A képen a fonyódi vasútállomás látható különféle tömegközlekedési eszközökkel, valamint járókelőkkel. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által kiadott 1968-as képeslapon korabeli járművek láthatóak. A fotó a keszthelyi Balatoni Múzeum Képeslaptárában lelhető fel. _x005F_x000D_
Az "Udvar" jeligével elkészített pályamű írója egy a XIV-XVII. század közötti időszak főúri udvartartásának bemutatására vállalkozott. Szlovák kötődése és a felvidéki várak, kastélyok történetének megismerésére való törekvés vezette az Andrássy családhoz. A dolgozat írója a kor öltözködési- és étkezési szokásai, a higiéniai állapotok, a szórakozás és a gyermeknevelési szokások mellett a főúri udvar felépítésének bemutatására is vállalkozott.
A Nagykunság déli részén található Mezőtúr. A XIX. század utolsó harmadára a település ,az egész történeti Magyarországot tekintve, az egyik legnagyobb fazekas központtá fejlődött (csak Hódmezővásárhely előzte meg, a műhelyek száma alapján). A fazekas műhelyekben több szász korongos és virágozó (díszítő) dolgozott. A mezőtúri edények a vásározó fazekasok és a kereskedők révén az ország távoli pontjaira is eljutottak. A kép Mezőtúr látképét ábrázolja.
A kecskeméti Katona József Könyvtár már több mint száz éve áll fenn. 1894-ben kezdték meg a könyvtár szervezését állami határozat alapján. A II. világháború alatt a könyvtár állománya jelentős károkat szenvedett, gyűjteményének szinte egésze elégett. A könyvtár 1955-ben vette fel Katona József nevét.
A képen sárközi szőttes futó látható 1976-ból, mely megtekinthető a Hagyományok Házában, Budapesten. A Sárköz eredetileg a Duna két átellenes partján elterülő szomszédos táj összefoglaló elnevezése volt, a Duna nemcsak földrajzi, hanem néprajzi választóvonallá is vált az idők folyamán. A néprajzi kutatások Sárközként általában a Tolnai megyei területre utalnak, mely a következő öt községet foglalja magában: Alsónyék, Báta, Decs, Őcsény és Sárpilis. A Sárközben sajátos és egyéni, minden más magyar szőttestől jól megkülönböztethető, magas fokú szövőművészet alakult ki. Az alapanyagokat maguk termelték meg, készítették ki és dolgozták fel. A különböző minőségű fehér pamut- és kendervásznak mellett színeset is szőttek. A régi sárközi hímes szőttesek egyszerűbbek, túlnyomóan piros csíkozásúak. A sajátosan sárközi jelleget az egyszerű selymek (ripsz) piros csíkjainak finom feltagolása adta, a felület ritmikus felosztása piros, esetleg kék mintasorokkal.
