Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy magyar festőművész. "A "Köpülő asszony"-ban érzékelhetjük leginkább Munkácsynak a néphez való viszonyát, azt a bennfentességet, helyzetismeretet, ahogyan a szegények sorsa felől tájékozódott, s ahogyan gyakorlott szemmel fölmérte körülményeiket, nehézségeiket, bánataikat." Megtekinthető: Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. A festményről készült képeslapot a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata adta ki 1980-ban. Ez a képeslap a Balatoni Múzeum gyűjteményében található.
Keménycserép, „Kütahya” stílusú keleties díszítménnyel, arab betűs felirattal. Az Oszmán Birodalom egyik fazekasközpontja volt Kütahya városa (ma Törökországban), ahol a XVII. századtól gyártották a kékkel, pirossal, zölddel festett, virág- és indamotívumos fajansz edényeket, falburkoló csempéket. A városról elnevezett díszítő stílust a birodalom többi részén is átvették a műhelyek. A díszedények Európában sokfelé elterjedtek, a főúri háztartások, magángyűjtemények különleges darabjai közé tartoztak. Megszerzés: 1953, az államosított révfülöpi Bideskuthy-villa műtárgyainak lefoglalása és múzeumnak való átadása.
Kompetencia
Műveltségi terület
Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség
Az újkor hajnala: Magyarország története, 1440-1541
Leírás
Tringli István műve az 1440 és 1541 közti jó száz esztendő történetét dolgozza fel, ami polgárháborúval kezdődött és azzal is végződött. Ebben a korszakban számos olyan folyamat indult el, ami évszázadokra meghatározta az ország életét; kialakult a rendi kormányzat, elkezdődött az újkori állam kiépítése, a Magyar Királyság a Habsburg-birodalom része lett, 1526-tól területének egy része oszmán fennhatóság alá került. Ez az időszak egyszerre tekinthető a középkor végének és az újkor kezdetének. A könyv írója különös súlyt fektetett arra, hogy bemutassa a Magyarországon uralkodó dinasztiák birodalomépítő törekvéseit, az egyes országok egymáshoz való viszonyát, a középkor végének változásait, és eloszlasson néhány közkeletű tévedést. A könyv nagyobbik része a politika történetével foglalkozik. A szerző szándéka az volt, hogy visszaadja a manapság oly sok oldalról elavultnak és egyoldalúnak bélyegzett politikatörténeti megközelítés megbecsültségét. A középkor politikája alig hasonlít a polgári koréhoz. Az olvasó gyakran találkozhat a politikatörténeti fejezetekben is olyan részekkel, amelyeket a mai felfogás inkább a társadalom- vagy jogtörténethez sorolna. Két jelenség tárgyalása kiemelt jelentőséget kapott a kötetben: a magyar és a külföldi politikai események összekapcsolása, valamint a dinasztikus országcsoportok szerepének hangsúlyozása. Csak ez a szemlélet teszi lehetővé az uralkodóházak és udvaraik politikájának megértését. A szerző igyekezett a jelenségek saját kronológiájához igazodni, ezért hívta fel a figyelmet a korszakon kívüli előzményekre és a későbbi történésekre. A könyv a Vince Kiadó gondozásában jelent meg 2003-ban, Budapesten.
Válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Binder Pál. A könyv leírásokat tartalmaz az 1591-1705 közötti török birodalomról. A könyvet a Kriterion könyvkiadó adta ki 1983-ban Bukarestben. _x000D_
"A 16. század Európa történetében az Oszmán és a Habsburg Birodalom fénykora volt. A két világhatalom 1526 utáni küzdelmének legfontosabb szárazföldi színterévé a középkori Magyar Királyság volt. Magyarország sorsáról ezért ekkor elsősorban Isztambulban és Bécsben döntöttek. Az ország hadszíntérré válása és három részre szakadása tehát elkerülhetetlen volt. Ezek káros következményei miatt a 16. század mérlege összességében negatív. A hosszú háború hatásai igen súlyosak és részben már visszafordíthatatlanok voltak." - írja Pálffy Géza műve utószavában. A könyvet Budapesten adták ki 2000-ben.
