A legszebb magyar várak alcímet viselő dokumentumfilm képsorleírását láthatjuk. A filmet írta és rendezte: Kis József. 1964-ben forgatták a MAFILM megbízásából a következő helyszíneken: Budapest, Keszthely, Zsenye, Tiszadob, Bozsók, Nagyvázsony, Fertőd. A dokumentumfilm bemutatja legszebb várainkat, kastélyainkat és hogyan illeszkedtek be, ezek a helyreállitott történelmi épületek megváltozott funkcióival a mába._x000D_
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Az interjú a houstoni Holocaust Museum részére készült, 1995 szeptemberében. Tibor eredetileg Weinberger néven született, Szombathelyen élt családjával. Egy Keszeg nevű településen gyűjtötték össze őket. Tibor zászlóaljával az orosz frontra került ki. Édesapját, édesanyját és nővérét Auschwitzba indították. A szombathelyi gettóban több, mint 3000 ember volt. Tiborral családja és egy ügyvéd barátja volt együtt, amikor a deportálás megtörtént. Ő írta meg később a keszegi gettó és a deportálás történetét. Tibor édesanyját a táborba érkezéskor azonnal elpusztították, többedmagával, ennek kegyetlen folyamatát nézte végig az ügyvéd barát, aki elmesélte utólag Tibornak a történteket. 1944. októbere után Szálasiék vették át a hatalmat, Tibor megemlíti, hogy az innentől számított egy év alatt történtek a legrosszabb események a budapesti zsidósággal. Említi később a svájci és svéd állampolgársági útleveleket, és Budapest körbezárását. Tiborék százada később a németek kezébe került, és Mauthausenbe szállították őket. Az 1945 januári orosz légitámadás után orosz és román csapatok érkeztek a táborba 1945-ben. Az Amerikai Zsidó Elosztó Bizottság is megérkezett később a felszabadított táborhelyekre. Az élőkről listát készítettek, papírokkal látták el. Tibor az oroszokkal került végül Budapestre. A túlélők listáján megtalálta menyasszonya nevét, Salzwedelben volt. Ezután egy találkozóra hívták meg, ahol az Amerikai Egyesített Elosztó Bizottság (American Jewish Joint Distribution Committee) tagjaival, palesztinai zsidó mozgalmárokkal, és egy úgynevezett CIC taggal (Counter Intelligence Department of the Army) találkozott. Segítségükkel visszatérhettek Németországba a Magyarországon tartózkodó deportáltak, hogy rokonaikat megkereshessék. Tibor is ezen keresztül Budapestről Prágába utazott. Hamis papírokkal, amerikai ruházatban, melyet a helyi hatóság biztosított számára, innen Lipcsébe ment. Tibor Salzwedelbe akart eljutni, ami akkor orosz fennhatóság alatt állt. Közel esett a demarkációs vonalhoz, és a tömegek át akartak jutni a határon. Tibornak sikerült egy Berlinből induló vonatra felszállnia, és Salzwedel felé utaznia. A Bergen-Belsenben látottakkal kapcsolatban Tibor 30000 súlyos beteg emberről számol be, keresett menyasszonya közöttük volt. Bergen-Belsenben az Elosztó Bizottság segítségével visszatérhettek Magyarországra. Szombathelyen tudta meg, hogy az országból ki tudják juttatni. A HIAS-on és a CIC-en keresztül Amerikába kellett utaznia. Feleségét és közeli rokonait is sikerült átvinnie magával. Állampolgársági papírjai kézhez kapásakor változtatta meg nevét Weinbergerről Westonra. Tibor megemlíti, hogy Auschwitzban 431000 magyar zsidóról tudtak összességében. Tibor visszatért Budapestre, majd Keszegre. Állítása szerint Keszegen működött egy szén-monoxid gáz-kamra, melyet a már menekülő nácik akartak használni az ott lévő betegek kivégzéséhez. Megemlíti Kasztner Rezső nevét és a Svájcba útnak indított vonatot. Tibor birtokában van az SS által összegyűjtött dokumentumanyag egy, valószínűleg a több példányban sokszorosított csomó egyike, fényképekkel együtt, a nácik által elkövetettekkel kapcsolatban, mely dokumentumanyag eredetijét Weisenmeyer tábornok küldte Berlinbe annak idején. A fényképek dátummal ellátottak, Tibor szerint felismerhetők rajtuk az áldozatok is, és a datálás által megtudható, mely napon végezték ki őket. A dokumentum megtalálható a budapesti Holokauszt Emlékközpontban.
Két oldalnyi naplórészlet Kincs Aurélnétól. A teljes dokumentumban a nyilas hatalomátvétel időpontjától, 1944. október 15-től követheti végig az olvasó a szerző családjának történetét a budapesti gettótól, a hegyeshalmi halálmarson át a Llichtenwört-i táborig. Majd a láger felszabadulása után hazafelé a Józsefvárosi pályaudvarig, s a Szabolcs utcai zsidó kórházig.
Fóti Erzsébet 13 éves kislány volt 1943-ban, amikor naplójának első bejegyzései keltek. Egy fiatal lány hétköznapjai bontakoznak ki a sorok közül: hegedűórák, iskolai dolgozatok, barátnők, s az első udvarlók, akiket az édesapa még elhajt. Hosszú cezúra következik ezután, majd a németek budapesti bevonulása napján, 1944. március 29-én veheti fel az olvasó újra az események fonalát. A németek éppen tíz nappal korábban vonultak be Budapestre, s az elbeszélő még értetlen soraiból kiolvashatóak az új hatalom eddigieknél is jóval radikálisabb zsidók ellen hozott rendelkezései. ( Vagyon bejelentés – és zárolás, rádió- és telefon-beszolgáltatás, kijárás- és utazáskorlátozás.) Az ezt követő bejegyzés ugyancsak ismerős a történészek számára: 1944. január 12-én belügyminiszteri rendelet utasította a zsidótörvények alapján zsidóknak minősülők csillagos házakba költözését. A kislány, aki légó csomagjába még titokban babáit is beköti, már a hirtelen felnőttek kétségbeesésével ír: „Most bőgök. Nem mintha magamat sajnálnám. Csak. Minek is születtem erre az ocsmány világra.” Innentől gyakoribbakká válnak a bejegyzések – párhuzamosan azzal, hogy felgyorsulnak a zsidók kifosztását, szegregálását, rabszolgamunkára küldését és megsemmisülését célzó és eredményező intézkedések. 1944. júliusában már „új otthonából” ír, közvetlenül azután, hogy egy hivatalnok számba vette és zárolta a család ingó vagyonát. A család idősebbik gyermekét, a 18 éves Jancsit munkaszolgálatra vitték Csepelre. A kislányt a családfő a Svéd Vöröskereszt Stockholmba induló gyerekvonatán ki szerette volna menteni az országból. A szerelvény azonban nem indult el. Annyi haszna mégis volt a Valdemar Langlet vezette szervezet listájára kerülésnek, hogy Erzsébet bekerülhetett a szintén a Vöröskereszt védelme alatt zsidó lányokat bújtató és oktató Sacré Coeur nővérek leánygimnáziumába. 1944. december 24-én nyilas csapatok törtek be a védett házba, autóra tették és elhurcolták az ott élő lányokat. A nővérek két copfba fonták Erzsébet haját, s azt mondták, még nincs 12 éves. Ez a kegyes hazugság mentette meg a lány életét. December végén egy svéd védett házba vitték át, ahonnan a nyilasok január 14-én hajtották át a ház lakóit a gettóba. A dokumentum a Holokauszt Emlékközpontban található.
Csóka J. Lajos kékötetes művének a Szent Benedek fiainak világtörténete különös tekintettel Magyarországra _x000D_
II. kötete. A szerző bemutatja Szent Benedek eszmevilágát, célját, eszközeit és azt, hogy a bencés szerzetesek miként valósították meg annak gondolatait, s miként alapozták meg és fejlesztették ki Európa keresztény kultúráját. Foglalkozik a magyarországi bencés rend helyzetével és életével is. A könyv az Ecclesia Könyvkiadó gondozásában jelent meg Budapesten 1969-ben, és a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban található.
.jpg)
.jpg)
