott. Töltőkályha, tehát 2 db ajtaja + 1 db hamuzó ajtaja van, mindegyik neo-reneszánsz indadíszes. A kályha három alacsony lábon áll. Két ajtaja között "Friedland" felirat látható folyóírással. Ez az antik dór oszlopot idéző, kecses megjelenésű, széntüzelésű szobakályha-típus már a dualizmus kori Magyarországon is a polgári lakáskultúra egyik jellegzetes darabja volt.
